A Kígyó lány { 1 }

4.

Reggel napsütésre ébredtem, a fiú mellett, akibe beleestem, teljesen. Én az oldalamra fordulok és mosolyogva nézem nyugodt arcát. Aztán megnézem, hogy mennyi az idő. Reggel hét óra. Még van másfél óránk odaérni.

- Jó reggelt. - súgom a fülébe, nyomok egy csókot az arcára, felveszem az egyik pólóját és a konyha felé lépek, hogy készítsek nekünk reggelit, már abból, ami volt a hűtőben. 

Volt itthon még pár tojás, meg zöldség is, így tudtam csinálni egy kissé szegényesebb omlettet. Elkezdtem főzni és belemerültem a főzésbe, mikor két ölelő kar tekeredett körém.

- Szia. - köszön és nyom egy csókot a nyakamba. - Mit csinálsz?

- Reggelit. - kapcsolom le a gázt, mert végeztem az omlettel, aztán megfordulok a karjaiban és lábujjhegyre állok, hogy a szemébe nézzek.

- Hogy aludtál? - öleli át a derekam és ujjaival nyugtatóan cirógatja azt.

- Nagyon jól. De örülnék, ha a barátom... - ő elneveti magát a megnevezés hallatán. - Köszöntene engem, ahogy azt illik. - túrok egyik kezemmel a kócos tincsek közé.

- Ahogy óhajtja, Miss Werkhood. - tréfálkozik és ajkaimra tapad egy csókra. Azonnal a karjaiba olvadok és a haját tépve húzom magamhoz, hogy elmélyítsem a csókot. Az ízlelőszervem összesimítom az övével és érzem, ahogy Jughead a pultnak támaszt. Épp lecibálná rólam a pólóját, mikor megszólal az ébresztőm, miszerint fél óra eltelt, egy óránk van elkészülni.

- Jughead. - válok el tőle. Ő újra hozzám hajolna, de én visszafogom. - Egy óránk van odaérni. Együnk, öltözzünk fel, aztán indulás a suliba. - fogom a serpenyőt két tányérra rakom az adagot és nekiállok enni. Jughead bólint és nekiállunk enni mindketten.

A suli előtt a barátaink vártak, az arcukról lerítt, hogy valami nem stimmel.

- Mizu, skacok? - nézünk rájuk. - Mi történt?

- Karantén alá vonják a Déli Gimit. A tanév végéig zárva lesz. - mondja Toni.

- És addig hol fogunk tanulni? - tárja szét a karját Jughead.

- Hát, ahogy a polgármester mondta, a város többi gimijében. A Seaside Gimiben és Riverdale Gimiben. - mondja Toni. Én felsóhajtok.

- Először az Alkonyat-mozi, most meg ez. Mit akar még ez a város elvenni, ami fontos számomra? - sóhajt fel Jughead, de elég idegesnek tűnik.

- Szerelmem, nyugi. - simítok a karjára, hogy lenyugtassam. A többiek kicsit gyanakodva néznek ránk vissza. - Minden rendben lesz, jó? - simogatom a karját és nyugtatom, megkönnyebbült mosollyal sóhajtok fel, mikor ajkai fölfelé görbülnek.

- Szerelmem? - néz rám érdeklődve Toni. Én a lány irányába fordulok és zavartan vakargattam a tarkómat. - Ti ketten...

- Igen, Toni, ha nem lett volna egyértelmű. Én és Jug járunk. Hivatalosan. - hadarom. A barátaink eléggé meglepődnek, én meg nem értem, mi ilyen bonyolult ebben. Már lassan egy hónapja úgy viselkedtünk, mint egy pár, számomra elég kiszámítható volt. Persze, a lelkem mélyén engem is bántott a dolog, mert itt ismertem meg Sweet Pea-t és Tonit, hiszen Jugheadet és Vicet már ismertem, mielőtt a Southside Gimibe kerültem.

- Jughead, szerintem örülnünk kéne. - szólal fel Sweet Pea. - Akármennyire is nagy részét képzi a barátságunknak, jó, hogy bezárják.

- Miért? - érdeklődik Vic. - Inkább járok ide, mint egy iskolába azokkal a sznobokkal az északi oldalon.

- Nos, mert nem kéne ghoulie-kkal járnunk egy suliba és mert lenne normális vécénk. Vagy osztálytermünk. - érvel Sweet Pea. Végülis tökéletesen igaza volt. Nagyon fontos számunkra a Southside Gimi, de tény, hogy rémesen le volt pukkanva.

- Igaza van. - értek egyet vele nagy nehezen. - Normális sulink lesz. 

- Nem mintha ez az idióta akarna bármennyit is tanulni. - böki meg a magas Sweet Pea-t. A fiú röhögve reagálja le a dolgot és elég jókedvünk van, ahhoz képest, hogy Északra kell majd suliba járnunk.

Megérkeztünk a lakókocsi bejáratához.

- Jug, tudom, hogy... - nézek fel rá. Ő visszanézett rám. - Hogy nehéz neked visszamenni. - fogok a karjára.

- Hova? Északra? Dehogy nehéz nekem. Mert nem fogok visszamenni. - jelenti ki. Én lefagyok. Miért ilyen makacs??

- És elmondanád, mégis hova mész, Jughead Jones? Mert Kígyók vagyunk. Bármelyik iskolába megyünk, el fognak ítélni minket. Mert a Gettóban élünk. A szülők ezt nevelték bele a gyerekeikbe és ezt generációkon át megtartották. - teszem hozzá. Ő felsóhajt.

- Úgy beszélsz, mint anyám.

- Talán anyádnak igaza van, Jug. - komolyodok meg. - Ha hülyén akarsz meghalni, magadra hagyatkozva, arra várva, mikor fogsz utoljára lélegezni, csak rajta. Ne engem hibáztass, ha megbánod. - fordulok sarkon és belépek a lakásunkba.

Becsapnám az ajtót, de Jughead a lábával állítja meg. Én az irányába fordulok és zihálva nézek rá vissza. Megáll velem szemben, de egy lépést sem tesz felém.

- Lexa. - szólal meg. Én testemmel is felé fordulok és csak végigmérem őt. - Nem akarok emiatt veszekedni veled. - jelenti ki. Én lehunyom a szemem és kifújom a levegőt.

- Én sem. De felelj nekem egyetlen kérdésre. - lépek közelebb hozzá, ő pedig kíváncsian figyel rám. - Van oka, hogy nem akarsz visszamenni a Riverdale Gimibe? - nézek fel rá.

- Nem, nincs. - rázza a fejét.

- Őszintén, Jug. Kérlek, válaszolj őszintén. - fogok a vállára.

- Voltak ott barátaim, és egy lány... Betty Cooper. Bettyvel még együtt voltunk, mikor először kígyó lettem, de... Összevesztünk és végül szakítottunk.

- És a barátaid? Azt mondtad, miattuk sem akarsz visszamenni. - fogom meg a kezét és leülünk a kanapéra.

- Úgy érzem, az, hogy kígyó lettem, gátat szabott köztünk. Nem vagyunk olyan közel, mint egykor. - teszi hozzá halkan.

- Ó, Jughead. - ölelem át a hozzám közelebb lévő karját és a vállára hajtom a fejem.