A Kígyó lány { 1 }

9.

Csak zokogtam és zokogtam. Remegtem a sírástól és nem bírtam abbahagyni a sírást. Miért nem hagyta, hogy végigmondjam, amit ma reggel akartam? Mondott neki valami olyasmit Maidalane, amitől nem akart végighallgatni? Vagy simán nem érdekli?

Ebben a pillanatban cipőkopogás hallatszott. Én szipogtam egyet és próbáltam minél halkabban sírni.

- Alexandra? - hallom meg Cheryl hangját. Én fáradtan, de halkan fújom ki a levegőt. Újból hallom a cipője kopogását, majd meglátja a bakancsomat alul és benyit abba a fülkébe, ahol én pityergek. - Mit keresel itt? Húsz perc és becsengetnek.

- Miért érdekel? Hogy röhej tárgyává tegyél? - kérdem tőle gúnyosan.

- Nem. - guggol le hozzám. - Tudni akarom, hogy mi a baj. - néz rám. - Nézd. Amit a szüleim tettek... Az egyik legrémesebb dolog, amit bárki bármelyik embertársával tehet. És őszintén, az ő nevükben kérek bocsánatot, hogy miattuk kell így felnőnöd. De szeretném jóvátenni, amit ők okoztak és segíteni neked. - lágyul meg a hangja.

- Köszönöm, Cheryl. - mosolygok rá halványan. - Ez sokat jelent. - szipogok megint.

- Szóval... Miért sírsz? - simít a vállamra. Én pedig lassan belekezdek a mesélésbe. - Jaj, bogaram. - ölel át vigasztalásképp. Én először furcsán reagálok, ledermedek ott helyben, de végül viszonzom az ölelést.

Cheryllel karöltve lépkedtünk a folyosón órára, mikor szembetalálkoztunk Bettyvel.

- Szia...sztok. - teszi hozzá meghökkenve, mikor észreveszi, hogy ott van mellettem Cheryl. - Látom, jobban vagy.

- Igen, köszönöm, Betty. - mosolyogtam. - Cheryl, mostmár mehetsz. Jobban vagyok. - fordulok felé.

- Rendben. Találkozunk az osztályban, srácok. - integet nekünk és a csípőjét illegetve hagy minket kettesben.

- Nézd, Alexa. Ami veled és Jugheaddel történt... Nagyon sajnálom. - néz rám bűnbánóan. Én őszinte mosollyal pillantok rá vissza.

- Semmi baj, Betty. Jobbak vagyunk barátokként. Más lányt zárt a szívébe és én ezt tiszteletben tartom. - mosolygok rá. Ő viszonozza. Én elnevetem magam, karon ragadom és így sétálunk irodalomra.

Órán már mindenki ott ült és nem sokkal a tanár előtt értünk be. Leültem Vic mellé az egyik egyszemélyes padba és elővettem a füzetem.

- Lexa, nézd... - hallom meg Sweet Pea hangját magam mögül.

- Pea, ne most. - szakítja félbe Vic egy kicsit sem kedves pillantással. Én csak előveszem a könyvem és felkészülök az órára. Legalább a barátaim kiállnak mellettem.

Ez az egész héten folytatódott hétvégéig. Bármikor, amikor Pea hozzám akart szólni, Vic, Toni, Jughead vagy Cheryl kiálltak mellettem és elűzték onnan. Persze, értékeltem, hogy kiállnak mellettem, de azért rosszul esett, hogy nem hagyták, hogy megbeszéljem vele a dolgot. Mert mindennél jobban arra vágytam, hogy megbeszélhessem vele.

A vasárnap délutánom nagyjából azzal telt, hogy olvastam, befejeztem az irodalom beadandómat és azokat a feladataimat, amiket szombaton nem tudtam befejezni.

Pénteken elmentünk a lányokkal ruhát venni a konfirmációra. Azt mondta Veronica, hogy szép ruhát vegyek fel, én meg igyekeztem ehhez tartani magam.

Épp ezért történt az, hogy vasárnap késő délután, alig egy órával a konfirmáció előtt Vic és Toni a szobámban voltak, hogy felkészüljünk mindhárman, hogy templomba menjünk.

- Egyébként a buddhizmus mennyire tér el a kereszténységtől? - veti fel a témát Toni, az ágyon ül, elkészülve, míg a szintén elkészült Vic épp engem készít fel.