Relapse ✔

three- I'll be there

[becsempésztem egy Leiner Laura részletet, aki megtalálja kap egy sütit
Ui: pilótáink kapcsolata nagy eséllyel nem ilyen a való életben, bár lehet ezt már mondanom sem kell]

Azt a napomat simán kukázni lehetne, miután a lányok kiléptek a szobámból, a szomorúságom könnyen átváltott haragra és úgy tűnt ezzel Max is így volt. A délután folyamán egy büdös szót sem szóltunk egymáshoz és bár próbáltuk, hogy a többieknek minden normális legyen, látszott rajtuk, hogy már akkor elegük volt belőlünk.

Másnap reggel korán keltem, mindenképp be akartam tartani az ígéretemet az edzőmnek, miszerint a "nyaralásom" közben is mozgok, így az utam a kertbe vezetett
Épp végeztem a bemelegítéssel, amikor megrezzent a telefonom, ami addig az asztalon pihent.

Mick: Mi újság veletek Sainzéknál? Még mindig csípős a hangulat?
Lisa: Kint vagyok, a többiek bent, kérdezz mást. Honnan tudsz a hangulatról és mi a fenének vagy ébren reggel hétkor?
Mick: Norrisnak traumát okoztatok a kiabálással :D Elfelejted hogy én is pilóta vagyok, edzek

Megforgattam a szemeimet és reakció nélkül hagyva az üzenetét, visszaraktam a mobilt a helyére. Több mint két óráig erősítettem, aztán a teraszon lévő hintaágyon elhelyezkedve olvasni kezdtem. A nap további részét pontosan így terveztem, csak pihenni magamban. Hát, legalább addig tarthattam magam ehhez, amíg a többiek be nem hívtak, hogy rendeljünk enni valamit.

- Meki mindenkinek megfelel? Ígérem, hogy holnap dupla annyit edzünk. - Carlos házigazda lévén szervezkedett. Elhelyezkedtünk az, amúgy hatalmas konyhában, a lányokkal a pultnál lévő székekre ültünk, a srácok pedig velünk szemben álltak. Mindenki egyesével elmondta a tartalmas rendelését, majd Carlos vigyorogva rám nézett. - És a mindig éhes lány mit kér?
- Haha.- kinyújtottam rá a nyelvem. - Csak a szokásos cézár salátát.- mindig ezt rendeltem hogyha nem ehettem annyit amennyit akartam. Vagyis, ennél eggyel többet.
- És egy almáspitét.- dünnyögte Max. Ránéztem és a tekintetünk találkozott amikor újra megszólalt. - Kihagyta.

Egyetértően bólintottam Carlos felé, hogy felírhatja hozzám, miközben próbáltam kiverni a fejemből Max akaratlanul is figyelmes megnyilvánulását. Tudtam, hogy nem meghatónak szánta, de meglepett, hogy még mindig emlékszik.
Bő fél óra múlva már az étkezőben ültünk és mindenki, egymás szavába vágva akart beszélni mindenről, így enyhe káosz alakult ki.

- Ne felejtsünk el, majd elpakolni a buli előtt.- szólalt meg Isa a barátjának címezve a szavait. Rajtuk kívül mindannyian érdeklődve pillantottunk rá, Carlos szemei pedig keservesen ismerős módon kerekedtek el. Isa elkezdett nevetni. - Én esküszöm nem hiszlek el!
- Már megint mi van?- kérdezett rá Pierre fájdalmas arckifejezéssel.
- Ma öttől Carlos rendezett egy bulit, sok F1 emberrel és barátokkal.- magyarázta el Isa szórakozott mosollyal az arcán.
- Valaki emlékeztessen, hogy Sainz szülinapjára vegyek Memolife maxot.- harapott bele a szendvicsébe Cate. A poén hallatán mindannyian felnevettünk.
Körülbelül itt kezdett a nap színvonala egyre süllyedni.

×××××

A lányokkal az én szobámba cuccoltunk be, mivel mindkettő férfi szobatárssal rendelkezett, akik csak zavartak volna minket. Persze órákra volt szükségünk, de végül nekem is sikerült kiválasztanom mi a fenét húzzak. A ruha combom közepéig ért, kicsit lengébb, rózsaszín, ha úgy nézzük akkor olyan mint egy nagy póló, úgyhogy a derekamra kötöttem egy övet.
- Már csak erre van szükséged.- tekintetemmel végigkövettem, ahogy Isa elém dobja a térdig érő, bőr, magassarkú csizmáját. Miközben Cate egyetértően bólogatva felnevetett, én hevesen megráztam a fejem. - Pedig kénytelen leszel, mert enélkül nem lépsz ki a szobából.