SZJG Fanfic - Cortez x Arnold

30.

*Arnold szemszöge*

Valaki figyel. Annak ellenére, hogy az előbbi mondatom úgy hangzott, mint valami horror filmből származó részlet, kissé megborzongtam. Mert érzem, hogy a tekintet nem igazán jó szándékú.

A könyvemet az arcom elé helyeztem, a mögül próbáltam meg kideríteni a szempár tulajdonosát anélkül, hogy egyből elkapja a fejét. Nem sokáig kellett kutatnom (igen, mert 12-en vagyunk magamat is beleértve, én hülye) : Hogy pontosan fogalmazzak, ketten voltak. Az egyikük Kinga, aki a "mindjárt megfojtalak" féle szempárral ajándékozott meg, míg a másik Reni, akit még nem láttam ennyire szomorúnak. Mikor beszélt, a szája mosolygott, de a szemében épp ennek az ellentétjét véltem felfedezni. Pontosabban addig a pár másodpercig, amíg szemkontaktust tartottunk.

Mind a hárman tudják - voltam le a következtetést. Kinga, Virág és Reni. Gondolom a "leleplezésünk" után a lány WC ideális hely volt ennek a megbeszélésére.

Kezd elegem lenni... Hogy pontosabban miből? Abból, hogy titkolnunk kell ezt az egész kapcsolatunk! Igaz, régebben én mondtam, hogy jobb ez így, de... Egyre többen tudják meg. És általában mindig valamilyen rossz helyzetben lepleződünk le, amiből rossz pletykák terjedhetnek el.

Inkább tudja mindenki, hogy én fekszem Cortez kockás hasán, minthogy rossz dolgokat terjesszenek rólunk!

••••••••••••••••••

- Mindenki álljon fel! - Kardos tanár úr belépett a terembe és elkezdődött az irodalom óránk. Mint általában, most sem figyeltem, de a könyvem helyett más terelte el a gondolataim.

Na meg azok a lányok, akik az udvaron körbe állják... Nekem kéne ott lennem! Én miért csak olyan helyen csókolhatom meg, ahol nem látja senki?

Talán ez a lelepleződés vezetett rá arra, hogy én igenis egy féltékeny, Cortezmániás barom vagyok... És az a legfélelmetesebb, hogy ez még el is nyeri a tetszésem.
Tennem kell valamit!

- Arnold, kérlek, gyere ki a táblához - szólított fel Kardos. Komótosan kisétáltam és gyorsan felírtam a táblára a helyes választ. Nálam ez már rutin művelet volt. Viszont, ahelyett, hogy visszaültem volna a helyemre, megálltam a tanári asztal előtt.

Kardos kissé kérdő fejjel nézett rám, hisz ilyenkor általában visszasietek a helyemre olvasni, mondhatni, ez volt az első ilyen "kivételes alkalom".

- Öhm, Arnold... - kezdett bele, de figyelmen kívül hagytam őt, és... felálltam a tanári asztalra. Az óra közepén, mindenki előtt. A többiek kikerekedett szemmel néztek rám, igen, rám, akinek eddig volt annyi esze, hogy ilyeneket ne csináljon. Az "eddig"-et kihangsúlyozom.

Egyből Cortez tekintetét kerestem, aki hitetlenkedve nézett rám, de mosolygott. Én is elmosolyodtam és utána elkezdtem, amit akartam.

- Csak annyit szeretnék mondani, hogy Cortez az enyém, és senki másé! Köszönöm.

Azzal a lendülettel leugrottam és visszamentem a helyemre. Egy pillanatnyi döbbenet után a terem hangzavarban tört ki... Bár már meg sem lepődök egy ilyen után...

- Úristeeeen, Arnold, ááá - kiáltotta Virág ujjongva és odasietett a padomhoz tapsolva.

- Annyira büszke vagyok rád, Arnold! - sírt Zsolti miközben át akart ölelni, de gyorsan kitértem a támadása alól, így ő a földön landolt. Nem, egyáltalán nem sajnálom.

Hirtelen Andris is felállt a padra, mire mindenki ránézett.

- Én azt akarom mondani, hogy ameddig nem találunk egy-egy jó csajt, addig felvállalom Robit!

A fiúk tapsolni kezdtek, Virág majdnem meghalt, egyedül Kinga nézett értetlenül.

- Hogy érted azt, hogy ameddig nem találtok egy csajt magatoknak? - húzta fel a szemöldökét, mire Andris csak vállat vont.

- Tudod, Kinga, ez amolyan adok-kapok kapcsolat, érted? - kacsintott rá.

Virág is felállt az asztalra, és bevállalta Ricsit. Igazából már mindenki tudta, hogy együtt vannak, ez mégis mondhatni aranyos cselekedet volt. Össze is ölelkezdtek, de az öröm addig tartott, ameddig Kardos emlékeztetett minket, hogy amúgy óra van. Kicsöngetés után mivel "jó gyerek" vagyok, ezért odamentem hozzá bocsánatot kérni.

- Kedves Arnold, annyit kérhetek, hogy megpróbálod elérni Ádámnál, hogy ne üres lapokat adjon be?

- Persze Tanár úr, megpróbálhatom... - bár az igazat megvallva úgyis tudom, hogy nem lesz ebből semmi...

Miután a tanár kiment az ajtón, észrevettem, hogy Reni nincsen sehol sem. Sietve elhagytam a termet, hogy a nyomára akadjak.

Ideje lenne ezt megbeszélni...