A Kígyó lány { 1 }

14.

Eljött az újabb tanítási hét és Bettyék is visszatértek a hétvégi nyaralásból. Nem mertem gondolni arra, hogy faképnél hagytam Tonit és Cherylt, de van egy érzésem, hogy nagyon is jól tettem és ők ketten összebarátkoztak.

Kikeltem az ágyból, ráadásul egyedül, ugyanis Pea ma már otthon aludt. Vic családja hazatért, ami azt jelentette, hogy minden vissza a normális kerékvágásba. Vagyis majdnem minden.

Betty és Veronica összevesztek, Betty ítélkezik Veronica felett és nem áll vele szóba. Nem akarom Ronniet védeni, de talán mielőtt ítelkezne valaki felett, megtehetné, hogy először meghallgatja, hogy ez vajon hogy történt. Dráma nélkül is lehet létezni.

Épp öltöztem fel a mai napra, mikor Vic kopogott be.

- Igen? - kérdezem, míg a csipkés felsőmet veszem fel. Végül, amint felöltöztem, elkészítettem a hajam és igazítottam a sminkemen, az ajtóhoz lépek, hogy beengedjem a legjobb barátnőmet.

- Szia. - mosolyog rám izgatottan, amint belép. Végignézek rajta. Utoljára akkor vett fel bodyt, mikor én léptem fel a Fehér Féregben. És az hónapokkal ezelőtt volt.

- Üdén festesz. - mérem végig sejtelmes mosollyal az arcomon, míg ő továbbra is vigyorog. - Csak nem Savannah miatt? - kacsintok rá. Ő nevetve meglök.

- Ami azt illeti... Igen. - vallja be végül és elmosolyodik. - Egyébként hívtak téged a vonalason. Valami Cho Zhu vagy mittudomén. - néz rám furán.

- Mit mondott, ki ő? - kérdem tőle hirtelen. A Zhu család anyám oldalága, vagyis részben kínai vagyok, ami azt jelenti, hogy Cho nagynéném hívott.

- Édesanyád nővére. De nem lehet a te anyád nővére, ugyanis ő fehér és Greendale-ben lakik, ugye? - néz rám.

- Az igazi anyámé viszont igen. - teszem hozzá komoran. Ő unottan néz rám vissza. Én csak mély lélegzetet veszek. - Majd valamelyik szünetben visszahívom. Sietnünk kell suliba. - veszem magamhoz a táskám és elindulok kifelé az ajtón, Vic utánam.

A folyosón lépkedtem a szekrényemhez, mikor valaki hirtelen átölelt. A karok melegségétől és a vállamra omló fekete fürtök alapján tökéletesen tudtam, hogy Pea az. Arcomra mosoly szökött, megfordulok a karjaiban és azonnal a nyaka köré fonom a karjaimat.

- Szia, szépfiú. - mondom mosolyogva. Ő is mosolyog.

- Szia, csinibaba. - mosolyog le rám és ajkaimhoz hajol egy csókra. Én viszonzom és utána egymást karoljuk át. - Hogy telt a reggeled? - karolja át a vállam és így sétálunk a társalgó felé.

- Jól. Azt leszámítva, hogy 10 év után felkeresett az anyai nagynéném. - mondom grimaszolva. Ő összeráncolt homlokkal néz rám vissza. - Tényleg így van. - teszem hozzá, az arckifejezéséből azt láttam, hogy nem érti az egészet.

- Ez most komoly? Mit válaszoltál? - érdeklődik.

- Semmit. Vic mondta, hogy a vonalason hívott. - sóhajtok, majd magammal húzom, én a falnak támasztom a hátam, ő pedig velem szemben áll, alig pár centire. - Lehet, hogy visszahívom valamelyik szünetben.

- Vissza akarod hívni? Azok után, hogy 10 éven keresztül hanyagolt téged és úgy tett, mintha nem léteznél? - a hangján érezhető, hogy ki van akadva.

- Igen, Pea. - igyekszek nyugodt maradni. Egy hónapja vagyunk együtt, nem akarom ezt elrontani azzal, hogy összekapok vele. - Mert akármit tett, ő a családom. Nem hagyhatom figyelmen kívül, hogy most talán próbálja rendbe hozni a dolgokat. - hadarom. Ő vesz egy mély lélegzetet és mostmár nyugodtabban néz a szemeimre. - Lenyugodtál végre? - kérdem szórakozottan.

- Igen. - mosolyodik el szélesen. Én elnevetem, átölelem, aztán kézenfogva lépünk be a társalgóba.

Leültünk a barátaink közé az egyik kanapéra, ugyanis Kevinnek nagy bejelentése volt. Színdarabot rendez, musicalt.

- Nézd, Kev. - szólalok fel. - Büszke vagyok rád, tényleg. De engem tartsatok távol a zenés színháztól. És most nem viccelek. - jelentem ki vicceskedve. A többiek jót kuncognak rajtam. - De ezen kívül, bármi szükséged van rám... Örömmel segítek. - mosolygok rá.

- Lexa, nem is te lennél, ha részt vennél benne. - néz rám gúnyosan mosolyogva Toni. Én csak rákacsintok. - Amúgy nektek van fogalmatok róla, Vic eredetileg miért hívott minket ide? - néz körbe.

- Biztos valami fontosról lesz szó. - tapsolt izgatottan Veronica.

- Lehetnél ennél is átlátszóbb, Veronica? - kérdi gúnyosan Betty. Én a mellettem ülő szőke lány combjára fogok, hogy nyugodjon le. - Bocsánat. - súgja nekem.

- Sziasztok. - jelenik meg hirtelen Vic, üdén, pont, mint reggel.

- Szia, Vic. - kezdett el mindenki köszöngetni neki.

- Miért hívtál össze minket? - kérdi Jug.

- Ami azt illeti, ahogy a legtöbben tudjátok, leszbikus vagyok. És köszönöm mindenkinek, hogy támogatott és elfogadott így. Épp ezért szeretném nektek bemutatni a barátnőmet, Savannah-t. - mutat maga mellé, ahol meglátjuk most először a gyönyörű Savannah-t, akiről annyit hallottunk mindannyian.

- Sziasztok. Nagyon örvendek mindenkinek és igazán nagy megtiszteltetés megismerni titeket. Victoire sokat beszélt rólatok és mind nagyon kedvesnek tűntök. - mondja ragyogó mosollyal az arcán.

- Szia, Vanna. - néz a barátom a szőkeségre.

- Szia, Sweet Pea. - mondja kedvesen a szőkeség. Mi értetlenül nézzük a jelenetet.

- Honnan ismeritek egymást? - teszem fel én az égető kérdést.

- Savannah a nővérem, Maidalane osztálytársa és az egyik legjobb barátnője kilencedik óta. Jó régóta ismerjük egymást. - mosolyog a lányra. Én úgy érzem, muszáj közelebb húzódnom a barátomhoz, hogy ez a lány lássa, hogy többet nincs esélye, ő az enyém most.

- Jártatok? - kérdi Toni helyettem, amint észreveszi, hogy megnémultam a barátom kezét fogva.

- Nem. - feleli és lopva rámpillant és csókot nyom az arcomra. Én pironkodva nézek félre és kezdek felengedni a barátom mellett. Semmi okom az aggodalomra. Szeret engem és én is őt. Kell ennél több?

Ebben a pillanatban azonban a sors erejével megszólalt a mobilom. Egy ismerős szám jelent meg a kijelzőn, de fogalmam sem volt, ki volt az.

- Édes, ezt fel kell vennem. - nyomok egy csókot ajkaira, majd a többiek felé fordulok. - Mindjárt jövök, srácok. - sietek ki a mobilommal a kezemben.