Egyre magasabbra. <szünetel>

Tizenhatodik rész

Vince csak állt mögöttem kezeivel a derekamon, mintha csak elfelejtette volna, hogy mit akart. Pár másodperc múlva viszont a vizet az arcomba irányította és mintha semmi sem történt volna, elkezdte mosni a lovat miközben csak annyit mondott, hogy ,,na most van vége!"
Nem akartam még vizesebb lenni szóval ráhagytam és elindultam Cavallohoz, hogy felhozzam őt is.

Miután lefürdettük mindkettő lovamat, kiengedtük őket még egy órára a legelőre, mert ilyenkor szeretnek futkározni és hemperegni, amit én mindig megnézek, mert boldogsággal tölt el felszabadultnak látni őket. Vince is csatlakozott a lovaim csodálásához.

Szorosan egymás mellett állva, szótlanul néztük őket.
Nem tudtam, hogy mit mondhatnék és szerintem pontosan így volt ezzel Vince is.

Keddig minden nap edzettünk hárman. Szinti, Vince és én. Néha Karina is csatlakozott, de ez nem fordult elő túl sokszor.
Szinti minden nap egyre szebben, ügyesebben ugrott, és ezt a velünk lovagló fiú mindig meg is mondta neki.
Nem mintha zavarna ez engem..

Szerda
Mivel a keddi nap a pihenő napunk, úgy voltam vele, hogy ráérek kimenni a tanyára akkor amikor elindulunk a helyszínre.
A verseny is Pesten lesz így bőven elég lesz fél 11 körül kiérnem.

Kicsit késve, de 11-re beestem a kapun, ahol Vince és Szinti csak rám vártak, hogy had induljunk már, mert, hogy elfogunk késni.
-Szerencséd, hogy olyan kedves vagyok, hogy megengedtem, hogy az én ló szállítómba vitetheted a lovaid.-Kezdte a lány köszönés nélkül.-Legalább az időre figyelhettèl volna..
-Jólvan, most nincs időnk erre! Mindenki szálljon be a kocsiba!-Védett meg automatikusan Vince, lehet nem tudatosan, de ez akkor is nagyon jól esett.
Amikor elindultam Szintivel egyidőben az autójuk felé egy fiú megragadta a karom.-Gyere! Mi ketten másik autóval megyünk.-Mondta a fiú, aki történetesen Vince volt.

A fél órás utat végigbeszélgettem vele. Megbeszéltük, hogy ő már felhívta az ott dolgozó embereket és megbeszélte velük, hogy hanyadiknak indulunk. 
Nem is tudtam, hogy lehet ilyet.
Én harmadikként Vince pedig negyedikként indul majd, szóval nem sok időnk lesz a nyergelésre.

A mi kocsink előbb odaért, szóval kicsit körbe néztünk Vincével, amíg megérkeznek a lovak. Útközben összefutottunk Karinával is, de ő sietett nyergelni, akkor pedig észrevettük, hogy már nekünk is jócskán nyergelnünk kellene, mivel negyed óra múlva kezdődik a verseny..
Amíg vártunk bementünk a büfébe és vettünk fejenként egy-egy szendvicset.
-Azt hiszem megérkezett Szinti!-ugrott fel Vince a székből.
-Hoppá ennyire örülsz neki?-nevettem el magam
-Persze, Hanna. A kötözködés helyett inkább szedd a lábaid már így is késésben vagyunk.-nyújtotta felém a kezét, hogy segítsen felállni a székből majd miután felhúzott hirtelen magához rántott.-És tudod mit mondtam a féltékenykedésről! Alaptalan.-mondta úgy, hogy csak pár centi volt az arcunk között.
Szinte már éreztem a leheletét a számon.
Pár másodpercig még ilyen közel álltunk egymáshoz, de végül én eszméltem fel és indultam el a kocsi felé.

Amikor megérkezett Szinti, nekünk még csak időnk sem volt veszekedni vele, hogy hol volt eddig, rögtön mentünk nyergelni, Szinti pedig ment ,,be csekkolni".

Sikerült nagyon gyorsan felnyergelnünk, szóval 5 perc után már mentünk is a melegítő pályára, ahol ügettünk és vágtáztunk is pár kört, viszont a melegítő ugrásokra nekem már sajnos nem jutott időm. Mennem kellett.

Nagyon izgultam.
Miután besétáltam a pályára és körbenéztem, észrevettem, hogy alig vannak szabad helyek a nézőtéren.
Voltam már viszonylag nagyobb versenyeken, de régen.
Már egy jó pár hónapja nem járok versenyekre, mert a tanulás mellett nem tudtam arra is koncentrálni és mondhatni kijöttem a gyakorlatból.

Vettem egy nagy levegőt, meghajoltam és elkezdtem vágtázni az első ugrás felé. 

————————————————————————