Relapse ✔

five- Dance like two shadows

[a történetben megemlített Dilara nem Dilara Sanlik, csak tetszett ez a név és felhasználtam]

- Lissy ébredj!- rontott be a szobámba Cate és azzal a lendülettel ráugrott az ágyamra.
Nem nyitottam ki a szemeimet, csak morogva a fejemre húztam a takarómat. Ezt ő persze nem értékelte és szinte letépte rólam. - Hány óra van?
- Fél tíz.- Isa egy fokkal kulturáltabban ült az ágy szélére. - Megyünk vásárolni!
- Minek?- egy grimasz után a párnába temettem az arcomat.
- Bemegyünk majd a srácokkal ebédelni aztán járjuk a várost. De előtte mi terveztünk egy csajos programot.

Egyértelműen nem hagyták, hogy azon a napon végre csak az ágyamban lustálkodjak, pedig ezt már előző nap este óta terveztem. Viszont végül kénytelen voltam felkelni, felhúzni valami olyat, amiben kimehetek az élőlények közé és már indultunk is lefelé.
- Pierre, loptuk az autót!- kurjantotta el magát vigyorogva Cate és már vette is el a pulton lévő kocsikulcsot. Persze az említett, nyomában a többi kíváncsi férfivel, rögtön megjelent a helyiségben.
- Hová és miért? Már Lisáé is itt van.- nem szóltam bele a pár beszélgetésébe, de örömmel nyugtáztam utolsó kijelentését. Még legalább öt percen keresztül el szócsatáztak, ám végül megnyertük magunknak az Aston Martint. - De Schumi vezet!
Cate felém dobta a kulcsot, én pedig fél kézzel elkaptam. Még mielőtt bármelyikőjük megoszthatott volna valamilyen szokásosan felesleges dolgot, gyorsan kiléptem a házból és gondoltam a kocsiban megvárom a többieket.

Nem kellett sokat ücsörögnöm, pár perccel később Isa hátra, Cate pedig előre ült és el is indítottam az autót. Már a második kereszteződésnél pirosat kaptunk és én voltam az első aki megszólalt.
- Na jó, gyanús a csend, bökjétek ki miről maradtam le.- Cate és Isa egy pillanatra összenéztek, majd az utóbbi egy sóhaj után kimondta.
- Max elhívott egy lányt velünk ebédelni. - mivel makacsul előre figyeltem és nem mondtam semmit, folytatta. - A neve Dilara, a bulin ismerkedtek meg, azóta beszéltek néhányszor.
- Értem.- reagáltam szárazon. Nem is tudtam miért, hiszen szabad ember volt, nem? Azt csinált amit akart, mégis bennem volt valamilyen megmagyarázhatatlanul rossz érzés. A vállamon a kisördög nyert. - Én is hívhatok valakit?
- Öhm, igen, kire gondoltál?- kérdezett vissza Isa.
- Cate, hátul van a táskám, megírnád kérlek Zacknek Sainzék nyaralójának a címét?

Öt másodperc meglepett csend következett a kérésem után, miközben én bekanyarodtam a bevásárlóközpont parkolójába. Cate elhúzta a száját és aggódó tekintettel megszólalt.
- Biztos hogy ez jó ötlet?
- Persze. Hiszen már annyi ideje ígérem neki, hogy találkozunk valahol. Törlesztem eme adósságom.- szerintem kívülről nézve egy mosolygó őrültnek nézhettem ki. 

A délelőtt folyamán a hangulat sokat javult, a lányokkal végigjártuk az egész helyet, utoljára egy kávézóba ültünk be.
- De most komolyan, Robert Downey Jr. vagy inkább Johnny Depp?- Cate legalább három perce ezen gondolkodott.
- Elég Caterina, inkább Downey.- szakítottam félbe az elmélkedést nevetve. Mindhárman rendeltünk, majd elfoglaltunk egy fülkét.
- Gondoltál már arra, hogy milyen lesz a szezonod Maxel?- kérdezte Isa miközben belekortyolt a kávéjába.
- Jézusom, lehetőleg most az egyszer ne mi legyünk a téma. Inkább az, hogy már igazán várom a meghívómat arra a fránya esküvőtökre.- vontam fel a szemöldökömet vigyorogva, miközben Cate egyetértően bólogatott. 
- Arra még várhattok egy darabig.- forgatta meg a szemeit Isa, de ő is mosolygott. - Szerintem neked előbb lesz lánykérésed mint nekem.

Szép kényelmesen iszogattunk és csak utána indultunk vissza a kocsihoz. Végig pletykáltuk az utat, csak akkor hallgattunk el, akkor is kísértetiesen egyszerre, amikor megláttuk a plusz egy járműt a ház előtt. Tudtam, mind tudtuk, hogy mindenki ki fog akadni amiért meghívtam, ez mégis elégedettséggel töltött el. Neki szabad akkor nekem is.