Egyre magasabbra. <szünetel>

Tizenkettedik rész

Bár nagyon kiváncsi voltam arra mi történik , úgy gondoltam illetlenség lenne ott maradni, mivel ez az egész egy csöppet sem tartozik rám, így inkább elindultam a nyerges felé.
Szinti és Orsi nem nagyon törődtek azzal, hogy nem kéne ott maradniuk, ők ugyanúgy álltak mint 3 perccel előbb.

Még a nyergest is a veszekedés zaja töltötte meg.
Gyorsan lenyergeltem Hidalgot és adtam neki illetve Cavallonak is abrakot majd leültem eléjük egy kisebb szénabálára bedugtam a fülembe a fülhallgatót és megszűntem létezni.

Nem akartam Felhőre és Vincére gondolni, mivel ha csak eszembe jutott a tény, hogy a sötét barna lovat nem láthatom már többé a lovaim melletti boxban.
Ezentúl üresen fog állni a helye.
Senki sem lesz ott.
Egyszerűen összeszorultam a gyomrom ettől az egésztől.
Nem akartam elhinni.
És akkor Vincének milyen lehet.

A fülemben üvöltő zenén át meghallottam ahogy becsapódik az épület ajtaja ahol az orrát lógató Vince lép be.
Automatikusan álltam volna fel, de rögtön utánna átlépte Szinti is a küszöböt, szóval inkább visszaültem.
Nem szerettem volna zavarni, de azért a szemem sarkából figyeltem a történéseket.
A fiú, szinte rögtön a hangos belépője után körülnézett a szeme pedig megakadt rajtam. Ekkor gyorsan elnéztem onnan, mivel nem szerettem volna, hogy lebukjak.

-Már el is vitték.-mondta előttem valaki, mire én felnéztem.
Vince állt ott könnyes szemekkel.
Tehát még csak el sem tudott búcsúzni tőle..

-Őszintén sajnálom-álltam fel, majd közvetlen előtte találtam magam. Talán már túl közel is.
Fogalmam sem volt, hogy most mit kéne tennem. Egy rövid hezitálás után megöleltem Vincét ő pedig mintha csak erre várt volna, nagyon szorosan átölelt és elkezdett sírni. Sose gondoltam volna, hogy Herczeg Vince az én vállamon fog sírni, de hát ezt is megéltük.

-Figyelj én nem tudom, hogy mi történt, de ha valakivel beszélni szeretnél róla, tudd én itt vagyok neked, bármikor! Ha pedig inkább hagyni szeretnéd ezt a témát, akkor nyugodtan kisírhatod magad a vállamon! Nem gáz ilyenkor sírni.-mondtam miközben már én is könnyeztem egy kicsit.

Ezek után mindent elmesélt nekem Vince.
Amikor lovat kerestek neki az apukájával és megtalálták Felhőt a fiú rögtön beleszeretett már csak képek alapján is majd amikor elmentek kipróbálni még jobban szerelembe esett. Apukájának egyetlen egy problémája volt a lóval. Nem a legnyugodtabb fajta ezt pedig már én is tapasztaltam. Amikor elmentek megnézni és felült rá Vince többször próbálta ledobni. Erik, az apuka rögtön elakarta vetni azt az ötletet, hogy ezt a lovat vegyék meg viszont meglátta fia csillogó szemeit miután leszállt arról a bizonyos lóról.
Így megvette neki azzal a feltétellel ha egyszer is leesik róla Vince és baja lesz rögtön eladják.
Nos Vince törte már lábát és kezét is Felhő miatt, de valahogy sikerült eltitkolni apukája elöl. Igen, ez az egész most kiderült Felhő pedig már el is hagyta a lovardát.

Miután ezt végighallgattam egyszerűen nem tudtam megszólalni. Én ezt biztos nem élném túl és az, hogy Vince megosztotta velem a történetét nagyon jól esett. Ráhajtottam a fejem a vállára és szótlanul csak ültünk pár percig amikor ő törte meg a csendet.
-Figyelj! Tudom, hogy nem lenne szabad, de ez a borzasztó nap után csak is erre van szükségem... Sőt már nagyon régóta ezt szeretném, viszont nem szabad..-mondta titokzatosan majd meg sem várva a reakcióm folytatta.-De tudod mit? Most az érdekel a legkevésbe, hogy mit szabad és mit nem!-mondta ki teljes magabiztossággal.

Hirtelen közelebb hajolt hozzám és megcsókolt. Viszonoztam a csókját még akkor is ha nagyon nem szabadott volna.

Először és utoljára történt ez meg!
Ezt meg is beszéltük. Mindketten erre vágytunk, de azzal is tisztában voltunk, hogy a versenyre kell koncentrálnunk.
Ezek után nehéz lesz.

————————————————————————
🖤