Relapse ✔

nineteen- Hold me closer, tiny dancer

[eme ruhának lesz még jelentősége, megértitek a sztori közepén]

Egy órája voltunk bent, és a helyiségben talán én és Max voltunk a legidegesebbek.
Ebben az időben minket alig hagytak szóhoz jutni, miután sikeresen összefoglaltuk a történetet a mi oldalunkról, azonnal ignorálni kezdtek minket, szinte már úgy kezeltek, mint a dedósokat. Jean és a csapatfőnökök leginkább a szüleinkkel beszélték meg a helyzetet, hogy milyen következmények lehetnek, mi ketten pedig csak ültünk ott, egymás kezét fogva, az asztal másik végében.
Tűrtem, némán tűrtem az egész beszélgetést, ami anya és Jos jóvoltából sokszor veszekedésbe ment át, egészen addig, amíg Todt új szerződést ajánlott, amit akkor magyarázott meg rendesen, amikor Max sajtósa elénk és anyáék elé rakott egy-egy másolatot.

- Jelenleg egy pillanat alatt megvádolhatnánk azzal, hogy információt szolgáltattatok a rivális csapatnak, még ha ezt Mattia és Christian is tagadja,- pillantott a két említettre, majd vissza ránk. - És azon nyomban ki lennétek rúgva. De pont azért, mert mindkét csapatfőnök és ti is tagadjátok, ezért ehelyett egy új megoldás az új szerződés.
- Nem!- Max előrébb járhatott az olvasásban, mint én, mert dühösen felkiáltott. - Eszerint konkrétan három hónapig az F1 sajtójának a rabszolgái lennénk! Azt tehetnek velünk, amit csak akarnak, interjúk milliói, idióta videók, komolyan kötelezően ki kellene teregetnünk az egész életünket?
- Max..- Christian akarta leállítani, de addigra én is eljutottam a lényeges részekhez és közbevágtam.
- Az interjúk háromnegyede csak arról szólna, hogy hogyan váltunk el, egy szó nem esne a karrierünkről. Maguk csak arra használnának, hogy mindenhol a mi fejünk virítson és hopp, máris megvan a marketing a sportnak! Szerintük mi a fenének nem mondtunk semmit négy hónapon keresztül?

- Jelenleg ti vagytok azok akik szerződést szegtek.- szólalt meg kimérten Mattia karba tett kézzel.
- Mi van akkor ha nem írjuk alá?- fordultam a csendben figyelő Jean felé. - Nem fogunk szakítani, csak mert azt gondolják, hogy információt szivárogtatunk.
- Nem, tudjuk, hogy nem kényszeríthetünk erre titeket.- rázta meg a fejét, majd rideg kék szemeit az enyémekbe fúrta. - De kirúgni ugyanúgy kirúghatunk. Rajtatok áll, most a kezetekben van a jövőtök.
- És ha magukon múlik, már nem sokáig.- Max hangjából érezhető volt a tömény düh, én pedig kezdtem átesni arra a szintre, hogy idegességemben majdnem elbőgtem magam.
- Kaphatnánk pár percet a gyerekeinkkel kint?- kérdezett rá anya, majd miután beleegyező bólintást kapott válaszul, én voltam az első, aki kirontott a szobából.

- Istenem srácok, tudtam, hogy ennek csúnya vége lesz!- kint voltunk a folyosó végén, Jos pedig gondterhelten megdörzsölte az arcát. - Titkolózni az FIA előtt, azt se tudom miért hagytuk nekik Corinna!
Karba tett kezekkel dőltem a falnak, Max nem sokkal mellettem állt, a szüleink pedig közvetlenül előttünk.
- Gyerekek, már felnőttetek, el tudjátok dönteni mit akartok az életetekkel kezdeni.- sóhajtott fel anya, majd lágyan elmosolyodott. - Ezért sem mondhatjuk meg nektek mit csináljatok. Tudom, hogy mennyire szeretitek mindketten a versenyzést, és mennyire nem kedvelitek a nagy sajtófigyelmet. El kell döntenetek melyik számotokra a fontosabb, a munkátok vagy a magánéletetek.

Egy utolsó borús tekintettel elbúcsúztak, aztán otthagytak minket kettesben Maxel.
- Köszönjük anya, ezzel az utolsó mondattal igazán megkönnyítetted a dolgunk.- motyogtam cinikusan, majd éreztem, ahogy a kezdeti dühöm elhalványult és végtelen szomorúság maradt utána. Párás tekintettel pillantottam Maxre, aki elém lépett, én pedig a derekát átölelve a vállára döntöttem a fejem és lehunyt szemekkel böktem ki az igazságot. - Nem akarom, hogy ne versenyezhessünk többet.
- Én sem.
- De azt se akarom, hogy belelássanak az életünkbe. Így nőttünk fel, nem lehetett kihagyni a sajtót belőle, de annyira reméltem, hogy most, amikor már felnőttünk, legalább akkor nyugtunk lehet.
- Sisi,- Max eltolt magától, hogy a szemembe nézhessen és letörölt egy, az arcomon árválkodó könnycseppet. - Én nem kényszerítelek semmire. Tudom, hogy mennyire érzékeny pont nálad a média kíméletlensége, pontosan ezért fogom megérteni, ha nem akarod aláírni azt a papírt. Akármi történik odabent, az teljesen mindegy, mert én melletted maradok. Még a századik interjú és a tizenötödik videó után is szeretlek, mert nem fogom hagyni, hogy ez az oltári nagy baromság bármit is változtasson.