A rókahercegnő

Harmadik rész Nagy erejű kövek

-Meg is van, az esti szállásunk! - mutat egy omladozó faház felé.

Egy szó nélkül lépdelek a szürkülő félhomályban ami lassan ellep mindent ahogy lemegy a nap és átadja helyét az éjszakának.
Kinyitja a rozoga faajtót amin előzékenyen beenged aztán követ.
-Nem éppen egy királyi palota de azt hiszem estére pont jó lesz - fordul körbe.
Kitisztja a tűzrakóhely látszólag is régen használt helyét és össze szed néhány ágat meg némi korhadt deszkát a földről.
Észre veszem ahogy a zsebében matat, valamit nagyon kereshet.
Egy pici vörösen izzó követ ránt elő aztán a fakupachoz helyezi amit az rögvest meg is gyújt.
-Az öt ősi kő egyike...? Ez... ez meg hogy kerül hozzád? - kérdezem tőle teljesen elhülve.
-Még az apám adtta nekem hogy vigyázzak rá és vigyem el Teianak ha el jön az ideje... -hoszasan magába mélyed aztán.
- Hercegnő ha nem akar megfázni javaslom, telepedjen a tűz mellé.
Maga mellé int majd fejet hajt.
-Milyen udvariatlan is vagyok, a nevem Amnelis felség.
- Erre igazán nincs szükség, nem vagyok hercegnő - rázom a fejem idegesen.
Nem adhatom ki a személyazonosságom, lehet hogy ez a kedvesség csak álca és így akar át verni.
-Tudom hogy az vagy. Egy fehér róka sem járkál itt szabadon és nem is lehetsz egy egyszerű alakváltó, ismerem a mesét.
Egyébként is, hogy kerűltél ide, az erdőnek az erre eső részére?
Leül a padlóra majd legyint hogy telepedjek le mellé. Nagyot sóhajtva kezdem el.
-Az apámmal lovagoltunk ki. Épp az egyik régiót mentünk meglátogatni mikor ránk támadtak...
-A fekete farkasok, igaz? - csak bólintok aztán folytatom.
-...apám felvette velük a harcot csak azért hogy megvédjen, azt mondta keressem meg a várázslónőt ő tud majd segíteni.
Rezzenéstelenül hallgat végig.
-Akkor közös a célunk - mosolyodik el vidáman.
-De most, meg gyógyítom a kezed ahogy ígértem.
A tenyerébe helyezi és erősen koncentrál. Elkezd vörösen aztán sárgán világítani. Kis fénycsóvák keringenek mindenütt majd eltűnnek egy szemvillanás alatt, mintha nem is történt volna semmi. A kezem új életre kel, sikerül megmozdítanom anélkül hogy belenyilalna a fájdalom.
-Köszönöm... - csak bólint viszonzás jeleként -.... egyébként a nevem Viteni.
Tekintetem elkalandozik róla a láng csóvák tengerében lévő kőre. Egészen megbabonáz a tűz játéka.
A szemem sarkából látom hogy neki is felkeltette az érdeklődését.
-A négy elem egyike... egyszerre gyönyörű és pusztító egyben.
A legenda szerint ha valaki megtalálja az egyiket annak hatalmas erőt ad mind addig amíg a bírtokosa jóra használja de ha nem így tesz a kő akár el is pusztíthatja.
Minden elem rettentően erős ám van egy ötödik is ami csak akkor tűnik fel ha a négy követ egyesítik... azzal a kővel képesek lennénk véget vetni a sötétségnek, örökre - megforgatja azután vissza teszi a zsebébe.
-Akkor meg kell találnunk a maradék három követ.
-Pontosan, ezért már holnap hajnalban elindulunk.
Feláll, leveszi palázstját, a földre teríti azután az ajtóhoz sétál.
-Tudom hogy nem ilyen ágyhoz vagy szokva de...
Mielőtt befejezhetné gyorsan félbeszakítom.
-Pont megfelel - mosolyok rá kedvesen.
-Én... én kimegyek örködni - dörzsöli meg a nyakát zavartan.
-Jó éjt Amnelis.
-... Jó éjszakát, hercegnő.
Egy utolsó pillantás vet rám majd kilép az ajtón a hideg és kietlen külvilágba.

Madárcsicsergésre ébredek, körbenézek ám Amnelis sehol.
Kint töltötte volna az egész estét?
Kiljebb lépek magam mögött hagyva a faviskót. Hirtelen hatalmas morajra
kapom fel a fejem, az erdő mélyéről jön és egyre hangosabb.
-Amnelis, mi történt! - farkas alakban a rettentő gyorsasággal szedi a lábait.
-Később elmagyarázom, most fuss Viteni!!
Valami üldözheti de azt hiszem erre hamarosan meg tudom a választ.
Egy hatalmas medve tör ki a rengetegből, nem tétovázva sokáig iszonyatos erővel ront neki a társamnak.
-AMNELIS!!!
Utána nyújtom a kezem mikor...

Itt is lenne a harmadik rész. Tudom késtem de próbálok minnél hamarabb feltőlteni részeket.
Addigis jó olvasást, hali! ❤️🌺