SZJG Fanfic - Cortez x Arnold

17.

Sziasztok!
Sajnáljuk, hogy késett a rész (nem is kicsit) 😅
Csak én (akié a profil) kicsikét beteg lettem, ezért sok ideig nem találkoztunk, így nehezebb volt egyeztetni...
Deeee... Most kész van!
Köszönjük mindenkinek, aki olvassa!

*Arnold szemszöge*

Ó, basszus... Ezt nem hiszem el!

- Oh, helló Ricsi! - köszönt Cortez, látszólag nyugodtan. Persze, én tudtam, hogy ideges - ...és Virág. - fejezte be, bennem pedig megakadt a levegő. Nem lehet igaz...

- Szia...sztok - köszönt Virág is, kicsit meglepődve. Richárdhoz képest ez semmi sem volt, ő lesokkolódva állt ott.

- Ti... Mit csináltok itt... Ketten? -  nyomta meg az utolsó szót, mire lefagytunk. Ezt jó lesz kimagyarázni...

- Az úgy volt, hogy... - kezdtem neki tárgyilagos hangsúllyal, de Cortez hirtelen közbevágott.

- Randizunk. - mosolygott, mire én eléggé döbbent fejet vághattam. Tessék?

- De ez nem... - ellenkeztem volna azonnal, de...

- Haver, ezt nem gondoltam volna... - motyogott Ricsi, már a helyén ülve.

- Mondom, hogy ne-

- Pedig de! - vigyorgott Cortez, aki ezt nem ússza meg, az biztos....

- És én még azt hittem, Renit szereted! - nevetett fel, mire páran eléggé szúrósan néztek rá az elöttünk lévő padsorból.

- Lehetne kicsit halka-

- Haha, Ricsi, ez rohadt vicces... - nevetett Cortez is, csak egy kicsivel kínosabban.

Miért nem hagynak szóhoz jutni!?

Míg hallgattam a két osztálytársam bájcsevejét, hirtelen valami szöget ütött a fejemben. Az, hogy nem csak hárman vagyunk, hanem négyen. És ez a negyedik tag szokatlanul csöndben volt. Persze, erre csak gondolnom kellett, máris megváltozott a helyzet. Mert Virág hirtelen akkorát sikított, hogy mindenki felfigyelt rá. Igen, a fiúk is. Igen, a nézők is. És igen, a biztonsági őr is....

- Víííííííííí!!! - valahogy így hangzott Virág sikítása. Szerintem eddig visszatartotta, de nem bírta tovább... Fura ismerőseim vannak, annyi szent.

A lány körbe-körbe ugrált, a szeme csak így csillogott. Ennek mi a baja...?

- Nem akartam ennyire hangos lenni, de áááá - nevetgélt és vinnyogott össze-vissza - Mindig is látni akartam egy  BL-t a valóságban és most megtörtént!

Ezután Virág mindenféle, mondjuk úgy, hogy intim kérdést feltett, amire nem győztem pirulni. Nem vagyunk együtt Cortezzel, de ezekbe belegondolni...
Persze, a lány ezt csak addig folytathatta, amíg az őr rá nem helyezte a vállára a kezét, és kedves szavakkal kiküldött minket a teremből. Az eszem megáll!

A lépcsőn leballagva csak fogtam a fejem. Úgy tűnik, Virágot nem nagyon zavarta, hogy kiküldenek minket, vihogott tovább, miközben az őr és Richárd próbálta nyugtatni. Eközben Cortez mellettem sétált, akin látszott, hogy ideges. Gondolom, nem éppen egy ilyen alkalommal akarta a legjobb barátja tudtára adni, hogy a fiúkat szereti...

Mielőtt kiléptünk volna a terem ajtaján, nagyot sóhajtva a közönségre emeltem a tekintetem. Szinte mindenki kimutatta nemtetszését, ami számomra eléggé kínos volt... Kivéve egy nőt, akit... Esküszöm, hogy láttam kacsintani! Hová fajul ez a világ?!

Miután kaptunk egy jó adag szidást a fejünkre, elengedtek minket, mondván; "Még fiatalok vagytok, ezért most megúsztátok, de ne forduljon elő többet!"
Tch, idegesítő...

Az utat mind a négyen síri csendben tettük meg addig az elágazásig, ahol elváltak az útjaink.
A két fiú egy irányba ment, gondolom, meg kell beszélniük a dolgokat.

Én pedig ott maradtam Virággal. Éreztem rajta, hogy mondani akar valamit, de nem igazán tudja magát kifejezni.
Sóhajtottam - ismét - egy hatalmasat és felé fordultam.

- Csak bökd ki, Virág! Semmi kedvem itt állni holnapig.

- Oké... - lett hirtelen izgatott és elkezdett ugrálni - Van kedved átjönni hozzám?

Tessék...?