Relapse ✔

twentyone- Lost the love I loved the most

[a történet szerint az Azeri és Spanyol futamok között csak egy hét telt el]

E/3

Elmondható, hogy minden pilótának az egyik kedvenc része az évben az a nyári szünet, ez alól Lisáék sem voltak kivételek. Főleg úgy, hogy az utóbbi lánynak és Maxnek a három hónapja aláírt plusz szerződése lejárt, megvolt az okuk az ünneplésre.
A szünetet máris úgy kezdték, hogy a két család újra összeállt, még ha egy kicsit más társasággal is, mint a múltkor. A Verstappen családod mindenki képviselte, kiegészülve az új jövevény Jason-nel, aki nem sokkal a májusi dráma után született meg. Schumacherék, közösséghez hozzáadó tagjai között már nagyobb változás volt, Ralf és David nélkül, de Marlene jól ismert barátja, Lando társaságával bővültek.

Előbbi család spanyolországi nyaralóját foglalták el, de ennyien csak egy napot töltöttek el, utána pedig a tervek szerint kettesben hagyták Lisát és Maxet.
De még mindenki ott volt, a szokásos káoszban, szólt a zene és mindenki beszélgetett mindenkivel a nagy kertben. Max egy padon ülve iszogatta a dobozos sörét, és mosolyogva figyelte, ahogy barátnője, kezében Jasonnel, beszélget a földön pihenve Blue-val és Kellyvel. Kellemes érzés járta át a gondolatra, hogy egyszer a közös gyereküket fogja a karjaiban tartani.

- Igen, tudjuk, hogy csodálatos a barátnőd, de ne bámuld már szegényt.- Max összerezzent, amikor Victoria hirtelen megjelent és leült mellé. - A végén fogja magát és elmenekül tőled.
- Tudod Vic, nagyon nem hiányzott már, hogy ilyen hülyeségekkel zaklass.- szórakozott tekintettel pillantott a húgára. - Három évig nyugtom volt tőled.
- Hé, szóval azt mondod, hogy jobb volt, amikor külön voltatok? Borzasztó ember vagy.- tettetett felháborodottságot a lány, majd vicceskedve megvonta a vállát. - Ha arra nézünk, hogy mennyiszer kiakasztottad szegény idegrendszerét és hazudtál neki, nem is állok messze  a valóságtól.

Mindketten tudták, hogy, bár félig egyetértett magával, nem gondolta komolyan utolsó mondatát, de Max arckifejezésén egy pillanatra sötét árnyék suhant át, miközben még akkor is Lisát figyelte.
- Vic, te beszéltél vele amikor Azerben voltunk? Emlékszel, amikor...- Maxnek nem kellett befejeznie a mondatot, Victoria egyszerűen bólintott egyet. - Hogy bírta?

A lány pár pillanatig csendben átgondolta mit is mondjon.
- Borzasztóan.- az igazság mellett döntött. - Tudod mennyire érzékeny arra, ha nem mondják el neki az igazságot, te meg egy elég nagy dolgot felejtettél el megemlíteni neki.- vonta fel a szemöldökét vádlón, de folytatta. - Nekem közvetlen nem mondta mi van vele, de Cate azt mesélte, hogy nagyon padlón volt, de hála az égnek, nem olyan szinten mint először. De nem kell ilyeneken aggódnod, megbocsájtott és most már mindenki boldogan él, míg meg nem hal!

Victoria boldogan mosolyogva nézte a bátyja arcát, aztán ahogy észrevette, hogy az képtelen a szemeibe nézni, mosolya szép lassan eltűnt az arcáról. Aggódás fénye csillant tekintetében, de megvárta, amíg Max szólalt meg.
- Dilara.. Megint itt van a városban.
- Istenem Max, már megijesztettél ezzel a komor képeddel, azt hitte...

A lány elhallgatott, erre már Max is ránézett. Victoria tekintetéből elpárolgott az aggódás valamennyi szikrája, csak olyan töménytelen harag és csalódottság volt benne, hogy Max szíve még jobban megfacsarodott.
- Mi a fenét műveltél?- normál hangerőn beszélt, de tenyerébe mélyesztett körme jelezte, hogyan is érzi magát. Max már nyitotta a száját, magyarázni akarta, hogy nem az, aminek látszik, végül viszont Vic egy fejrázással megállította. - Ne, nem is érdekel. Nem nekem kell elmondanod hanem annak a lánynak, aki a földön játszik a kistesóiddal, és aki mindennél jobban szeret és megbízott benned! Lisa a legcsodálatosabb ember, akit ismerek, te pedig mióta ismered már harmadjára akarod tönkretenni az életét. Nem érdemled meg Max, és ne várd azt, hogy megpaskolom a hátad, amikor harmadszor is elveszíted!
- V!