A rókahercegnő

Második rész Az árnyékbéli barát

Utána iramodok, az ősz már jelet adott magáról.
Követem a vöröses sárgás színű avar lepelen keresztűl ami kis sávban ösvényt formálva mutatja az utat.
-Apa miért siettél ennyire?
Ahogy egyre beljebb tartunk az erdő még sűrübb része tárul elém, a lehulló levelek minden egyes apró neszét lehet hallani olyan békés csend burkolózik körénk.
-Montam hogy szeretnék neked mutatni valamit de elötte meg kell igérned komolyan veszed a dolgot.
Nem értem miért, mire kellene ígéretet tennem, végül belegyezek.
-De még mindig nem mondtad el hova és miért megyünk?
-Igaz, jobb lesz ha most elmondom.
A négy régiót megyünk meglátogatni, ellenőrizni hogy minden rendben vagy miben tudunk segíteni.
-Öhm még mindig nem értem, akkor miért nem küldtünk hírvivőt vagy az egyik katonánkat?
Sóhajt egyet.
-Rendben látom nem tudok túl járni az eszeden, teljesen olyan vagy mint édesanyád ezért nem is terelem tovább a szót...
Miről beszél?
-A leendő férjeddel megyünk találkozni.
-Mi!? Ezt mégis mikor akartad közölni. Nem megyek hozzá egy olyan emberhez akit még nem is ismerek... Biztos olyan mint a többi hercegecske, mind egy felfuvalkodott hólyag.
-Viteni, várj!
Hátat fordítva neki elindulok vissza, csak már magam sem tudom merről indultunk el.
Lovamat megsarkantyúzva vágtatok előrébb de hiába minden, egyre jobban csak eltévedek a lombok sűrűjében.
Egy ág reccsenésre leszek figyelmes,megrezzenek ijedtemben. Öt fekete farkas jelenik meg a bokrok közül, fogaikkal vicsorogva közelednek hozzám.
Borostyán mikor észreveszi őket azonnal megijed, felágaskodik és lezuhanok a hátárol a földre ő pedig elnyargal magamra hagyva.
-Ne, nem, mit akartok!
Egyre közelítenek felém mikor egy ismerős alakra leszek figyelmes.
-Apa!
Felveszi a farkas alakját hogy szembeszáljon a támadóimmal.
-Menj el a varázslónőhöz... ő majd elmond neked mindent és hogy mit kell tenned!
-Nem hagyhatlak itt! - elenkezek.
-Azt mondtam menj! - oldalba lök ösztönözve a futásra.
Észbe kapok és futok ahogy a lábam bírja.
Sáron, gallyakon, csúszós köveken át, keresztül az erdőn, mélyebbre és mélyebbre.
Egyre sötétebb lesz minden. Az ágak mint apró kardok megsértik a lábszáram a ruhámat pedig rongyosra szaggatják amiből szövetdarabkák hullanak le a földre nyomot hagyva magam után.
-Ah, így meg fognak találni.
Alakot váltva folytatom utam az ismeretlenbe, ami fogalmam sincs hova vezet.
Miközben haladok előre újabb neszre leszek figyelmes.
Egy sötét árny suhan el mögöttem, nem várom meg amíg szemtől szembe kerülök vele ezért úgy futok ahogy a négy lábam még bírni tudja.
Menekülésem során nem figyelek az elöttem kiemelkedő gyökérzetre és elbotlok benne.
A földről feltápászkodva próbálok felálni azután tovább indulni de mindhiába.
A gyökérzetbe beleszorul a lábam vagy inkább köré tekeredik.
Fogaimmal erősen nekifeszülök hogy hátha enged a szorításból ám reménytelen.
Ismét meg hallom azt a suhanást majd a recsegés zajával társulva egyre közeledik hozzám, míg nem megpillantom üldözömet.
-Hagy! Ne... ne gyere közelebb! - hangom egészen megremeg ahogy már csak pár lépésnyire van tőlem.
-Nem foglak bántani.
-Hogyan?
Egy harapással elharapja a fa gyökerét aztán lassan kihúzza a lábam.
Felugrok, próbálok elmenekülni de meghúzodott a lábam tehát megint elesek.
-Had segítsek. - megtámogat oldalról, nincs más választásom követnem kell.
Némán sétálunk, egyikünk sem szólal meg amíg egy folyó elágazáshoz érünk.
-Át kell kelnünk. - szólal meg végül. Egy pillanatra azonban megáll, barna szemeivel körbekémlel füleit élénken hegyezi.
-Utolértek, menünk kell!
Hirtelen a hátára kap és a sebesen folyó vízen vág át a csúszós sziklákon át.
Már csak pár lépésnyire járunk a túlpartól mikor az egyik fekete farkas átgázol a vízen azután nekitámad a segítőmnek akinek a hátáról leesem.
-Váá... nem tudok úszni! Segíts... !! - kapálozom hogy minnél tovább fenn tudjak maradni.
Látom ahogy lerázza elenségét és mit sem törődve a víz hőmérsékletével útánam ugrik.
-Ne aggódj, foglak! - gyengéden megragad és próbál kiúszni a partra azonban túl erős a sodrás.
Ennél akad nagyobb problémánk is, a folyónak egy hatalmas vízesés vet véget.
-Vízesés! - riadok meg.
-Mi! Kapaszkodj!

°°°

-Hah! Köh! Hmm, mi történt? - lassan kinyitom a szemem.
A sötét szőrü farkas mellettem fekszik, eszméletlenül.
Itt az esély arra hogy eltünjek mielőtt magához tér... de nem hagyhatom itt hiszen megmentett.
-Héj, jól vagy? - bököm meg, amitől lassacskán magához tér.
-I... igen, azt hiszem, na és te?
-Köszönöm megvagyok. - tekintek a mancsomra.
-Gyere, keresünk egy fedett helyet, ott megteszek minden tőlem telhetőt hogy ellásam a sebed.
-Miért segítesz nekem, hisz te is fekete farkas vagy, nem?
Nézek rá egyszerre értetlenkedve és kíváncsian.
-Nem egészen. - azzal felfedi igazi alakját.
Fekete hosszú kabátja majdnem egybe olvad világosabb nadrágjával aminek a szárát a térdéig érő csizmája takar el.
Barna haja oldalra fésült amiből egy két tincs a szemébe lógva fedi mogyoró barna szemét.
Vörös sálja pedig nyakát védi a csípős hideg széltől.
Úgy gondolom nekem is illene felfedni magam, gyorsan meg is perdülök.
Amikor meglátja hogy is festek valójában, látom rajta kissé zavarba ejtem, de hamar össze szedi magát és eltereli a figyelmét.
-Meg is van, az éjszakai szállásunk! - mutat egy omladozó faház felé.

Úgy tervezem, hogy minden héten legalább két résszel érkezem de ez az időmtől függ. Addig jó olvasást. 🌺❤️