SZJG Fanfic - Cortez x Arnold

9.

*Arnold szemszöge*

Ma reggel fáradtan baktattam az iskola felé. Időben be kellett érnem, hisz ha nem, akkor lekésem a buszt. Ugye Zsolt tegnap elmondta nekünk, hogy úszás lesz, de a bolond a részleteket elfelejtette közölni. Szerencsénkre, az osztályfőnök elküldte nekünk a tudnivalókat (A lényeg az, hogy nem uszodába, hanem valamilyen medencés-csúszdás helyre megyünk). Bár legszívesebben kihagytam volna, de... Cortezt még nem láttam úszni...

Az osztályterembe érve már mindenki ott volt, a tanár is pár másodperccel utánam érkezett. Még egyszer elmondott mindent, amit a levélben közölt, kiemelte a szabályokat - mint hogyha bárki is figyelt volna rá - végül intett, hogy szálljunk fel a buszra, így elkezdődött az egész napos program. Mostanában egyre többet kirándulunk... Miért is van ez? Inkább az a kérdés, hogy én ezeken miért is veszek részt?!

A buszon egyedül ültem, mint általában. Néztem, ahogy többiek jól szórakoztak; Reni és a lányok beszélgettek, Andris és Robi valami borzalmas zenét hallgatott, Zsolt hülyéskedett, Cortez nevetett rajta... Mindegyikük élvezte az utat, pedig csak egy mozgó dobozban utaztunk. Miért van ez? Ja, tényleg... Ők nincsenek egyedül...

Bár miért is gondolkodom ezen? Hisz megszoktam már a magányt... Hiszen mióta csak az eszemet tudom, a szüleim nem foglalkoztak velem. Folyton valamilyen üzleti úton voltak, nekem meg csak annyit mondtak, hogy; "Tanulj, mert különben nem érsz el semmit az életben. Ez a legfontosabb!" Én pedig eleget tettem a kérésüknek. Volt, hogy egész álló nap csak tanultam, általános iskolában ezért kezdtek el kirekeszteni, csúfolni.

-Stréber!

-Tanár kedvence!

-Te kis nyalizós pióca!

-Miért létezel?!

- tisztán emlékszem, ahogy ilyen szavakkal illettek, de én csak tűrtem. Akiket eddig a barátaimnak hittem, azok elárultak, becsaptak. Megszakítottam a kapcsolatot mindenkivel, a tanulásnak szenteltem az életem. Aztán eljött az idő, mikor felvételiztem ebbe a középiskolába, otthagyva azt a poklot. A szüleim üzenetben jelezték, hogy örülnek, hogy felvettek, de nem nagyon foglalkoztam vele. Nem érdekelt.
Azt hittem, hogy ez az iskola is ugyanolyan lesz, mint az általános, de tévednem kellett. Hisz találkoztam Renivel, aki kihúzott a sötétségből és hajlandó volt beszélgetni velem. Furcsa személyiségem miatt sem hagyott ott, mindig kedves volt. Aztán ott van Cortez, akit először gyűlöltem, aztán megszerettem. Nem gondoltam volna, hogy egyszer lesz igaz barátom és egy olyasvalakim, akit tudok úgy igazán szeretni... Ne értsetek félre, nem vagyok depressziós, de... Örülnék, ha valaki szívből szeretne, vagy akárcsak egy kicsit is törődne velem... De basszus! Nem vagyok ilyen érzelgős! Mikor áll már meg ez a rohadt busz...?

Úgy tűnik, csak kérnem kellett, hisz a jármű pont abban a minutumban lefékezett. Míg a többiek nevetve, én búvalbaszott fejjel szálltam le. Hajj, de rossz néha az élet...

*Cortez szemszöge*

Leszállva a buszról már alig vártam, hogy csobbanhassak bele a medencébe. Rohadt meleg van! Mindannyian az öltözőbe siettünk. Akaratlanul is Neményit kerestem a tekintetemmel - akiről nem gondoltam volna, hogy eljön egyáltalán - de sehol sem találtam. Gondolom, megint külön öltözik. Tesi előtt is elvonul átöltözni, meg persze utána is. Vajon valami baja van...?

Egymáson átugrálva (igazából ez csak Zsolti volt) rohantunk az öltöző felé, hisz már alig vártuk, hogy egymást lökdössük le a csúszdák tetejéről, medencék széléről. Persze, ezt az ofő természetesen megtiltotta, de most ez kit érdekel? Érezzük jól magunkat!

Mindenki felsorakozott Haller előtt, hisz népszámlálást kellett feltétlenül tartania. Ki nem hagyhatta.

- Na, Arnold! Ismét késel?

- Mélységesen sajnálom. A késés oka valójá...

- Nem, nem kell. Csak állj be.

Mikor ráemeltem a tekintetem, a szemeim tágra nyíltak. MIÓTA VAN KOCKAHASA?! Persze, nem az a teljesen kigyúrt, de... Nem hittem volna...
Lehet, hogy túl sokáig bámultam, mert Ricsi elkezdett integetni az arcom előtt és eléggé furcsán méregetett. Ki kell találnom valamit!

- Hé, az a férfi nem az előbb esett ki fejjel lefelé a csúszdából?

Mindenki oda fordult, persze semmi ilyesmiről szó sem volt, de elterelésnek jó volt. Ricsi ezután még egy ideig gyanakodva bámult, de aztán megvonta vállát. Húú... Ezt megúsztam.

Legalábbis ezt hittem...