A Kígyó lány { 1 }

3.

Egy hónap telt el, hogy Kígyó lettem és Jugheadhez költöztem, ami persze eredményezett némi... nézeteltérést köztünk, az elején. De mostanra már annyira megromlott a kapcsolatunk, hogy nem is alszunk egy ágyban, csak a kanapén heveredik le este, én meg alszok az ágyban.

A viták kirobbantó oka mindig az volt, hogy mennyire különbözünk, annak ellenére, hogy 4 éven át együtt éltünk előtte és hogy mindketten Kígyók lettünk. Annyira kiakadt rám, hogy későn értem haza a Fehér Féregből, részegen és cigitől bűzölögve, mert a veszekedések stresszel jártak és csak a cigi tudott lenyugtatni.

- Jughead, elegem van! - telik meg nálam az a bizonyos pohár. - Képzeld, neked mindkét szülőd él. Játszhatod a mártírt, hogy neked milyen rossz. Anyád elvitte a húgodat, Jellybeant Toledóba. Nahát. - tártam szét a karom. - Nekem a szüleim meghaltak, Jug, egy kibaszott autóbalesetben, amit a Blossomék okoztak! Szóval ne add be, hogy milyen rossz neked, mert halvány lila gőzöd sincs arról, hogy milyen, amikor a nevelőapád kikötöz a székhez és kiképez, hogy eloldozd magad. Vagy a nevelőanyád inkább adná oda az utolsó falatot a kutyának, mint neked. Így nőttem fel, Jughead. Egész életemben... A te apádat tekintettem az igazinak. Mert ő befogadott, hagyta, hogy itt éljek. Éreztette velem, hogy itt van a helyem, mellettetek. - nézek rá.

- Lexa... - kapna a karom után, de én elveszem onnan.

- Aztán az a hülye polgármester kitalálta, hogy elvesznek tőletek és odaadtak egy kiképzőtisztnek, aki engem és a nejét is verte, meg egy koravén háziasszonynak, aki egész nap dolgoztatott, míg ő rágyújtott. - teszem hozzá. Ő felsóhajt. - Szóval most, hogy minden hibámat a fejemhez vágod, Jughead, ez jobban fáj bárminél.

- Én csak...

- Hadd találjam ki. - szakítom félbe. - Te csak segíteni akarsz. Nahát. - mosolyodok el gúnyosan. - Egy hónap telt el és máris le akarjuk tépni egymás fejét. Elmentem, Jug. - veszem fel a kabátom. - Ne várj vissza. - fordulok felé vissza egy pillanatra, majd becsapom magam mögött az ajtót és a könnyeimmel küzködve lépek a motoromhoz, veszem fel a sisakom és indulnék el. Ekkor ér hozzánk Sweet Pea, Vic és Toni.

- Lexa, hova mész? - kérdi Toni aggodalmasan. Én csak a fejem rázom, kikerülöm őket és elhagyom a lakóparkot.

Eléggé besötétedett, mikor megálltam az autóút mellett, pihenni egy kicsit. Leszálltam a motoromról és levettem a sisakot. Eltöröltem az odaszáradt könnyeket, mikor hirtelen egy ismerős női Kígyó tűnt fel. Penny Peabody.

- Szia, újoncka. - sétált hozzám.

- Te meg mit akarsz tőlem? - nézek rá.

- Csak csevegni. - vonja meg a vállát. - Fogjátok le. - utasítja a mögötte álló embereket. Ekkor lépnek ki a sötétből és veszem észre, hogy ghoulie-kkal nézek farkasszemet. Azonban mielőtt védekezhetnék, a földbe rugdosnak, összekötözik a kezem, lábam és egy zsákot raknak a fejemre, míg a számat is egy kendővel takarják el.

Órákkal később, egy sötét helyen ébredek. Ebben a pillanatban valaki lerántja a fejemről a zsákot és erős fénnyel találkozik a szemem. Hunyorgok egy sort, mert zavarja a szemeimet a hirtelen fény.

- Látom, hatott a nyugtató. - lép hozzám Penny. - Egy jó 5 órája kiütött. - guggol le elém.

- Mit akarsz tőlem? Nemcsak Jugheadnek van tartozása neked? - szűkül össze a szemem. Ő csak felröhög.

- Dehogynem. De az a kölyök magától nem jönne ide. Szóval... Hol van Jughead? - néz rám.

- Nem érdekel és nem is tudom, te vén szuka. - sziszegem. Ő felnevet, majd int az egyik ghoulie-nak, aki behúz nekem egyet. Vért köpök, de csak elnevetem magam. - Ez a módszered, Penny? Kiskorúakat versz egy férfi ghoulie-val? Jó kis kígyó vagy. - nevetek tovább.