SZJG Fanfic - Cortez x Arnold

8.

Sziasztok!
Nagyon sajnáljuk, hogy egy ideje nem raktunk ki részt. A telefonom nem lehetett nálam, ezáltal nem tudtuk tovább írni a storyt. Bocsánat kérés képpen ma egy hosszabb részt hoztunk! Reméljük tetszik! 😏😂

..............................

*Arnold szemszöge*

- Gyerünk, Cortez, toljad! - nyögtem nehezen.

- Jó, próbálom, de miért ilyen nagy? - válaszolta Cortez, izzadtan.

- Én azt nem tudom... -lihegtem. - Basszus...én biztos, hogy elmegyek innen...

- Nah, kész! - sóhajtott fel Cortez - De basszus! Miért ilyen nehéz ez a rohadt pad?

- Pedig nemrég még itt mutogattad, hogy simán eltolsz egyet 1 kézzel is - forgattam meg a szemem fáradtan.

- De az öt teremmel ezelőtt volt! - háborodott fel, mire majdnem elnevettem magam. Ez is ritka.

Gondolom, ideje lenne elmagyarázni, hogy pontosan mi is folyik itt. Amikor még Cortezzel a kiránduláson illegálisan kiugrottunk azon az ablakon, ugye, az osztályfőnökünk észrevett minket és büntetést szabott ki ránk. Ez nem volt más, mint hogy abnormálisan nehéz padokat kelljen, hogy toljunk egész csütörtök délután. Persze, nem mintha bántam volna, hogy egy kék szemű félistennel... akarom mondani Cortezzel töltsek egy kis időt kettesben, de ez a sok padtologatás, bevallom, elvette a kedvem...

Párat még a helyére toltunk, aztán fáradtan dőltünk le az egyik teremben elhelyezett kanapéra.

- Na végre, ezzel is megvagyunk! - törölte meg izzadt homlokát Cortez. Körülbelül 10 teremben lévő padot és széket emelt és tolt a helyére - velem együtt - megértem, hogy ennyire kifáradt. A pólója teljesen rátapadt a felsőtestére, ezáltal kilátszódtak a jól kidolgozott kockái. Az sem segített, hogy haja ráragadt a homlokára, ezáltal még vonzóbbá téve őt.

Lehajtottam a fejem, nehogy lássa, hogy zavarban vagyok. Egy ideig ültünk még egymás mellett, aztán Cortez egyszer csak felállt. Mivel nem akartam egyedül maradni a kanapén - értelem szerűen - fogtam magam és követtem. Már majdnem kiment a terem ajtaján, mikor hirtelen megállt. Gondoltam, be akart várni engem, de teljesen más történt.

Mikor mellé értem, megfogta a vállam és neki nyomott a falnak. Hirtelen levegőt venni is alig tudtam. Velem szemben állt, arcunk alig volt pár centire egymástól. Bevallom, azt hittem, hogy megcsókol. Milyen naiv vagyok én...? Ott, abban a már már sorsfordító pillanatban majdnem összeérintettem az ajkaink, erre Cortez... Megszólalt;

- Arnold, te meleg vagy? - kérdezte. Ekkor egy nagy kő esett le a szívemről. Úristen! Mi lett volna, ha megcsókolom?! Biztos egy féleszűnek képzelt volna! Szerencse... Várjunk csak?!

- Mi-mit kérdeztél? - félénk volt a hangom. Hogy jöhetett rá... ?

- Azt, hogy meleg vagy-e.- ejtette ki száján újból a szavakat.

- E-ezt meg honnan veszed? Ne vonj le e-egyből ilyen következtetéseket... Hehe~ - próbáltam menteni a menthetőt.

Ám mielőtt Cortez tovább beszélt volna erről a számomra nem kívánt témáról - szerencsémre - valami furcsa zajt hallottunk kintről, amire egyből felkaptuk a fejünket. Feltehetőleg valaki elesett, azért csapott ekkora zajt. Persze, egy pár halk káromkodás sem maradhatott el. Sajnos nincs olyan fantasztikus hallásom - bár eszem az van, természetesen - hogy ezt tisztán halljam az iskola másik végéről, hiszen az eset az osztályterem ajtaja előtt történt. Ami mellesleg be volt csukva.