Relapse ✔

six- When you treat me like that

[magyarázat amit később megértetek: Lisa neve Elisabeth, egyszerűen csak rühellte ezért Lisaként használja haha no hate to Elisabeth]

Hogyha nem lettem volna olyan ideges akkor biztosan óvatosabban csukom be szegény autóm ajtaját.
Amikor beléptem a házba érzékeltem, hogy Max szintén beparkolt, de semmiképpen sem akartam megállni.

Gyorsan haladtam, már fel is értem a lépcsőkön, de egy kéz, ami berántott egy szobába, megakadályozott, hogy bemehessek az enyémbe.
- Te teljesen megőrültél?- rivalltam Maxre és már indultam volna kifelé, de az utamba állt.
- Nem fogsz kimenni ebből a szobából, amíg nem beszéltünk!
- Ó, de hát téged nem vár Dilara?- hangom gúnytól csöpögött, ami csak még jobban felidegesítette. Feszülten a hajába túrt, majd rám nézett és hasonlóan epésen megszólalt.
- Mintha te nem hagytad volna ott a Zayn gyereket.- egyértelműen direkt mondott rossz nevet, valahogy semmi hangulatom sem volt kijavítani. - Egyébként mi a fenének vitted el oda azt a szerencsétlent?

- Képzeld mert ő igenis kedves és törődik velem!- úgy mondtam mintha ez bármit is jelentett volna nekem. - Nem sértődik meg minden apróságon, végig hallgat és ami a legfontosabb, nem vádol olyanért, amit el sem követtem!- eddig csak felemelt hangerővel beszéltünk, akkor már kiabáltam. - Nézz ránk, negyedik napja vagyunk összezárva és már megint veszekszünk! Sosem működtünk és ezt már annyiszor de annyiszor észrevettük!
- Szóval neked egy cseszett papucsra volt mindig is szükséged, értem én.- szikráztak a szemei.
- Nem Max, pontosan ezért maradtam veled három teljes évig!- dühösen töröltem meg a szemeimet, kész ideg voltam és ezzel együtt a könnyeim is megindultak. - Szenvedtem, hogy az a rohadt kapcsolat megmaradjon, mert úgy éreztem szükségem van rád! Hogy szükségem van arra az arrogáns fejedre, de hidd el, most már tudom, hogy nem.

A mondat végére elhalkultam. Nem reagált, én pedig megráztam a fejem és kikerülve őt az ajtó felé vettem az irányt. A kezem már a kilincsen volt, csakhogy ő megállásra késztetett.
- Nem!- élesen csengett a hangja mögöttem, de semmiképp sem fordultam meg. - Hazudsz Elisabeth, mert szükséged van rám! Ahogy nekem rád! Mit gondolsz mi a francért utáltam minden srácot aki a közeledbe ment? Tisztában voltam vele, hogy az első sarkon jobbat találsz nálam és rohadtul nem akartalak elveszíteni! Tudom, hogy hallottad, amit a kórházban mondtam, mindig is rosszul hazudtál. Bassza meg Lisa, szeretlek!

Nem gondoltam át. Nem volt mit átgondolni, ha megtettem volna, akkor azon nyomban otthagyom a szobában.
Szorosan lehunytam a szemeimet, a kilincset szorongattam egész végig amíg beszélt. Megfordultam és tekintetem rögtön összefonódott az övéjével és sok minden kirajzolódott benne. Talán másoknak az elszántság tűnt volna fel először, de láttam, hogy fél. Fél, hogy megint elveszít.
A franc essen belé!

Gyorsan cselekedtem, egy szempillantás alatt megszűnt a pár méter távolság közöttünk, az arcát a kezeimbe vettem és hevesen magamhoz húztam. Az szánk édes csókban találkozott, Max karjai szinte reflexszerűen a derekamhoz értek, hogy a lehető legközelebb húzhasson.
Az ajkai, az érintése, minden annyira ismerős volt.
Csókunk egy pillantás alatt, ha lehet még túlfűtöttebb lett, kezeim elértek fehér ingje első gombjaihoz, amit a lehető leggyorsabban szét akartam szedni. Két kapcsoló halála után, amik a padlón elgurulva végezték, Max egy szempillantás alatt lekapta rólam a pólót. Csókolóztunk, pont mint azok akiket három évre elzártak egymástól.
Max kezei levándoroltak a rövidnadrág által fedett fenekemre és már fel is kapott az ölébe.

- Gyűlöllek.- sóhajtottam fel, miközben ajkaival már az állam vonalánál járt.
- Tudom.- azelőtt mormolta a nyakamra mielőtt az érzékeny felületet óvatosan megszívta és az ágy felé kezdett hátrálni velem. Ráfektetett és miközben egyre lejjebb haladt a testemen csókjaival, tudtam, hogy egy felejthetetlen délutánnak nézek elébe.

×××××

A telefonom rezgésére nyitottam ki a szemeimet. Már nyúltam volna a földön heverő nadrágom zsebéhez, de éreztem két kezet, ami megakadályozott ebben. Max mellettem aludt, úgyhogy a lehető legóvatosabban kibújtam karjai közül és megnéztem az üzenetet.

Isa: Egy órája értünk vissza, Dilara és Zack ebéd után elmentek, mi még járkáltunk. Hová tűntetek? Minden rendben? Mindkettőtök kocsija itt van még vagyis egyikőtök sem költözött ki... Jól gondolom mi történt, ugye? Akkor ti most újra...?
Lisa: Minden oké, jól vagyok. Holnap megbeszélünk mindent, ígérem. Megtennéd, hogy nem mondasz semmi konkrétumot a többieknek? Elég, hogy jól vagyok.
Isa: Lakat a számon.

Az időre néztem, alig múlott nyolc. Teljesen megzavarodtam, azt sem tudtam mi mikor értünk vissza a nyaralóba, olyan volt mintha már legalább fél napja lett volna.
Halkan megnyikkantam, amikor két kéz visszahúzott az ágy széléről és maga felé fordított. Max szemei továbbra is csukva voltak amikor megszólalt.
- A többiek igazán tudnak várni holnapig a magyarázatra, hagyjad.
- Honnan tudtad, hogy ki írt?- vontam fel a szemöldökömet, bár tudtam úgysem látja.
- Tippeltem, de úgy látszik jó vagyok.- nem feleltem, hanem Isa üzenetén rágódtam. Akkor mi most újra...? Max arcát fürkészve gondolkodtam, amikor mintha megérezte volna, kinyitotta a szemeit és az enyémekbe nézett. - Ráérünk holnap gondolkodni, ugye tudod?
- Tudom.- suttogtam válaszul. Max halványan elmosolyodott és a hátára feküdt majd a mellkasára húzott. Átöleltem a karommal, lehunytam a szemeim és próbáltam ténylegesen kizárni a gonosz kis hangot a fejemből, aki egyre csak szidott amiért az ágyába kerültem.

E/3 személy

Max Verstappen az oldalára fordult az ágyában és egy halk morgással mutatta nemtetszését azzal kapcsolatban, hogy egyedül van. Óvatosan nyitotta ki a szemeit az éles fény miatt, de szép lassan kirajzolódott előtte a női alak akit keresett. Az ablakpárkányra könyökölve merült el gondolataiban, annyira, hogy fel sem tűnt neki a másik ébrenléte. A férfi, miután önelégült mosollyal nyugtázta, hogy Lisa az ő pólójában van, az órára pillantott. Majdnem reggel hét volt.
Lisa azt mondaná mögé settenkedett, Max azt, hogy mögé sétált, de lényeg ugyanaz, a nő összerezzent, amikor a kezek a derekán visszarántották a való világba.

- Hiányoztál az ágyból.
- Szerintem túlléptük már az 'első éjszaka utáni egymás mellett ébredés' szintjét. Elég sokszor.- mosolyodott el Lisa és Maxal szembe fordulva, a kezeit a másik mellkasára helyezte. A férfi leheletnyit lehajolva összeérintette ajkaikat, amik lágy csókban forrtak össze. Lisa utána szorosan hozzábújt, a fejét a vállára hajtva nem tudta elrejteni szomorú tekintetét.
- Min gondolkodtál?- kérdezett rá Max, bár már előre tudta a választ. Lisa kis ideig nem felelt neki.
- Szerinted menni fog?- elhúzódott tőle, hogy a szemébe nézhessen, de Max kezei továbbra is a derekán maradtak. - Hat évvel ezelőtt is így indultunk, ígéretekkel és reményekkel, aztán meg mi lett belőle.
- Nem lesz tökéletes.- rázta meg a fejét. - Biztosan fogunk veszekedni, megint kiakadsz majd valami apróságon, aztán nem tudsz ellenállni nekem és letepersz.- Max felnevetett, amikor Lisa felháborodottan az izmos vállára ütött, de aztán újra komolyra fordította a szót. - De tényleg felnőttünk tizenhat éves korunk óta és meg fogjuk oldani a problémáinkat. Mert nem fogsz még egyszer kicsúszni a kezeim közül.

Lisa hálásan elmosolyodott és közelebb hajolva hozzá újra megcsókolta. Tudta, hogy komolyan gondolta amit mondott és szinte kicsattant a boldogságtól.
- Honnan tudtad, hogy hallottam amit a kórházban mondtál?- rányomta egy ujját Max ajkaira, hogy ő tudjon beszélni, eközben a másik felnevetett.
- Lissy, nálad szomorúbb szemekkel senki sem tud nézni. És ha hazudsz, mindig zavartan mosolyogsz és nem nézel a szemembe.- egészítette ki. - Van valami dolgod még?
- Öhm, nem?- értetlen kijelentés helyett inkább kérdésnek hatott a válasz.
- Szuper.

És ezzel a végszóval egyszerűen felkapta és a fürdőbe szállította, ott pedig letette. - Mit művelsz?
- Tusolni fogok. Veled.- vigyorodott el Max, majd a pólónál fogva magához húzta Lisát. - Három évig elvonókúrán voltam és most nem szabadulsz tőlem.

[chilles rész volt ;) remélem mindenki értékelte haha]