A Kígyó lány { 1 }

8.

Nem kicsit lepődtem meg, mikor Pea-t Vicék nappalijában leltem. Nyilván beszélni akart velem.

- Szia, Lexa. - köszön lágy hangon. Én elmosolyodok, de a hangján is érezhető, hogy komolyan beszélgetnem kell vele.

- Vic, baj, ha ma Sweet Pea-vel megyek el a suliig? - fordulok a legjobb barátnőm felé. - Van valami, amiről szeretnék beszélni vele.

- Oké. - vonja meg a vállát, szerintem neki egy ideje tökmindegy, mit csinálok Pea-vel. - Csak nyugodtan. De csak beszélgessetek, jó? - kacsint ránk szuggesztív mosollyal az arcán. Én csak a szemem forgatom, ellépek Vic mellől és Pea oldalára sétálok, karon ragadom őt, hogy minél előbb elinduljunk a suliba.

- Találkozunk a suliban, Victoire! - köszönök el tőle végül és a nálam majdnem húsz centivel magasabb fiút kihurcolva magam után hagytam el a házat.

Úgy döntöttünk, egyikük sem ül motorra. Beszélnünk kellett, mert habár nem történt semmi olyan cselekvés, ami veszélybe sodorná a barátságunkat, de sajnos az előző este elég görbének ígérkezett és eseménydúsnak. Másrészt, bevallottam Vicnek is, hogy talán érzéseket táplálok Sweet Pea iránt.

- Jól aludtál? - igyekszem megtörni a feszült csendet, ami kettőnk között kongott, miközben elsétáltunk a házak mellett. Vicék háza a Sunnyside Lakókocsipark mellett van, ezért elég közel is van a sulihoz. Vagyis közelebb, mintha a régi házunktól mennék suliba, vagy Sweet Pea-éktól.

- Aha. Maidalane említette, hogy te hagytad ott. Köszi. - néz le rám, arcvonásai meglágyulnak, ahogy találkozik a tekintetem. Én érzem, hogy zavarba hoz a tekintete és félrenézek, hogy ne lássa, hogy épp miatta pirulok el.

- Jughead, Jellybean és én folyton ezzel ébresztettük FP-t, mikor elkezdett inni. - vonom meg a vállam. Nem állok még készen arra, hogy új kapcsolatba kezdjek. Legyen az hosszútávú vagy sem.

- Maidalane azt is említette, hogy miért léptél le olyan hamar. - folytatta. Én lehunyom a szemem, kifújom a levegőt és megállok előtte, hogy a szemébe nézzek.

- Sweet Pea, te egy nagyon aranyos és rendes srác vagy. Tényleg. Bármelyik lány örülne, ha olyan pasija lenne, mint te. Igazán szerencsés vagyok, hogy barátok vagyunk.

- Mire célzol ezzel? - értetlenkedik. Én a mellkasára simítok a kezemmel és érzem, hogy egyre nehezebben tudok a szemébe nézni, anélkül, hogy könnybe lábadnának a szemeim.

- Hogy kedvellek, Sweet Pea. Nem mint az egyik legjobb barátom, akit 2 éve ismerek. Hanem mint srácot. - vallom be. - De most szakítottam Jugheaddel, és...

- Idő kell neked? - kérdi cinikusan. Én lesütöm a tekintetem. - Tudod mit, Lexa? Csinálj, amit akarsz. Nem érdekel. - kerül ki, kissé legázolva engem és indul tovább az utcán végig. Én megilletődve nézek utána és eléggé meglep, hogy így reagált. Végül kifújom a benntartott levegőt és én is lépkedek tovább az utcaköveken.

A suli folyosóján a szekrényembe pakoltam, mikor Jughead lép hozzám.

- Szia. - támaszkodik a szekrénysornak. Én behajtom a szekrény ajtaját és az exbarátomra pillantok. - Veronica mindenkit hívat a társalgóba.

- Miért? - nézek rá érdeklődve. - Ugye nem most van a születésnapja? - gondolok egyből a legrosszabbra. Mert most nem lenne időm ajándékot venni.

- Nem mondta el. - vonja meg a vállát. Én biccentek, majd az irodalom füzetem után keresgélek. - Te és Pea összevesztetek? - vált témát.

- Miért érdekel, Jug? - érdeklődök tőle, míg becsukom a suliboxom ajtaját.

- Mert elég zabosan lépdelt végig a folyosón, mikor szóltam neki, hogy jelenjen meg a társalgóban. - jelenti ki. Én fáradtan felsóhajtok.

- Nem tudom. Ma reggel együtt jöttünk és elmondtam neki, hogy kedvelem, de mivel nemrég szakítottunk... - mutatok magamra, aztán rá. - Végig sem tudtam mondani. Azt hitte, talonban tartom azzal a gáz szöveggel, hogy idő kell. - teszem hozzá.

- Miért, nem erről van szó? - indulunk meg a társalgó felé.

- Dehogy! Nem akarom azt éreztetni vele, hogy talonban van. Érzek iránta valamit, de nem vethetem rá magam egyből azután, hogy szakítottunk. Annál sokkal jobban tisztelem őt. - sóhajtok fel.

- Nézd, minden rendben lesz, jó? - néz rám nyugtatóan. Én elmosolyodok a gesztusra. - Csak... Hagyj neki időt, hogy lenyugodjon. Annak semmi értelme, hogy ezen civódtok egyfolytában. - tanácsolta.

- Igazad van. - értettem vele egyet. - Na, most, hogy ezt átbeszéltük, kíváncsi vagyok, mi mondanivalója van Ronnienak. - teszem hozzá. Jughead elneveti magát, aztán egymás mellett lépdelve sietünk a társalgó felé, hogy megtudjuk milyen okból hív minket Veronica.

- Szia, Ronnie. - léptem be Jughead előtt a társalgóba és leültem az egyik fotelbe, aminek a karfáján Toni ült. - Miről akarsz nekünk beszámolni? - keresztezem a lábam és a fotel mellé rakom le a táskám.

- Most hétvégén ideutazik a családom, mert most vasárnap lesz a konfirmációm. - jelenti ki, Archie mellett ülve.

- Nézd, én buddhista vagyok, el tudnád magyarázni, lényegében mit is takar ez az egész? - kérdem tőle.

- Lényegében azt jelenti, hogy megerősítem a keresztségi szövetségem Istennel fiatalkorban. - magyarázta meg röviden. Én bólintok. Ebben a pillanatban nyílt az ajtó és Sweet Pea jelenik meg ott, Agyarral az oldalán. Egy pillanatra találkozik a tekintetünk, de aztán lesütöm a tekintetem és igyekszem figyelmen kívül hagyni, hogy itt van. - Sziasztok, srácok.

- Sziasztok. - néz felém egy pillanatra Sweet Pea, majd a többiek felé. - Miről van szó? - ül le Jughead másik oldalára a karfára.

- Veronicának most vasárnap lesz a konfirmációja és arról beszéltünk, hogy ez pontosan mit is takar. - szólalt meg Vic Archie és Kevin közül.

- De miért fontos ez? - értetlenkedik Sweet Pea. - Gondolom, nem irodalom előtt akar hitgyülekezetet tartani. - mondja cinikusan. Én csak a szemem forgattam fáradtan, és karba tettem a kezem. - Valami problémád van? - néz rám, mikor észreveszi, hogy rá forgattam a szemem.

- Semmi, Pea. Csak azt veszem észre, hogy az a kedvenc hobbid mostanában, hogy nem hallgatsz végig embereket, mikor valami fontosat akarnak mondani. - célzok arra, hogyha végighallgatott volna, nem lenne rám zabos. Ez csakis az ő hibája. Ő felállna, hogy nekem jöjjön, de Jughead tartja vissza.

- Eszedbe se jusson. - szűri ki a fogai közt idegesen. A levegő is megfagy a helyiségben. A többiek az irányomba néznek, arra várva, hogy én miként reagálok.

- És Ronnie... Vasárnap mikorra kell ott lennünk? - kérdezem tőle minél nyugodtabban, de az ujjaim remegnek. Toni ezt észreveszi és a kezemre fog. Én halványan mosolygok rá és így köszönöm meg neki a gesztust.

- Este öt, hat körül. Ja, és mindenki jön, szóval kötelező a lányoknak a szép ruha, a fiúknak pedig az ing, öltöny fakultatív jelleggel. - teszi hozzá. Én remegő ajkakkal, falfehér arccal mosolygok rá.

- Lexa, jól vagy? Nagyon sápadt vagy. - néz rám aggodalmasan Betty. Én bólintok, még mindig kissé remegve, de felállok, fogom a táskám és a többiek felé fordulok.

- El kell mennem a mosdóba. Órán találkozunk. - szaladok ki onnan a női mosdó felé, hogy lenyugtassam magam és hogy ne sírjam el a sminkem. Ahogy be tudtam menni az egyik fülkébe, lerogytam a vécékagylóra és kitört belőlem a zokogás. Féltem tőle, ahogy nézett rám.

- Ezt most jól megcsináltad. - néz rá unottan Toni. - Muszáj volt ráhozni a frászt? Te is nagyon jól tudod, hogy gyerekkori traumája van a nevelőszülei miatt. - oktatja ki.

- Nézd, én nem akartam... - szabadkozna Pea, de Jughead szakítja félbe.

- De megtetted. És egyedül ez számít. - méri végig.

- Utánamegyek. - áll fel Betty Jug mellől és kisiet a társalgóból, hogy rám nézzen, hogy vagyok.