A rókahercegnő

Negyedik rész Az örző

AMNELIS!!!
Utána nyújtom a kezem mikor...

Gondolkodás nélkül átváltozom és a támadója elé vetem magam.
-Állj!! - mordulok rá.
Egy kék fénysugár jelenik meg előttem, pajzsot képezve a medve és köztünk.
-A fény hercegnője?- egészen megrökönyödik.
-Mi? - kérdezem riadtan a bestiától.
Kétlábrol négylábra ereszkedik aztán alakot vált de még így is sokkal magasabb mint mi.
-... ön... ön Martames, az egyik őrző?
Hosszas végig mérés után, nyugodtnak tűnve folytatja.
-Igen. - jóízűen elneveti magát.
-Mikor utoljára láttalak apró kölyök voltál. - mosolyog rám és megsimogatja a fejem, ám rögtön lefagy a vigyora mikor kisérőmre vissza tér a tekintete.
-Most pedig állj félre hercegnő, el kell intéznem ezt a söpredéket.
Méretes karjával eltol az útjából.
Rögvest a semmiből előidéz egy harci fejszét aminek a nyele régi motívumokat rejt az élén meg a nap apró fénye vetődik vissza.
-Nem! Nem kell aggódni ő velem van. Segít nekem. - állítom meg hevesen hadonászva.
-Micsoda, hisz ő egy mocskos áruló! - förmed fel haragosan.
-Ebben téved és örülök a találkozásnak. Tényleg megtiszteltetés, Amnelis.- társam olyan gúnyosan fejezi ki magát ahogyan csak tudja. Bár részben megértem, meg akarta ölni.

Mindketten vissza változunk azután ő kezet nyújt ám Martames csak hátat fordít.
-Azt hiszem nem leszünk a legjobb barátok- sug a fülembe halkan.
-Én is úgy vélem. Mondjuk lehettél volna vele kicsit udvariasabb. - vetem oda neki szemrehányóan.
-Én!? Nem tudom kettőnk közül kit akart fejsze élre vágni. - mutat magára.
A hatalmas prémmel borított barna sötét gesztenye hajú férfi, gondterhelten szakállát pödörgetve rogy le egy mohás tuskóra.
-Ő nem lehet, ez csak egy... egy balga história amit az öregek meséltek... - előre a végtelenbe bámulva motyog magába.
-Na remek most pedig még magába halanzsázik, biztosan csak egy habókos favágó aki evett valami bolond gombát és most őrzőnek képzeli magát. - forgatja meg a szemét közben a fejét rázza.
Közelebb megyek hozzá.
Amnelis inkább egy göcsörtös lombhullatónak támasztja hátát jelezve hogy ő nem szívesen tárgyal vele és túlzottan nincs is ínyére a dolog, meghagyja nekem ezt a lehetőséget.
-Öhm... jól érzi magát?
A hangomra azonnal felkapja a tekintetét, megrázza fejét majd feláll.
-Persze... én csak... elvezetlek titeket egy közeli faluba ott többet tudok mondani nektek.
Elindul egy ki taposott ösvényen amin léptei besüllyedve hagynak nyomot amikor lép.
Mi követjük de a társam kételkedve lépdel mellettem figyelve Martames minden egyes mozdulatát.
-Nem bízom benne.-vonja fel a szemöldökét.
-Először én is ezt feltételeztem rólad de már kezdelek jobban megismerni ezért szerintem neki is adjunk egy esélyt.
Sóhajtva bólint.

Eszembe jutnak a reggeli események, hogy futott egymásba ő és az őrző, nem említett nekem semmit.
-Amnelis? - szólítom meg.
Ő érdeklődve fordul felém közben haladunk az úton.
-Hogy találkoztatok? Nem mondtál semmit főleg azt nem miért rontott rád.
A meglepetség és a félelem jegesen ül ki az arcára.
-... Ő az úgy volt hogy,... - idegesen hadarva dörzsöli a nyakát.
-Majd én elmondom mi történt hercegnő. - szakítja félbe.
-Ez a semmirekellő ki akart rabólni, amikor pedig megláttam hogy egy fekete farkasról van szó nem hagyhattam hogy megszökjön.
-Ez nem pont... - szól közbe ő is, próbál ellenkezni.
-Igaz ez? - teszem keresztbe a karom és kíváncsian várom a válaszát.
-Igaz, de mást nem akartam és nem hátsó szándék vezérelt. - kap a mellkasához.
-Gondoltam keresek valami ennivalót és épp arra tévedtem, valljuk be sokkal egyszerűbb mint vadászni.
-Igen, a következő pedig már az lesz hogy aljas módon tőrbecsalsz minket, jól ismerem a fajtád!
-Valóban!?
Megelégelve a dolgot felkiáltok.
-Elég!
Amnelis haragjában előkapja a követ a zsebéből, egyenesen a haragtól túlfűtött férfira irányítja. Az egész kő lángba borul.
-Ne!
Kikapom hirtelen a kezéből mielőtt kárt tudna tenni Martemisben aki egészen ledermed a látványtól és gondolom a következményektől is.
-Hogyan kerül ez hozzád fiam?
-Az nem tartozik magára! - vág vissza.
Egy darabig meg sem szólal.
-Itt is volnánk. - mutat előre a faházaksorára.

Itt lennék ismét.
Enyhén elfoglalt voltam a héten de siettem amint tudtam. Remélem tetszeni fog nektek, jó olvasást🌺👋.