Ciklus - Kötéltánc

4. Fejezet

4. Fejezet

Ritmusra ver most a szívem,

Hamar követi a testem.

Ismerős ez az ütem.

Dobban, dobban, forog,

Ez egy ösztönös dolog.

Nincs szükség kérdésekre,

Nem figyelek a lépésekre.

Csak a test beszél,

Lelkem két percig él.

Mély levegőt vettem, és belöktem a klub ajtaját. Már odakintről is éreztem a lüktetést, de most még inkább mellkason vágott. Egyszerre volt ez a zene, a tömeg, a vérem, és maga az élet lüktetése.

Még nem volt egészen tele a terem, de ha először jártam volna a Ciklusban, bizonyára halálra rémiszt a rengeteg nő látványa. Amerre csak néztem, mindenhol ott voltak. Szőkék, barnák, feketék, vörösek rövid, vagy hosszú hajúak, kopaszak, kövérek, vékonyak. Mindenütt nő. És ez volt a lényeg.

Könnyedén átvágtam a helyiségen, nem törődve egyelőre senkivel. A sarokban már folyt a karaoke, egy kissé spicces lány énekelte a barátnőjének a Királylányt. Megmosolyogtam, annyira tipikus volt, ugyanakkor valahol aranyos. Egyenesen a bárpulthoz mentem, szerencsére nem volt nagy sor. Tudtam, hogy az igazi buli egy emelettel feljebb van, éppen ezért is vettem meg itt az italomat, nagy esélyt láttam rá, hogy nyugiban el tudom fogyasztani, anélkül, hogy bárki a nyakamba lihegne. Még nekem is kellett egy kis ráhangolódás. A szokásos cola+baccardit kértem a mosolygós csapos lánytól, és kissé félrehúzódtam, a pult sarkába. Nem ültem le, csak felkönyököltem, a hátamat fordítva a tömegnek. Ráérősen kortyolgattam az üvegből, félig behunyt szemmel hallgattam a felém szálló hamiskás hangokat, ezúttal már a Szállj el kismadár ment. Szinte kívülről tudtam a sorrendet. Hiába állt rendelkezésre egy egész repertoár karaoke számokból, a csajok fantáziája nem terjedt tovább az agyonjátszott magyar pop-rock daloknál. Néha, vadabb estéken belefért egy kis Tankcsapda. Ez utóbbit mindig nagyon vártam, vicces volt, mikor a lányok utánozni próbálták az énekes mély hangját. A whisky néha segített a helyzeten. Én magam sosem álltam ki a színpadra, nem szerettem énekelni, az ilyen lehetőséget általában meghagytam Vivinek, akinek úgyis lételeme a zene.

Hirtelen csend állt be, csak a tömeg morajlását lehetett hallani. Ez azt jelentette, hogy egy újabb jelentkezőre vártak. Nekem nem volt kedvem meghallgatni, úgyhogy még egyet kortyoltam, aztán elindultam az emeletre vezető lépcső felé. Odafent sokkal tágasabb volt a hely, illetve rendelkezésre állt egy még hosszabb bárpult, voltak székek és asztalok, és sejtelmes, áttetsző függönnyel elválasztott bokszok, valamint természetesen a nagy tánctér. Arrafelé vettem az irányt, úgyis már egy jó páran táncoltak, kik egymáshoz simulva, kik külön, kik barátok gyűrűjében. Én ma este egyedül voltam, s egyáltalán nem bántam, legalábbis egyelőre. Ezután felmértem a terepet, és hamar találtam is egy megfelelő helyet magamnak; nem túl távol a többiektől, de nem is túl közel. Megvártam a következő számot, hogy becsatlakozhassak, reméltem, hogy nem lassú lesz. Can't stop the feeling. Éppen megfelelő. Ismét félig behunytam a szemem, és látszólag senkivel sem törődve, mozogni kezdtem a ritmusra. Sosem tartottam magamat a táncparkett ördögének, de igyekeztem csak a zenére figyelni.

Nem telt el sok idő, és éreztem, hogy valaki csatlakozik hozzám. Még nem volt egészen közel, de megcsapott a testéből áradó hő. Először úgy tettem, mintha észre sem venném, nem változtattam a lépéseimen. Aztán egyre közelebb araszolt hozzám. Véletlenül súrolta a könyöke a karom belső felét. Aztán egy hajtincse libbent az arcomba. Megéreztem a parfümje illatát, valami fűszeres adalék volt, talán kicsit túl sokat locsolt magára, s keveredett a bőre természetes kipárolgásával. A kettő viszont már vadítóan hatott. Mikor már egyértelműen nyomult, és felém lökte a csípőjét, eljött a pillanat, hogy ránézzek. Sikerült kizökkentenie, ugyanis egy egzotikus tekintettel találtam szemben magamat. A szeme barna volt, és némileg mandulavágású, a bőre pedig akár a porcelán, nyilván volt benne némi ázsiai vér. Ösztönösen megnyaltam az ajkamat, és a vér dübörögni kezdett a fülemben. Mégsem lesz olyan unalmas ez az este. Rámosolyogtam, és egyelőre még hagytam, hogy vezessen.