Egy lovas lány élete nem is gondolnád, mennyi izgalommal és fájdalommal jár.
Hanna a sok verseny miatt magántanuló lesz és felköltözik legjobb barátjával, Mátéval Pestre.
Gyerek kora óta lovagol, de most ért el arra a szintre, hogy úgy érzi elind...
Mivel Cavalloval edzettem délelőtt, természetesen Hidalgot nyergeltem fel és vele terveztem terepre menni. Miután Vince és én is felnyergeltünk átvezettük a lovainkat a másik boxokkal teli épületbe, ahol éppen azon ment a vita, hogy a lila fülvédőhöz megy a bordó nyeregalátét vagy sem, mivel ugyebár divatozni megyünk nem pedig terepre..
Amikor végre megbeszélték a lányok, hogy ki milyen színű felszerelést fog a lovára tenni elkezdtek nyergelni és egy bő negyed óra múlva már indulhattunk is. Végre.
Amint kiléptünk a hátsó kapun, a közelünkben lévő erdő felé vettük az irányt. Én mentem leghátul Orsi társaságában előttünk pedig Vince és Szinti léptek egymás mellett (!!!) Egyedül az nyugtatott ezzel kapcsolatban, hogy közvetlenül a terep előtt vallotta be nekem Vince, hogy már mennyire idegesíti amit Szinti csinál. Bár most ennek épp az ellentéte látszott kettejükkel kapcsolatban, próbáltam észben tartani a hallottakat. Meg amúgy is mit érdekel ez engem?
20 perccel később már oda is értünk az erdő ,,bejáratához" emiatt pedig egymás mögé, egy sorba kellett rendezkednünk. Miközben kicsit lelassítva beálltam Vince mögé, mivel Szintinek itt is legelsőként kellett mennie, másodikként túl sem élné, Vince mosolyogva hátranézett rám, de gyorsan lehervadt az arcáról a mosoly mivel én fapofával ültem a lovon. Egyszerűen semmi kedvem nem volt az első lovon ülő lány nyavalygását hallgatni. Vince szabályokat megszegve éppen mellém sétált be, amikor hirtelen és maximálisan váratlanul hátrafordult Szinti és velem, ismétlem velem kezdett el kiabálni egy erdő közepén, mivel akkor már beljebb mentünk.
Én nem tartom magam érzékeny típusnak, de akkor nagyon nem volt szükségem arra a lekiabálásra. Legszívesebben ott helyben elsírtam volna magam. Ha lehetett volna én már zokogtam volna, de ott volt az a volna, szóval lenyelve az egészet csak visszamentem Orsi elé, utolsó előttinek.
3 és fél óra múlva hazaértünk. Ahhoz képest, hogy mennyire vártam ezt a délutánt, sikerült annyira elrontania drága barátnőmnek, Szintinek, hogy alig vártam már a hazaérkezést. Mivel ő ment egész végig elől és az én lovam a leggyorsabb a négy közül még csak vágtázni sem tudtam ez viszont nem csak engem idegesített ennyire, de már Hidalgot is. Vince bár sokszor hátranézett rám aggódva, Szinti mindig rászólt.
Amikor beértünk hatalmas kiabálás fogadott minket. Bár nem ismertem fel a hatalmas hangerővel ordibáló fazont valakire nagyon hasonlított.
-Áhh meg is jött!-nézett felénk, ettől én egy kicsit megrémültem, de folytatta-vihetjük is a ló szállítóval Pécsre. Ott talán majd megtanulja, hogy nem kellett volna ennyire ledobnia téged!-még mindig nem tudtam kihez beszél-IGEN, MEGTUDTAM! És az ígéret szép szó..-végezte be mondani valóját. Ekkor jöttem rá.
Vince apukája áll velünk szembe és Felhőről beszél.
———————————————————————— A terepről pár kép
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
