Relapse ✔

eighteen- To make you feel my love

- Olvastad?
- Igen. Mázlijuk, hogy Belgiumban vagyok és nem kell levezetnem kilenc órát, csak a felét. Te mikor érsz oda?- Max kérdésének hatására felpattantam és elkezdtem összedobálni azt a pár cuccot, amit kiszedtem.
- Fél óra múlva indulok Bolognaba, onnan repülök, még egy jó pár óra.
- Oké, addigra én is ott leszek, megvárlak a reptéren.
- Nem azt írták, hogy minél előbb érjünk oda?
- Négy hónapja nem tudnak rólunk, néhány órát kibírnak még. Amúgy sem hagyom, hogy taxival kelljen menned.- egy pillanatra elmosolyodtam a figyelmességén, de azonnal visszatértek a baljós gondolataim.
- Szerinted mit akarnak?- tettem fel a kérdést, ami már nyomta a szívem. - Nem büntethetnek meg azért, hogy információkat adtunk meg egymásnak, mert nem tettük! Olyan sok ideje ismernek minket, csaknem hinnék ezt rólunk, ugye? Ó istenem, mi van ha mégis, és miattam mindkettőnket kirúgnak?

- Lissy, állj le és lélegezz egy pillanatra!- Max határozott hangon szakította félbe a monológom. - Először is, ehhez két ember kell, nem csak miattad dobnának ki minket.
- Köszi Max, ezzel most tényleg megnyugtattál.
- Abban az egyben pedig igazad van, hogy nem rúghatnak ki, mert nem szegtük meg a szerződést. Csak... Hát, elfelejtettük megosztani velük azt az aprócska tényt, hogy a rivális csapat pilótájával randizunk. Igazán nem nagy dolog!
- Gondolom már átkozzák a napot, amikor felengedtek egy nőt a Forma 1-be.- keserédesen elmosolyodtam és halványan megráztam a fejem.
- Nem mondanám, inkább azt, amikor az exemet felengedték ide.- komolytalan megjegyzése után, visszatért a törődés a hangjába. - Felesleges ezen aggódnod. Inkább örüljünk, két nappal korábban jössz haza! Megúsztad a munkát az olaszokkal, büszke lehetsz magadra.
- A reptéren találkozunk Max.- nem tudtam nem mosolyogni a tényen, hogy milyen könnyen elterelte a gondolataimat.
- Szeretlek Lisa, még akkor is ha miattad elveszítem az ülésem.
- Jól van akkor Verstappen, én is szeretlek.- megforgattam a szemeim, amint meghallottam a nevetését a vonal túloldalán.
Miután kinyomtuk, összezártam a bőröndömet és kiléptem a hotelszobából, majd nagyot sóhajtottam. Irány Franciaország!

×××××

Magángéppel érkeztem, de át kellett jutnom az épületen, hogy a parkolóban kössek ki, így a Marvel hősöktől ellesett leleményes álcában voltam, annak érdekében, hogy a legkevesebb feltűnést keltsek. Avagy rajtam volt egy napszemüveg és egy baseball sapka. Nem is igazán rejtőzködtem, legalábbis nem olyan szinten mint Steve Rogers szokott, csakhogy a sajtó és úgy mindenki úgy tudta, hogy én Maranelloban vagyok Charlesal.

Szinte kimenekültem onnan, bár kevesebben voltak ott, mint számítottam rá, mégis inkább kint akartam várni. Alig állhattam ott öt perce, amikor megrezzent a telefonom.
Max: Hátul vagyok
Óvatosan, kissé bénázva a bőröndömmel indultam meg az autók között a megadott irány felé, még ha az nem sok mindent takart. Viszont pozitív negatívuma annak, miszerint Max történetesen egy Forma 1 pilóta, hogy nem volt olyan nagy kihívás észrevenni, ahogy a szürke Aston Martinnak dőlve várt engem. Ő is napszemüvegben volt és amint észrevett, ellökte magát az autótól, elém lépett, majd miután lekapta a fejemről a sapkát, a derekam köré fonta a kezét, magához húzott és megcsókolt.

- Lisa, szuperhősnek inkognitóban képzeled magad, vagy mi ez a sapi?- kérdezett rá vigyorogva, miközben meglengette az orrom előtt az említett tárgyat és elvette tőlem a bőröndöt. Mondtam már, hogy mennyire ugyanolyan agyunk van kettőnknek?
- Igen, próbáltam inkognitóban lenni, képzeld, te is kipróbálhatnád és akkor máris közelebb lennél ahhoz, hogy egy kicsit is olyan lehess, mint Chris Evans.- a tekintetemmel követtem, ahogy a cuccomat berakja a kocsiba, és felnevettem, amint megláttam a felháborodott arckifejezését. Max teljesen felém fordult, és újra a derekamnál fogva húzott magához, kezeimmel a mellkasán pillantottam fel rá.
- Simán vagyok olyan, mint Evans.- grimaszolt sértetten.
- Az az ember gyönyörű.- vontam fel a szemöldököm, próbálva elnyomni a mosolyomat.
- Én pedig ez és még sok más, tudod a tökéletes pasi áll előtted.
- Aaz, a tökéletes.- nevettem fel hitetlenül, majd a két kezembe fogtam az arcát. - Nem baj, te is megteszed helyette.