A Kígyó lány { 1 }

6.

Amint elhagytam a kocsmát, felültem a motoromra és elmentem Jugék lakókocsijához. Az apját kiengedték a sittről és most a Pop'sban dolgozik, így egyikünk sem semmis. De lassan nekem is kéne valami munkát találni. Legalább addig is lefoglalna valami és nem Jugheadre gondolnék.

Leraktam a táskám a kanapéra, a bakancsommal együtt és a kanapéra ülve gondolkodtam azon, hogy kéne egy kis segítség az átalakulásomhoz. Úgy döntöttem, felhívom a két legjobb barátnőmet, hogy segítsünk ezen.

Átjött a két barátnőm és kisebb szépítkező szalon vált a nappaliból. Kaptam másmilyen színű színes tincset, Toni megcsinálta a körmöm és a sminkemet is megcsinálták.

- Szóval te és Jughead... Vége? - kérdi Vic, míg az utolsó simításokat végzi el rajtam.

- Azt hittem, komoly az, ami köztetek van. - szól közbe Toni is, aki a hajamat csinálja meg.

- Még mindig mindig szereti azt a Cooper lányt. Én meg szeretném, ha Jughead boldog lenne. - mondom halkan. - Amúgy beszéltem ma Pea-vel, Vic. Elmondta a kis titkodat. - vonom fel az egyik szemöldököm provokatív mosollyal az arcomon. Ő elneveti magát.

- Eljárt a szája? Az az idióta... - sziszegi, habár a szája sarka fölfelé görbül. Mi elnevetjük magunkat. Eddig is tudtuk, hogy Toni biszexuális, így Vicről nem lehetett tudni, kikhez vonzódik. Eddig. - Én magam akartam elmondani.

- Nyugi. Nem szándékosan tette, én kérdeztem rá. - nyugtattam meg. - De örülök, hogy magabiztosan bevallod. - mosolygok rá. Ő viszonozza.

A külsőm nagyjából kezdett tökéletes lenni, ráadásul vettem fel fölé ruhadarabot, így nem volt feltűnő, hogy elő fogok adni. Fekete, csipkés szegélyű bodyt viseltem fekete combharisnyával, fekete, csatos magassarkúval, cipzáras, kockás miniszoknyával és háromszög alakú, mintás, spagetti pántos felsővel. Felvettem a Serpentes dzsekim és a hajam igazgattam, míg a fürdőszoba tükrében vizsgáltam magam.

- Ugye nem Sweet Pea-t akarod elcsábítani? - kérdi Vic a nappaliból.

- Miért, gond lenne? - nézegetem magam továbbra is a tükörben. - Egyébként nem áll szándékomban. - lépek hozzájuk, majd észreveszem, hogy mit visel Vic. - Jó ég, Vic! Szívdöglesztő vagy! - mérem végig büszkén. Ő csak nevet és átölel. - Te is, Toni. - fordulok a másik barátnőm felé. Ő csak felnevet.

- Mehetünk? A fiúk tuti el fognak ájulni tőletek. - néz végig rajtunk. Mi elnevetjük magunkat, majd bólintunk és hármasban indulunk el vissza a Fehér Féregbe, mindhárman a saját motorunkon.

Kezdett a délután átváltani estébe és ezzel a Gettó Kígyók kedvenc helye, a Fehér Féreg körüli aura is változott. Sokkal bátrabbá váltak az emberek, sokkal merészebbek és az éjszaka milliónyi új titkot rejtett. Köztük azt is, hogy mi lesz velem és Jugheaddel és vajon egyedül térek-e haza.

Beléptünk a kocsmába, szokásosan mindenki köszönt nekünk és mindenki örült. Toni beállt a pult mögé, ő csak ennyit lógott velünk az est folyamán. Ebben a pillanatban veszem észre, hogy Jughead ott áll nem messze tőlünk, Bettyvel és pár másik Kígyóval. Én kissé ideges leszek, de igyekszem lenyelni a keserűségem.

- Isteni leszel, Lexa. - hallom a hátam mögül Victoire nyugtató hangját. - Mutasd meg neki, hogy milyen karizmatikus és erős nő vagy.

- És egy elég nagy szajha is. - teszem hozzá. Ő elneveti magát.

- Csak mert magabiztos vagy, nem vagy szajha. - lép elém, hogy lelki fröccsöt hallgathassak tőle. - Jughead a hibás, nem te. Te mindent megtettél. Az, hogy ő el akar hagyni egy Cooper lányért...

- Teljesen érthető és megbocsátható. - fejezem be a mondatát.

- Nem. Teljességgel elfogadhatatlan és egy elég szemét húzás tőle. - javít ki. - Ő a pasid, Lexa, nem bánhat így veled.

- Igazad van. - jön vissza a magabiztosságom. - Felmegyek oda és szembesítem azzal, hogy mit hagy ki. - mondom határozottan.

- Erről van szó! - biztat.

- Mi folyik itt? - jelenik meg hirtelen Sweet Pea, otthagyva a biliárdozó haverjait. - Dögös vagy, Lexa. - mér végig egy mosollyal az arcán.

- Kösz, Pea. - viszonzom a mosolyt és a szemem sarkából látom, hogy Jughead figyel minket. - Ígérd meg, hogy nézel. - nézek rá csábító mosoly kíséretében.

- Hogyne. Mutasd meg neki. - ölel át, mikor arra kerül sor, hogy a színpadon táncoljak.

- Most pedig... Köszöntsék a színpadon az ifjú istennőt, Alexandra Werkhoodot! - jelentettek be. Én felléptem, a rúd mellé. Először csak a színpadon sétáltam, magassarkúban, majd a rúdba kapaszkodtam és ki is használtam, a fenekemet a fémnek nyomtam és a fejem fölött fogtam meg a rudat és csúsztam lefelé, míg egy Jules Larson szám szólt a zenegépből. Aztán felkeltem, előresétáltam és érzékien, nagyon lassan oldottam ki a felsőm, húztam le a szoknyám cipzárját és dobtam le a földre a ruhadarabokat. Megráztam a hajam és próbáltam minél csábítóbb lenni, hogy elérjek valamit Jugheadnél.

Az előadásom után mindenki megtapsolt, de Jughead egy elég zaklatott arckifejezéssel nézett rám vissza. Mintha megrémítené, hogy ezt csináltam. Vettem a cuccaimat és visszaöltöztem. Jughead azonban elém állt, mikor arra került sor, hogy a barátaimhoz lépjek.

- Beszélnünk kell, Alexandra. - fogja meg a csuklóm elég erősen. Én azonban kifacsarom onnan a kezem.

- Ne érj hozzám, Jones. - mondom elég sötéten, de azért követem a kinti hidegbe.

Elég nagy csend volt köztünk. Miután legelőször lefeküdtünk, talán az első alkalom volt ez.

- Lexa, nézd...

- Szakítani akarok veled, Jughead. - szakítom félbe, elég kegyetlenül. Ő meglepődik. - Jug, nem vagyok vak. Láttam, ahogy néztél Bettyre. Még mindig szereted. És nem lehetek a barátnőd, amíg szereted őt.

- Akkor vége? Végeztünk? Mostmár csak otthon és a suliban látjuk egymást? - kezd el kiakadni.

- Csak a suliban, Jug. - javítom ki. Ő hitetlenkedve felnevet. - Nem élhetek veled együtt, amíg ott van Betty is. Teljesen természetellenes.

- Szóval ennyi? Nem vagyunk többé jóban? - kiabál velem.

- Az egész a te hibád, Jughead Jones! Te nem voltál velem őszinte és titkoltad el, hogy még mindig szereted őt! - ordítok rá vissza. - Vége van, Jughead. Törődj bele. - mondom gúnyosan és sarkon fordulok, hogy faképnél hagyjam. De a sírás kerülget. Elvégre tényleg képes voltam odaadni a szívemet neki, ő pedig nem akarta ezt.

Úgy döntöttem, azt teszem, amit mindig szoktam, mikor ideges vagyok. Rágyújtok. Éreztem, hogy a nikotin szétárad a testemben, mielőtt kifújom, de még mindig érzem a bódító érzést, amitől egy pillanatra elfelejtem, hogy a legelső szerelmem, Jughead Jones az imént dobott Betty Cooperért.

Eldobom a már elszívott szálat és rátapostam, hogy elnyomjam. Ebben a pillanatban lépett ki a baráti társaságunk, elég jókedvűen. Én elvigyorodok. Nem ittam egy kortyot sem, de ahhoz, hogy letámadjam Sweet Pea-t, nem kell egy kortyot sem innom.

- Sziasztok. - integetek nekik. Sweet Pea elég kábultan elmosolyodik és átkarol. Szóval ő az ölelkezős fajta, mikor eléggé megártott neki az ital. Jó tudni.

- Mi van vele? - nézek a két barátnőm felé.

- Azóta vedelte a feleseket, mióta látott téged táncolni. - mondja Vic. Ebben a pillanatban egy horkantás hallatszott. Én unottan meredek az ég felé. - És aztán ki akart verni a fejéből. - teszi hozzá.

- Valaki segíthetne. Pea túl nehéz számomra. - mondom fojtott hangon. Ennyire azért nem vagyok erős, hogy egy 180 centis srácot hurcoljak haza a motorommal, míg az bealudt.

- Pedig kénytelen leszel. - mondja Toni és ő is feltűnően öleli át Vic-et.

- Jó, de ti ketten: ne nyeljétek le egymást, túl feltűnően ölelkeztek. - mondom, majd a motoromhoz lépek, hogy elvigyem őt hozzájuk.