Két világ között ragadva [Owari no Seraph ff.]

14. rész

- Nos... Akkor kezdhetjük? - húzta elő a kardját Ferid. - Yuu kivételével öljük meg az összes embert! - indult meg előre, majd megtorpant.

Ekkor egy ismerős hang csendült fel oldalról, mire odakaptam a fejemet.

- Hallottam, hogy hivatott - lépkedett felénk Crowley és a két társa. A két lány soha nem volt valami szimpatikus, kifejezetten irritáltak, de Crowleyt egészen kedveltem. Ő és Ferid együtt már tényleg szinte legyőzhetetlenek voltak.
Ameddig ők ketten társalogtak, és azt beszélték, hogy mi legyen a következő lépés, én addig saját magammal vívtam hatalmas harcot, hogy mi tévő legyek.
Az emberek láthatóan kétségbeestek, hogy egyre több nemes bukkan elő.

- Minden egységnek, azonnali visszavonulás! - kiáltott fel Guren. A többiek meglepetten néztek a parancsot kiadó férfira. Yuu kifejezetten dühös lett. Az emberek menekülni kezdtek, de mi ezt nem hagyhattuk.

Ferid rögtön elállta Yuuék útját, majd támadásba lendült. Látva, hogy Guren igyekszik megmenteni a fiút, elhatároztam, hogy közbe szólok én is. Ferid kikerülte Guren támadását, én azonban a kék hajú férfit egy rúgással leterítettem.
Ferid pedig innentől átvette tőlem. Amint egy hatalmasat ütött a gyomrába, Yuu ismét a férfi nevét ordítva rohant feléjük, hogy megmentse őt. Ferid minden nehézség nélkül a fiú mögé került. Én rohantam, hogy segítsek megállítani Guren csapatának tagjait, de mikor hátra pillantottam mégegyszer, láttam, hogy Mika levágja Ferid karját, mielőtt bánthatná Yuut. Meglepetten álltam meg, és néztem a történéseket. Ferid elkapta a karját, és nevetve visszahelyezte.
Futás hangját hallottam magam mögül, ezért azonnal megfordultam, és felemeltem a kardomat, hogy védekezzek. Egy barna hajú lány támadt rám. Kifejezetten ügyes volt, így kivédtük egymás támadásait. Teljes erőbedobással küzdöttem ellene. A nagy harcunk közepette, ahogy jobban megnéztem az arcát, rájöttem, hogy ő Guren csapatának egyik tagja. Így már mindjárt értelmet nyert, hogy miért is ilyen erős.
Ahogy hallottam Shinoa kiáltását, a lányt hirtelen kigáncsoltam, hogy időt nyerjek, és meg tudjam nézni, mi is történt.
Láttam, ahogyan Mika felkapja Yuut, és elrohan vele. Értetlenül néztem, hogy mi folyik itt, de erre nem volt sok időm, mert a lány ismét támadásba lendült.

- Ezt nem úszod meg vérszívó! - mért rám egy újabb csapást, ami elől egyszerűen elhajoltam. Nem volt szándékomban végezni vele, de ha a helyzet megkívánta volna, képes lettem volna rá.
Egy óvatlan pillanatban kiütöttem a kezéből a kardot, ezzel fegyvertelenné téve, majd egy rúgással a földre terítettem. A fejem fölé emeltem a pengét, és készültem szúrni. A lány nem sírt, nem kiáltott segítségért, nem könyörgött, ami meglepett. Mind a viselkedése, mind a harci képességei biztosítottak afelől, hogy tényleg Guren osztagának a tagja. A kardomat leengedtem a testem mellé. A lány láthatóan megkönnyebbült, mégis meglepődött. Letérdeltem mellé, és megragadtam a torkát, mire kapkodni kezdte a levegőt.

- Adj hálát a sorsnak, hogy nem végeztem veled, ember! - szorítottam meg a nyakát, de közel sem erősen.
Ahogy körbe néztem, hogy felmérjem a helyzetet teljesen elkerekedtek a szemeim.
Crowley felemelte Shinoát a torkánál fogva, majd a földhöz vágta. A szőke lány az ostorával kirántotta Kimizuki lábát, így ő is a földre került. A lila hajú vámpír pedig Mitsubát intézte el, majd nem sokkal később Yoichit is elkapták.
Lábaim a földbe gyökereztek, és látva Shinoa kétségbeesett tekintetét, az én szemeim is könnybe lábadtak. A szemem sarkából láttam, hogy az alattam heverő barna hajú lány értetlenül néz rám, de nem igazán foglalkoztam vele.  Gyűlöltem magamt. Ki nem állhattam azt, aki vagyok. Egyik pillanatban megtámadom Gurent, kishíjján végeztem az egyik emberével, aztán pedig Shinoáék segítségére akarnék sietni, de a lábaim nem engedelmeskednek. Ahogy néztem a szenvedésüket, ahogy kiszívják a vérüket, én is szenvedtem. Kínok kínját éltem ott át. Hasonló érzést éreztem, mint amikor nem jutottam vérhez. De talán ez még annál is rosszabb volt. A testem nem engedelmeskedett.