Amikor odaértünk és becsöngettünk a hatalmas fehér ház ajtaján, mintha Klára, Peti anyukája csak erre várt volna.
-O,végre ideértetek!-mondta a hölgy, miután kinyitotta nekünk az ajtót és nyomott két-két puszit az arcunkra. Nagyon aranyosan fogadott minket.
Rögtön le is ültünk az asztalhoz, és miután az anyuka kitette az összes ételt amivel a mai nap folyamán foglalatoskodott és kellően svédasztal effektus állt elő, neki fogtunk a vacsorának, később pedig a beszélgetésnek is.
-És Hanna, te most akkor lovagolsz, mint a lányom, igaz?-érdeklődött a velem szemben ülő hölgy, ezzel megtörve a csendet.
-Igen, igen-válaszoltam mosolyogva-már több, mint 7 éve. Az elején csak sima lovagolgatás volt, viszont mostmár az országosra készülök.-tettem hozzá, hogy azért mégse egy szavas választ adjak a kérdésére.
-Jajj erről hallottam már, Blankától. Még egyszer sem látott lovagolni, de nagyon felnéz rád.-nevetgélt. Az igazat megvallva, látott már lovon Blanka, nem is akárhogy. Pont végignézte az esésem, de akkor erről az anyukája nem tud, ezért pedig nagyon hálás voltam. Nem akartam tulságosan, hogy minnél többen megtudják az atrakcíomat. Ez az egész Petinek is rögtön leesett, szóval nagyon feltünően, de összenéztünk és azzal a lendülettel le is buktunk.
-Vagy talán látott?-vonta fel a szemöldökét, Klára.
-Nem is akárhogy!-nevettem el magam, aztán elmeséltem az egészet bármennyire is nem akartam..
-Jézusom! Ezért nem szeretném, hogy az én kislányom lovagoljon! -mondta ki úgy mintha most azonnal felszeretné hívni az ő ,,kislányát". Blanka gondolom direkt nem mondta el a szüleinek ezt az egészet és tudtam ezzel most elronthatom a jó kapcsolatom vele, pedig ez nagyon fontos lett volna nekem és tudtam, hogy Petinek is, aki erre azegészre reagálva csak rátette a kezét a combomra az asztal alatt, az érintésétől pedig rögtön megnyugodtam.
Elmondtam a védőbeszédem, ami valószínűleg hatásos volt ugyanis annyi választ kaptam, hogy ,,aranyos vagy, hogy így aggódsz Blankáért". Ezzel pedig le is zártuk ezt a témát azt hiszem örökre.
A vacsora folyamán mégjobban kiveséztük a lovaglást(kiderült, hogy Peti is ült már lovon, és bát tetszett neki inkább a kosarat választotta), a magántanulós életem és még sok egyebet.Ölyan fél 1 körül állhattunk fel az asztaltól. Én segítettem elpakolni az edényeket és a maradékot, az anyuka legnagyobb örömére.
Már mindennel megvoltunk és éppen köszöntünk el, hogy mindketten hazamenjünk (Peti igazából fogalmam sincs miért nem aludt itt), amikor az ajtó elött a fiú elkapta a derekam és a fülembe súgott.
-Nagyon fogsz hiányozni mellőlem az este!-puszilt a nyakamba.
-Ezt könnyen megoldhatjuk-mondtam aztán eszembe jutott, hogy már nagyon haza kéne mennem, mert már 2 napja nem láttam Mátét és még az esésemről sem tud-Vagyis hát nem tudom, nekem ennyi nap után nagyon haza kéne mennem..-mondtam, erre pedig Peti sóhajtott egy nagyot és elengedett.
-Okés, akkor hazaviszlek..-tetette a sértődöttséget.
-Ah, de utállak.-mondtam szórakozottan, Petinek pedig rögtön leesett, hogy belementem.
-Nagyon jól tudom, hogy nem utálsz- kapott fel örömében és mosolyogva belenézett a szemembe. Mindjárt elolvadok, hogy tud ennyire aranyos lenni?!
Amikor felértünk hozzá szinte rögtön el is aludtunk egymást ölelve(!!), mert mindketten kellően elfáradtunk a nap folyamán.
أنت تقرأ
Egyre magasabbra. <szünetel>
أدب المراهقينEgy lovas lány élete nem is gondolnád, mennyi izgalommal és fájdalommal jár. Hanna a sok verseny miatt magántanuló lesz és felköltözik legjobb barátjával, Mátéval Pestre. Gyerek kora óta lovagol, de most ért el arra a szintre, hogy úgy érzi elind...
