A Kígyó lány { 1 }

12.

Körülbelül késő délutánra értünk a házunkhoz és le is pakoltunk a szobámban, ahol egy franciaágy volt. Sweet Pea lerakta a táskáját és felém fordult.

- Tetszik nekem a szobád. - néz körbe.

- Valóban? - nézek rá hitetlen mosollyal. - Azt hittem, túl lányosnak fogod találni. - karolom át a nyaka körül és lábujjhegyen álltam vele szemben, mert még mindig tizen valahány centivel magasabb nálam. Ő azonnal összefonja kezeit a derekam körül és ő is vigyorog.

- Ó, én az ágyra gondoltam. - néz rám vissza szemtelen mosollyal, míg pimaszkodó ujjai lejjebb vándorolnak a derekamon. - Sok mindent tudnánk csinálni rajta. - célozgat a kapcsolatunk fizikai részére és meg akar csókolni, hogy bebizonyítsa, pontosan mi jár a fejében. Én azonban a mutatóujjam a szája elé rakom, másik kezemmel a lejjebb vándorló pimasz kezeire fogok, hogy visszarakjam őket eredeti helyükre.

- De nem most, szívem. - rázom a fejem. - Megígértem Toninak, hogy elkísérjük a ma esti moziba és utána vacsorázunk. - teszem hozzá és látom, hogy Pea csalódott.

- Azt hittem, közös programot akarsz. Mi a jó abban, hogy hármasban toljuk? - kérdi, a hangsúlya hasonlít egy kisfiúhoz, akit az anyukája rá akarja erőltetni a balettre, mikor focizni szeretne.

- De... Ugyanezt ígértem Cherylnek is. - teszem hozzá cinkos mosollyal. Ő elneveti magát.

- Mikor kezdődik a film? - kérdi végül. Én elnevetem magam. Ez nála azt jelenti, hogy valamennyire megbékélt a dologgal.

- Este fél hat. - mondom vigyorogva. Ő csak a szemét forgatja. - És inget viselj. Jól áll rajtad. Megyek, felszabadítok helyet neked a fürdőben. - nyomok apró csókot az arcára és elválok tőle.

Gondolkodtam, hogy estére mit vegyek fel. Meg akartam lepni vacsora után, ezért úgy döntöttem, a ruha alá veszem fel azt a fehérneműt, amit direkt erre az alkalomra vettem egy hete.

Az állótükörben nézegettem magam és büszkén néztem végig magamon. Pea-t elküldtem a rántott barbeque-s szecsuani csirke recept hozzávalóiért, míg én átöltöztem és gyönyörködtem abban, ahogy a csipkés fehérnemű tökéletesen alkalmazkodik az alakomhoz. Aztán felvettem a többi ruhadarabot, amit kikészítettem.

Egy jó idő eltelt, mióta felvettem a Serpentes dzsekim és nosztalgikus hangulatba kerültem, mikor újra éreztem a bőrt a karomon és a testemen. Elég szokatlan volt, hiszen egy jó ideje nem vettem fel, mintha nem is lennék Kígyó. De most büszkén viseltem a dzsekimet. Mert nem érdekel, hogy ki mit mond, mostantól sulin kívül, ha megyek valahova, hordani fogom.

A szépítkezésből az ébresztett fel, hogy valaki megérkezett. Elmosolyodtam, mert tudtam, hogy Pea az. Gyorsan lesiettem a konyhába, ahol épp Pea próbált bepakolni.

- Nos... - teszem csípőre a kezem, míg megállok az ajtókeretnek támaszkodva egyik kezemmel, míg a másikat a csípőmre teszem. Ő a hangom irányába fordul és elneveti magát. - Készen állsz elvinni ezt a fiatal nőstény kígyót a hivatalos első randijára? - kérdem félmosollyal az arcomon. Ő lerakja a szatyrot és hozzám lépdelt, míg én ellököm magamat a faltól és lazán lépkedek felé. Aztán átkarolom a nyaka körül, mire ő automatikusan a derekam öleli körbe.

- Fantasztikusan nézel ki. - mér végig, szeméből a színtiszta szeretet tükröződik vissza. Én elmosolyodok.

- Úgy éreztem, ideje újra felvenni a Serpentes dzsekimet. - vonom meg a vállam mosolyogva.

- Szeretlek, Alexandra Werkhood. - jelenti ki hirtelen, míg egyik kezével elengedi a derekam és egy tincset vesz az ujjai közé, hogy azt piszkálgassa. Én kissé meglepődök a hirtelen vallomástól. - Tudom, hogy hirtelennek és korainak hangzik, és nem azért mondom, mert így öltöztél fel. Habár tény, hogy eszméletlenül jól nézel ki ebben a ruhában... - néz végig rajtam megint. Én elnevetem magam zavartan. - Már egy jó ideje el akartam mondani, hogy én...

- Mióta? - kérdem tőle. Tudni akarom.

- Nem sokkal azután, hogy barátok lettünk, mikor a Southside Gimibe kezdtél járni. - vallja be. Én halványan mosolygok. Mindig is szeretett?

- Miért nem mondtad? - kérdem tőle lágyan, míg arcára simítok.

- Nem mertem. Féltem, mit szólsz. - süti le a tekintetét. Én az álla alá nyúlok, hogy a szemembe nézzen.

- Én is szeretlek, Sweet Pea. Teljesen. Nem akarok mással szerelmes lenni, csakis veled. - vallom be. Ő elmosolyodik és nyel egyet. Csak egymás szemébe kell néznünk és érezzük, hogy a szenvedélyünk még erősebb egymás iránt, mint eddig. Ajkaival egyre közelebb hajol, de nem éri el őket. Mintha szeretné, hogy ne csak szavakkal, de tettekkel is bizonyítsam, hogy így érzek iránta. Megnyalom az alsó ajkam, míg ismét szerelmesen csillogó szemeibe pillantok, aztán az állát fogó kezemmel tarkójára simítok és lassú, érzéki csókot hintek el ajkain, egy pillanatra elválva tőle. A tekintetünk újra találkozik és másodszorra már egy sokkal szenvedélyesebb, de még mindig nem heves csókkal olvadunk egymás karjaiba. Egyre gyorsabban kezdjük el falni egymás ajkait és egyre szorosabban simulunk a másikhoz, mintha az a pár miliméter is égetően nagy távolság lenne. Lábujjhegyre állok a magassarkúmban, míg elmélyíti a csókot és a derekamon pihenő kezét érzem lejjebb csúszni és a térdhajlatom alá nyúl mindkét kezével, mire én automatikusan a dereka köré fonom a lábaimat, egy pillanatra sem elválva tőle. Pea csókolózás közben a konyhapultra ültet és lábaim közé furakodik velük, továbbra sem válik el tőlem. Mintha nem merne elengedni. Én leveszem a dzsekim és a földre dobom, míg ő is ugyanezt teszi a sajátjával. Ajkaival egyre lejjebb halad, minden elhintett nedves csók az arcélemtől a nyakhajlatomig bizsergő érzéssel halmoz el és kéjes sóhajok kíséretében tépem barátom haját és testemmel jelzem hogy nagyon élvezem, amit csinál, ne hagyja abba.

Nem sokkal később az ágyamra vágódunk le, míg továbbra is egymásról tépjük le a ruhákat. Újból egymáshoz simulunk, de csak egymás szemébe nézünk, nem egymás ajkait becézzük.

- Pea... - kapkodok a levegőért, míg a mellkasom fel-le emelkedik, kifogytam a levegőből. Ő is levegőért kapkod. - Akarsz engem? - kérdem tőle hirtelen.

- Hát persze. - néz rám összehúzott homlokkal. - Miért ne akarnálak, Alexa?

- Mert ez neked az első, Pea. - simítok ujjaimmal arccsontjára, a barátom az érintésembe bújik, egyik kezével arra a kezemre fog, amelyikkel arcára simítok. - És szeretném, ha élveznéd és hogyha egy pillanatát sem bánnád meg. Nem akarom, hogy úgy járj, mint én.

- Miért, neked ki volt? - kérdi. Én félrenézek. - Jughead? - faggat. Én aprót bólintok.

- Nem éppen ideális körülmény részegen lefeküdni az egyik legjobb barátoddal, akivel kicsi korod óta ismeritek egymást és nem is emlékszel, pontosan mi történt. - vallom be. Ő elsimít egy tincset a fülem mögé, míg én az elsőmről mesélek neki. - Szóval most jól gondold meg, akarod-e vagy sem.

- Akarom. - néz mélyen a szemembe. Én elmosolyodok. - És nem kell aggódnod. - fog a kezemre. - Mindent megteszek, hogy erre emlékezz. - mosolyog rám. Én elnevetem magam.

- Szeretlek, Sweet Pea. - nézek fel rá komolyan, szerelmesen csillogó szemekkel.

- Én is szeretlek, Alexandra Werkhood. - simít végig az arccsontomon. Én elmosolyodok. Aztán ajkaimra hajol és újból egy gyengéd csókkal ajándékoz meg. Én meg minden további nélkül adom át magam neki és az éjszakának. Mert tudom, hogy ezt nem fogom megbánni.