Egyre magasabbra. <szünetel>

Huszonegyedik rész

Csütörtök
Amikor délután 1-kor felkeltem Peti már nem volt ott, mivel iskolába kellett mennie. A telefonomra a reggel folyamán csak úgy záporoztak a nem fogadott hívások és üzenetek is.
Vincétől több is jött.

Nem értette, hogy miért hagytam ki a délelőtti edzést.
Persze, hogy nem értette hiszen még csak azt sem tudta, hogy megrepedt a könyököm.
Nem írtam vissza neki.
Inkább majd személyesem mondom el Vincének.

Peti tudta, hogy nincs nálam válltó ruha, szóval reggel mielőtt elment itthonról kitett nekem a komódra egy cicanadrágot, amin még a címke is rajta volt szóval gondolom ma vette, illetve az egyik bő, Nike pólóját. Figyelt arra is ha esetleg hideg lenne ne fázzak, szóval pulcsit is tett oda.

Gyorsan felvettem a ruhákat a pulcsit pedig elraktam a táskámba. Felhúztam a sportcipőmet, a hajamat felkötöttem egy laza kontyba és indultam is a villamos felé.
Oda úton felhívtam Mátét, mert már muszáj volt beavatnom.
Szerencsére pont akkor lett vége az órájának, szóval fel tudta venni.

Sajnos akkor értem a story végére amikor már kiértem a tanyára, szóval nem volt túl sok időnk erről beszélni, de Máté nagyon jól fogadta és nagyon szimpatikus volt neki Peti ez az egy nap alatt. Hát még nekem..

Vince éppen az egyik edzést nézte amikor odaértem hozzá
-Szia! Azért nem jöttem, mert megrepedt a könyék csontom-mutattam a kezemre és már indultam is a lovaimhoz.
Viszont ő utánam jött.
-Micsoda? Mi történt? Miért nem mondtad? És mi ez a ruha rajtad? -nyúlt felém, de én rá sem hederítettem bármennyire is nehéz volt kibírni.
-Tudod, nem kerestél szóval gondoltam nem is érdekel mi van velem. -forgattam meg a szemem. -A ruhával kapcsolatban pedig. Nem volt nálam váltó ruha szóval kaptam kölcsön.-nem akartam elmondani, hogy kitől kaptam és miért, mert tudtam, hogy ez az amit Vince a legkevésbé hallani szeretne.
-Hannaa! Miért ne érdekelne, hogy mi van veled?-mostmár sikérült megfognia a kezemet és maga elé rántott.
Kínosan közel álltunk egymáshoz.
-Mit szeretnél?-kérdeztem, állva a tekintetét.
-Amit szeretnék azt úgyse kapom meg, mert ugyebár Petikénk közbelépett.-mondta és csalódottan megfordult.
-Türelem, drágám! Türelem!-nevettem és mostmár tényleg elindultam a lovaim felé.

Miközben sétáltam hátra végig az járt a fejemben, hogy miket mondott Vince.
Egyáltalán honnan tud Petiről? Mert oké, hogy látta ahogy odefut hozzám segíteni a fiú és, hogy elkisér a mentőhöz majd a korházba is, de mindössze ennyit láthatott. Semmi mást.

Vagy én gondolom túl és csak arra értette ezt, amit az előbb felsoroltam?
Sose tudjuk meg..

Bár lovagolni nem tudtam, a lovaimat (vagyis jelen esetben csak az egyiket, mert Vince még mindig Cavallot lovagolja), azért lemozgatni le kellett őket, szóval kezdés képpen csak megfogtam a futószárazós dolgaimat és visszamentem Hidalgo boxához. Nyerget sem raktam rá, mert úgy gondoltam, a tragikusan sikerült versenynap után bőven elég lesz neki ennyi is.

Feltettem a szürke lóra a felszereléseket és kivezettem a pályára, ahol pár kör lépés után kezdődhetett volna az ügetés, viszont megláttam Vince árnyékát közelíteni, szóval inkább megvártam. Ha valami baj történne mégis legyen ott valaki..

Amint odaért hozzám, habozás nélkül adtam is az utasítást a lovamnak, hogy ügessen, aki engedelmesen jármódot is váltott. Vince egy darabig csak csöndben figyelt aztán közelebb jött és végre megszólalt.

-Na mi van, lovagolni nem tudsz, de futószárazni igen?-kérdezte szórakozottan.
-Hát tudod ezt nem tiltották meg,szóval amíg nem lesz baj-hadartam, viszont nem tudtam befejezni a mondatot, mert Hidalgo hirtelen megállt orrot vakarni, amivel nem is lenne semmi baj, csak, hogy mindezt nagyon hirtelen csinálta én pedig pont nem rá figyeltem.
A fájós kezemen rántott egyet én pedig probáltam minnél halkabban fájlalni azt.
-Úristen, Hanna!-kapott az irányomba szinte rögtön Vince-Jól vagy? Nagyon fáj?
-Mindjárt elmúlik a fájdalom- erősködtem, de a fiú nem nagyon akart hinni nekem, szóval hozott hideg borogatást és egy széket is, hogy le tudjak ülni. Azért ekkora baj nem történt, de mindez nagyon aranyos volt tőle.
-Ezt pedig inkább elveszem.-Vette ki a kezemből a futószárat és folytatta Hidalgo ,,edzését"

Már a másik kézen vágtázott a ló, én pedig nagyon büszke voltam rá, mivel a tegnapi ,,trauma" ellenére nagyon is jól dolgozott, a kezem sem fájt már annyira. Legalábbis nem figyeltem rá.
Annyira bele voltam, mélyedve a gyönyörködésbe, hogy észre sem vettem mennyi üzenetem jött, csak akkor láttam amikor rápillantottam az időre.

Peti és a huga 10 perce indultak el otthonról, hogy feltérképezzék az új lovardát, tehát bármelyik percben betoppanhatnak!
Alig várom, hogy mindent megmutathassak nekik.

————————————————————————