Strange love (Eyeless Jack x Kate)Befejezett [kis Szerkesztés Alatt]

Part 19

~De sajnos még így is észre vettem...~

Észre vettem Jasont. Na ugyan mégis ki mást. Hát ez remek. Mégis hogy tudok mindig össze futni vele? Ezt nem hiszem el. Vissza fordultam és épp indultam volna mikor hozzám szólt.

Jason:nocsak nocsak. Megint találkozunk? Ekkora véletlent. De lehet pont a sors akarta így-mondta majd megindult felém. Ránéztem cseppet sem kedves tekintettel.

Ja persze. Csak is a sors akarhatta. Nem hinném. De menj el és hagyj békén. Nem vagyok rád kíváncsi. Se a többiekre-mondtam. Láthatóan nem igazán hitte el. Vagy valami olyasmi mivel csak elmosolyodott.

Jason:ugyan már. Miért ne lennél ránk kíváncsi? Egy csomó ideig velünk voltál

Igen. De nem akartam. Csak muszáj volt. Mert kinyírtatok volna.

Jason:hát igen. Van ilyen. De ahelyett hogy azt választottad volna mégis velünk maradtál.

De csak azért mert nem akartam egyedül hagyni a többieket. Jacket már akkor is szerettem. És nem akartam csak úgy magára hagyni.

Jason:jaj a kis szerelmes. Undorodon az ilyentől. Mindig a másiknak akartok jót. Folyton inkább magatokat akarnátok veszélyeztetni csak hogy a másik jól legyen. Vagy épp cserben hagyni nem akarjátok. Undorító

Inkább te vagy az undorító. Amiket tenni akartál mikor ott voltam. Na az az undorító

Jason:jaj hát keménykedni próbál a kicsi lány. De ezzel nem sokra mész ugye tudod? Ha akarlak kinyírhatlak bármelyik pillanatban.

Jah persze. A kastély itt van a közelben. Csak sikítok és ők máris ide jönnek-mondtam teljesen nyugodt és magabiztos hangon

Jason;jaj hogy oda ne rohanjak. Mire ide érnének a kis barátaid te már rég halott lennél cica

Te csak ne cicázz nem vagyok kíváncsi a baromságaidra. Hagyj békén-mondtam már kissé idegesebben.

Jason:jaj a kis cicamica ideges lett. Nyugalom nem bántalak. Egyenlőre-mondta közbe elkezdett nevetni de nem így simán hanem kissé pszichopatán.

Hagyjál már békén bazdmeg!-mondtam. Ami nem igazán tetszett neki. Elkezdett közeledni felém és pszichopatán nézett rám.

Mondom hagyj békén!-mondtam neki már kissé kiabálva de őt ez nem hatotta meg. Csak méginkább közelített én pedig hátrálni kezdtem de amilyen szerencsém volt neki mentem egy fának-hagyj békén vagy sikítok te barom.

Jason:jaj kislány úgyse hallja senki. Vagy ha mégis addigra neked annyi-mondta nyugodt hangon ami csak még jobban megrémisztett. Elkezdtem kicsit oldalra kihúzódni hogy ne a fánál álljak. Ha elfutnék vajon utolérne? Meg kéne próbálnom. Most jelenleg ez a legjobb dolog amit tehetek. Tuti hogy erősebb. Még arrébb húzódtam majd fogtam magam és elkezdtem rohanni a kastély fele. Ő pedig utánam. Hát persze mi mást is csinált volna? Csak nem hagyná hogy elmenjek ugyan miért? Ő is egy idióta. Mindegy is. Rohantam ahogy csak tudtam azon reménykedtem hogy utol ne érjen és hogy el ne essek. Persze ezt is nyugodtan mondhatom mert az egyik így is úgy is bekövetkezne amilyen szerencsém van. Most annyira messzinek tűnt a kastély hogy az hihetetlen pedig nem is jöttem olyan messze onnan. Futottam ahogy csak bírtam de már kezdtem eléggé elfáradni. De ha megállok elkap és nekem annyi az tuti. Már a kastély határánál voltam de nem bírtam tovább muszáj voltam megállni vagy össze esek. Megtámaszkodtam egy fánál és elkezdtem kapkodni a levegőt. Hátra néztem Jason már majdnem ott  volt nálam. Elkezdtem gondolkodni hogy most mégis mit tegyek. A lábam majd leszakadt futni nem tudtam volna tovább. Jason egyre jobban közelített felém én meg mozdulni se tudtam. Valamit ki kell találnom de nagyon gyorsan vagy nekem annyi. Fogalmam sincs mégis hogy tudok ennyiszer összefutni vele. De hát ez van. Ilyen az én szerencsém. Már csak pár méterre volt tőlem mikor is inkább nem gondolkodtam tovább csak elkezdtem kiabálni.

Jack! Segíts! Kérlek! Gyere ki!-kiabáltam a kastély fele de semmi-Jack! Kérlek! Vagy valaki. Akárki!-kiabáltam tovább ahogy csak tudtam éreztem hogy a hangszálaim is alig bírják. Jason már majdnem ott volt nálam mikoris egy csáp megragadta egyből tudtam hogy Slendy az. Majd Jack szaladt oda hozzám és felkapott az ölébe majd elindult velem be a kastélyba Slendy meg bevitte Jasont a tömlöcbe és bezárta jó erősen hogy biztos ne szabaduljon ki onnan. Jack felvitt a szobájába és az ágyra fektetett.

Jack:jól vagy?-kérdezte aggódva.

P..persze. Csak.. ez sok volt.. elfáradtam.. pedig nem is mentem olyan messze..-válaszoltam kicsit még levegő után kapkodva.

Jack:kérsz vizet? Vagy valamit?-kérdezte továbbra is aggódó pillantásokkal.

Most nem. Megvagyok köszi egyenlőre levegő kéne-mondtam kuncogva de még mindig kapkodtam a levegőt.

Jack:jól van. Olyan bolond vagy te lány-mondta nevetve

Most miért ?-kérdeztem értetlenül nézve.

Jack:sok minden miatt. De szeretlek-mondta és megpuszilt.

Én is téged kannibálka-mondtam és össze kócoltam a haját.

Jack:na pihenj csak. Csinálok addig neked kaját. Később gondolom éhes leszel-mondta.

Rendben köszönöm-mondtam egy halvány mosollyal az arcomon. Miután lement én a plafont kezdtem nézni és gondolkodtam. Elég sok mindenen.

Folytatjuk...

Helló. Igen tudom ez most rövidebb rész lett mint a többi. És elég sokat késtem is vele. Bocsánat. De sokszor egyszerűen nincs ihletem. De próbálkozok majd ígérem. Remélem tetszik a rész attól függetlenül hogy annyira nem lett izgis. De igyekszem vele. A következő részt még nem tudom mikor hozom majd de addig is sziasztok és boldog új évet mindenkinek. ^^