A Kígyó lány { 1 }

16.

Amint befejeztem a bőgést és sikerült újra elfogadható külsőt varázsolnom magamra, két barátnőmmel lépkedtem a folyosón, ahol a barátaim vártak, köztük a szerelmem, Pea.

- Te sírtál? - fog a vállamra. Én szomorú arccal mosolygok rá, aprót bólintok és lábujjhegyre állok, hogy átöleljem.

- Majd később elmesélem, P. - súgom a fülébe, majd elválok tőle és végigsimítom a karját.

- Gyere, menjünk órára. - adja a kezembe a cuccaimat, átkarolja a vállam, én a derekát és ölelkezve lépünk első órára, ami irodalom volt.

A mai nap nem volt túl érdekes, azon kívül, hogy Joanne arról a számról egész nap hívogatott. Szinte minden alkalommal kinyomtam, nem akartam vele foglalkozni.

- Alex, valamit nem mondasz el. - szólal meg Vic, míg a régi ötös ül a Pop'sban az egyik boxban. - Akárhányszor hív ez a szám, kinyomod. Mit hallgatsz el előlünk? - von kérdőre.

- Igen. Mióta kimentél amiatt a telefonhívás miatt, más vagy. Valami gond van? - néz rám aggodalmasan Jughead. Én keserűen elmosolyodok. Örülök, hogy azok után, ami történt, én és Jug tudunk úgy viselkedni, mint régen, barátok és hogy ennyire törődik velem, de abban a pillanatban egyáltalán nem volt kedvem beszélni róla.

- Jug, ne erőltesd. - szól rá Toni. - Nyilván ha szólni akart volna róla, elmondta volna. - véd meg. Én mosollyal nézek rá, habár a mosolyom nem őszinte. Legszívesebben elsírnám magam abban a helyzetben, a körülmények miatt. Olyan idegennek érzem magam, mintha hirtelen a létezésemnek nem lenne értelme.

- Te tudod, mi baja van? - vonja kérdőre. Én hitetlenkedve, de keserűen nevetek fel.

- Mit nem értesz azon, Jones, hogy nem? Nem akarok róla beszélni! És ha annyira tudni akarod, el is mondom, miért! - kiabálok rá. Kellett neki provokálnia ezzel.

- Lexa, én csak... - szabadkozna, de én félbeszakítom.

- Mert az anyai nagynéném lánya volt az. Az a Cho Zhu néni, aki 10 évvel a szüleim halála után végre megerőltette magát és felhívott ma reggel. Aztán úgy döntött, hogy mivel nem reagáltam a hívására, rám uszította az unokatestvéremet, akit nem is ismerek! - akadok ki. A Pop'sban mindenki minket néz, de kissé sem érdekel. Ezen a ponton már elegem van mások véleményéből, teszek rá magasról. - És tudod mit? Vic-et, téged... - mutatok Jugheadre. - ..., Pea-t és Tonit jobban a családomnak tartalak, mint bárkit az anyám családjából. Sosem voltak ott, mikor szükségem volt rájuk. Ezek után nem akarom őket az életemben. Ez az én bajom, Jughead. - a végét halkan mondom, mert érzem, hogy kezd elmenni a hangom. Az emberek abbahagyják a bámulást és márcsak a négy másik társam néz engem.

- Ne haragudj rám, Lexa. - fog a kezemre Jug. A szemem sarkából látom, hogy Pea összerándul, de a combjára fogok, hogy nyugodjon meg, őt szeretem és kész. - Én csak szeretnék újból a barátod lenni, mint régen. Emlékszel rá? - néz rám mosolyogva. Én őszintén viszonzom a mosolyát.

- Persze, Jug. - enyhülök meg. Ebben a pillanatban szólal meg két telefon. Mindannyian a mobilunkat nézzük, de végül kiderül, hogy Vic és Jughead mobilja.

- Mennem kell. - néz fel először Jughead. - Kevin hívott a Carrie musical próbái miatt. - áll fel gyorsan és elköszön tőlük, amiben Vic is követi.

- Savannah hívott. Fontosat akar mondani. Holnap találkozunk. - áll fel ő is és hármasban maradtunk.

- Hazakísérlek. - pillant rám Pea.

- Azt megköszönném. - szólalok meg még mindig kevés életerővel. Nem tudom, mi fog ebből kigyógyítani. - Toni, okés leszel egyedül? - fordulok vissza a barátnőm felé. - Nem akarunk egyedül hagyni.