Relapse ✔

fifteen- I find you next to me

[a képen he's a fookin' SNACK]

Szinte én magam sem tudtam miért is egyeztem bele, hogy beszélek vele.
Amikor kipattantam Lando autójából és beléptem az épületbe, már lenyugtattam magamat, sőt kezdtem őszintén félni, hogy mi lesz.

Az ajtó előtt mély levegőt vettem és egy pillanatra megtorpantam.
- Felnőttek vagyunk.- súgtam magamnak. Mégha nem is viselkedünk néha úgy. Óvatosan bekopogtam és pár másodperc múlva, már nyílt is a bejárat. Egy kócos hajú, elnyűtt bandás pólóban és melegítőben lévő, enyhén ledöbbent Maxel találtam szembe magam.
- Mit csinálsz itt?
- Bejöhetek?

Hátranézett, majd kínosan megdörzsölte a tarkóját. - Nem a legmegfelelőbb. Miért jöttél, azt hittem...
- Azt hitted sikeresen eltaszítottál magadtól? Verstappen, engedj be.- kemény szavaim hatására elkomorodott és arrébb állt az útból. Csendben léptem be a nappaliba, nyomomban vele, és körbenézve a helyiségben megállapítottam, Lando alig túlzott a valóságról. - Kiteszem a lábam innen, és máris káosz lesz...
- Te voltál, aki mindenképp be akartál jönni.- szólalt meg tenyérbemászóan elutasító hangon mögülem. Felé fordultam és éreztem, ahogy kezdem elveszíteni a minimális türelmemet. - Hogyha Norris volt, aki mondott neked bármit is, akkor feleslegesen jöttél. Nincs semmi bajom, ahogy neked sincs, boldogok vagyunk egymás nélkül...

Kezem élesen csattant az arcán, amivel azt hiszem mindkettőnket megleptem. Max elképedten érintette meg az enyhén kipirosodott orcáját.
- Ne merészeld megmondani, kivel és mikor vagyok boldog!- halkan beszéltem, de tisztán hallatszott belőle mennyire ideges voltam. - Mi jogon döntöd el, hogy én mennyire érzem magam jól veled, anélkül, hogy megkérdeznél engem? Tudod te hány ember próbált már meg lebeszélni rólad, pontosan ugyanezzel az indokkal? Olyan kurva sokan akartak beleszólni az életemben és annyira reméltem, hogy legalább te nem fogod úgy érezni, hogy muszáj anyáskodnod felettem!
- Nem anyáskodom Elisabeth, megtettem azt, amihez huszonkét év alatt egyikünknek sem volt mersze!- visszatért Max hangja is, ahogyan már éreztem a feldúltságtól keletkezett gombócot a torkomban.
- Mihez? Hogy összegyűrhess és elhajíts a legközelebbi kukába? Max persze, hogy sírok miattad, tombolok és csalódok! Baromságokat csinálsz folyamatosan és gyerekesen felidegesíted magad minden szaron. De a legnagyobb hülye úgyis mindig én leszek, mert mindezek után is folyton melletted kötök ki!

- Tönkreteszlek.- Max nyelt egyet és megrázta a fejét. Láttam rajta, ahogy kezdi levetkőzni az érzéketlen szerepét.
- Azzal tettél tönkre, hogy otthagytál!- kiáltásom után mindketten csendben maradtunk. Mintha csak ott lógott volna közöttünk a mondat. Kétségbeesett tekintettel fürkésztem őt, és abban a pillanatban, amikor éreztem egy könnycseppet lefolyni, Max egy lépéssel előttem termett és a derekam köré fonva a karjait és a fejét a nyakamba temetve, szoros ölelésbe húzott. - Akármi van Verstappen, nem tudsz levakarni magadról. Akármekkora hülyeséget tervezel csinálni, akármilyen hülyeséget mondasz, én mindig visszatérek hozzád és szeretlek teljes szívemből.

- Akkora egy mázlista vagyok veled.
Kezeimmel a nyaka körül már sírtam, amikor éreztem a vállamnál pár hideg könnyét, de nem tudtam nem boldogan elmosolyodni a mondatára.
- A legnagyobb.

E/3

- Ennie, mégsem nem törhetek rá csak úgy Maxre és Lisára!- Lando halkan magyarázott a telefonba, miközben az utóbbi húgával beszélt és az előbbi lépcsőházában osont. Bőven egy óra telt el mióta kirakta Lisát a lakásnál és már bőven benne is voltak a délután végében.
- Lando Norris, ne tegyél már úgy mintha ez az egész nem a te ötleted lett volna! Itt leszek a hívásban, mi történhetne?
- Talán hozzám vághatnak valamit?!- kérdezett vissza és meg is torpant egy pillanatra. - Nem tudod hogyan szoktak ezek veszekedni, ha úgy igazán belejönnek.
- Dehogynem tudom Lando, ezt hallgatom már majdnem tizenkilenc éve.- a fiú elmosolyodott, amikor elképzelte, ahogy a lány megforgatja a szemeit. - Na, ott vagy már?
- Igen, képzeld itt vagyok az ajtónál.
- Oké. Még mielőtt bemész, szeretném ha tudd, hogyha nem is most nyírnak ki véletlen Maxék, akkor később a nővérem biztosan, mert még nem tudja, hogy Spanyolországban a Mclarennel leszek és nem vele.- Lenny a vonal végén, nyakát behúzva, vigyorogva várta a másik reakcióját. Pár másodpercig csend volt, majd megszólalt.

- Marlene Schumacher, esküszöm rosszabb vagy, mint a nővéred. Ezért még számolunk!- fenyegette meg vészjóslón, majd miután hallotta a lány nevetését, már tényleg belépett, betört az egyik legjobb barátja lakásába. Suttogva szólalt meg újra. - Az biztos, hogy most nem kiabálnak és, hogy rendet sem raktak.- fintorgott.
- Szóval nem hallasz semmit? Akkor menj beljebb!- sürgette Lenny.
- Azt csinálom!- teljesen belépett a nappaliba, ahol aztán a kanapén feküdve megtalálta azokat akiket kerestek. - Ennie, sikerült!
- Mi? Mi sikerült? Lando, magyarázd már el!

Lando, nem foglalkozva a lány záporozó kérdéseivel, büszke vigyorral az arcán fogta meg a fotelben lévő pokrócot és ráterítette az alvó párosra azt. Pár másodpercig boldogan figyelte őket, majd realizálva, hogy ez fura és, hogy a barátnője még vonalban van, gyorsan felkapta a telefont és a füléhez emelte.
- Antworte mir Idiot!/Válaszolj, idióta!- Marlene már németül szidta a britet.
- Itt vagyok! Ahogy a két jómadár is, egymáson aludva a kanapén.- újra elvigyorodott, miközben próbált halk lenni, és, hogy semmiképp se keltse fel őket, már indult is kifelé, meghagyva nekik azt a kis magánszférát, amivel tíz perce még mit sem törődött.

Lisa Schumacher

A fénytől kissé lassacskán nyitottam ki a szemeimet, de azok azonnal összefonódtak a mellettem fekvő kék íriszeivel.
- Ne bámulj te majom.- mosolyodtam el fáradtan. - Hogy van az arcod?
- Sosem gondoltam volna, hogy ilyen erős barátnőm van.- fintorgott, és egyszerre nevettük el magunkat. - Nincs semmi baja.
- Akkor jó, bűntudatom lenne, ha én tenném tönkre a csini pofid.- felásítottam és amennyire tudtam, kinyújtóztattam a végtagjaimat. - Mit csinálsz ma?
- Itt fekszek veled. Alszok. Talán nézhetnénk egy filmet.- elmélkedett, én pedig úgy nézhettem rá, mint egy ufóra. - Mi van? 
- Te mikor akartál utoljára csak ,,feküdni és filmezni"?
- Figyelj Lissy, ha te valami másra gondoltál, tudod, hogy én abban is benne vagyok.- vonta fel a szemöldökét vigyorogva, én pedig felnevettem, a hátára fordítottam, majd a vállára tettem a fejem és lehunyva a szemem átkaroltam.
- Csak maradjunk így egy kicsit.

Éreztem, ahogy a kezével a hátamat cirógatta és csak egy puszit nyomott a fejem tetejére.
- Szeretlek Schumi.
- Én is szeretlek Max.

Talán másoknak őrülteknek tűnhetünk, hogy még mindig együtt vagyunk, őrültnek tűnhetek, mert mindig visszatérek hozzá. De van valami, talán az, hogy egész életemben szerelmes voltam belé, és ez folyton visszavonz a bűvkörébe. Mert ha valamivel Max Verstappen rendelkezik az ez, a bűvköre. Egy mosoly, egy pillantás, egy elejtett bók, és én újra meg újra bele szeretek.
Hiszen belőle nem lehet kiszeretni.

Oh, I always let you down
You're shattered on the ground
Still, I find you there
Next to me
And oh, stupid things I do
I'm far from good, it's true
But still, I find you
Next to me

Oh, folyton cserben hagylak
Összetörtél a földön
Mégis itt talállak
Mellettem
És oh, a buta dolgok amiket teszek
Messze vagyok a jótól, ez igaz
De mégis itt talállak
Mellettem

[ijj, nem a büszkeségem ez a rész, és még rövidebb is mint az eddigiek de mindenképp ki akartam rakni, de azért remélem ti jobban szerettétek ezt mint én haha]