Tűzlány

Prológus

2007 nem volt egy egyszerű év. Az országban hatalmas tüzek pusztítottak. Kevesen élték túl a megpróbáltatásokat. Sokan elmenekültek a szomszéd környező államokba. A tűzoltóság hasznavehetetlen volt.

A határ mellett sem volt rózsásabb a helyzet. A házak lángoltak. Csak az egyik kis ház állt még a régi állapotában, a falu szélén. Fehéren rikító folt volt a sok égő ház között. A tűz már majdnem elérte.

Bentről fojtott kiabálások hallatszottak.

- Fogd a gyereket és menekülj! Kérlek! Engem hagyj itt. Helytállok, amíg tudok.

- Ne! Nicholas...

- Menj már! Fogytán az időnk! Siess!

Morgolódás, és egy asszony lépett ki a házból. Kint már várta valaki. Egy vörös figura állt a lángoló utcán. Csuklyája szorosan a szemébe volt húzva, így nem ismerhették fel.

- Leila! Micsoda meglepetés- biccentett hűvösen a kapucnis.

- Valyr! - kiáltotta az asszony. - Nem kapod meg a gyermekemet!

- Miért vagy te abban olyan biztos? - a Valyrnak szólított alak már készült a nőre támadni, amikor a tűzből két alak lépett ki.

- Valyr! Hagyd már békén azt a szegény asszonyt! Jut eszembe, neked nem a fogdában a helyed? - kérdezte a magasabbik. A nő hálásan nézett megmentőire. - Jaj, tényleg... - tette még hozzá az alak, és csettintett, mire eloltódott a tűz. - Így mindjárt jobb. Valyr, te pedig takarodj innen!

- Még mit nem! - válaszolta gúnyosan a Valyrnak nevezett. - Newe outru! - mutatott az asszonyra.

- Ne, ne, ne... - suttogta kétségbeesetten az alacsonyabbik alak, de ezt nem lehetett megakadályozni. A nő holtan rogyott össze. Valyr eltűnt. A két figura letörten térdelt le az asszonyhoz. Már nem élt.

- James... ez... - ámult el a alacsonyabbik, aki valószínűleg egy nő lehetett. A holt asszony kendőjéből egy csecsemőt húzott elő.

- Ez Leila lánya. De... hogy...?

2 óra múlva

A két alak egy teljesen ép ház előtt toporgott a határon kívül, arra várva, hogy beengedjék őket. Ide már nem ért el a pusztítás. Az alacsonyabbik alak egy pólyás csecsemőt tartott a kezében.

Egy hálóinges nő nyitott ajtót.

- Maguk meg kik? - mérte végig a jövevényeket. - És miért csengetnek az éjszaka közepén? Isten áldja magukat, fáradjanak már beljebb, hát majd' megfagynak odakint.

A két alak belépett a házba. A nő a nappaliba invitálta őket, ahol leültek. Megtudták, hogy a nőnek Jane a neve, és a férjével, Harryvel élnek itt.

- Na és magukban kit tisztelhetek? - dőlt hátra Jane.

- Ez most nem fontos. Asszonyom, bizonyára tudja, hogy a szomszéd országban hatalmas tüzek vannak. A húgát megölték. Leila férje tűzben pusztult el. A gyermekük árván maradt. Maguk az utolsó élő rokonai- válaszolta csendesen az alacsonyabbik alak, és Jane karjába helyezte a csecsemőt.

- Csak nem... Holly! - suttogta a nő, ugyanis ez volt a neve a gyermeknek. Jane megígérte, hogy felneveli.

Öt perc múlva a két alak kilépett az ajtón. Az alacsonyabbik visszanézett a házra.

- Holly nem fog tudni semmit. Talán így lesz a legjobb.