Egyre magasabbra. <szünetel>

Huszadik rész

Az este vacsorázós részében nem történt semmi érdekes. Az egészet végigbeszélgettük egyszer sem volt kínos csend vagy valami ilyesmi nagyon jól elvoltunk és néha már túl látványosan élveztük egymás társaságát, ezt pedig a szomszéd asztaloktól egy-egy szúrós pillantással díjazták.

Amikor indultunk volna kifele, mert már elég későre járt és Petinek másnap suli van, valaki kikiabált a konyháról, majd pár másodperccel később egy nagyon kedves tekintetű, alacsony hölggyel találtuk magunkat szemben, aki a megszólításból ítélve Peti anyukája volt.
-Jajj kisfiam be sem mutatod nekem a kis barátnődet?-mondta a mellettem álló fiúnak, majd felém fordult.-Amióta valaki csúnyán összetörte a szívét csak akkor áll szóba lányokkal ha muszáj! Nagyon sokat jelent nekünk, hogy veled végre megtört a jég. Kovács Klára-nyújtotta a kezét.
-Pintér Hanna-mutatkoztam be én is, de nem bírtam ki, hogy ne mondjam el neki.-De igazából nem vagyok a fia barátnője.-mosolyogtam rá kedvesen.
-Persze, persze mindig így kezdődik. Ha van kedved, holnap nyugodtan eljöhetsz hozzánk vacsorára, hogy jobban megismerjük egymást.
-Ezt majd még megbeszéljük, de nekünk most mennünk kell, mert Hanna siet haza.-Szólt közbe és kihúzott az ajtón. -Bocsi a kellemetlenségért.
-Semmi kellemetlenség nem volt, nagyon aranyos az anyukád-mosolyogtam-viszont azt ugye tudod, hogy én nem sietek sehova?-nevettem fel, talán már túlságosan is hangosan.
-Shh ezt neki nem kell megtudni.-tette a mutató ujját a számra.
-És ugye azt is tudod, hogy így ugyanúgy tudok beszélni?-nevettem még jobban.
-Akkor azt hiszem mást kell kitalálnom, hogy csöndbe maradj.-egy ideig még tette, hogy gondolkozik, aztán közelebb hajolt hozzám megkérdezte, hogy szabad-e majd megcsókolt. Ott, mindenki előtt. Gyorsan haladunk, de én ezt nem bánom.
Az zavart meg minket, hogy visszahozták Peti kocsiját, szóval indulhattunk haza.

Csodás nap volt a mai. Petivel önmagam lehettem. Értékelte a humorom, tetszett neki, hogy lovagolok, attól függetlenül, hogy ő nem űzi ezt a sportot és egyszerűen csak minden vele töltött percet élveztem. Viszont még mindig ott volt Vince...
Nem tudom mit csináljak..

Mikor már egy ideje úton voltunk, megszólalt Peti, hogy amúgy fogalma sincs, hogy hol lakom, szóval lenne e kedvem nála aludni.
Igen, tudom. Még csak ma ismertem meg, de szerintem ebből semmi rossz nem sülhet ki.
Belementem.

Nos hát, így indultunk végül el Peti albérlete irányába, miután megbeszéltük, hogy ő a kanapén én pedig az ágyában fogok aludni.

Gyorsan dobtam egy üzenetet Máténak.
H:Figyi, ma nem megyek haza másnál alszok.
Rögtön válaszolt.
M:Huhaa tán csak nem  Vincénél??
H:Neem! A Petinél. Vince egész nap le se kakikált
M:Gyors váltás meg kell hagyni. Majd holnap mindent elmesélsz remélem tisztában vagy vele. Ezzel a Petivel meg csak óvatosan.
H:Igenis uram.

Amikor megérkeztünk a lakáshoz, természetesen az sem a legolcsóbb fajta volt.
Márvány oszlopok, hatalmas medence, jacuzzi és minden ami kell. 
Beléptem az ajtón és leesett az állam.
-Mi az? Tetszik?-kérdezte rögtön Peti-a folyosón balra van az én szobám, de gyors megágyazok neked. Addig te lefürödhetsz.-hadarta el gyorsan.
Én csak bólintottam egyet és elindultam a fürdőszoba irányába.

Miután lezuhanyoztam elköszöntem a kanapén fekvő fiútól és elmentem aludni. Nem sokáig tudtam. Hajnalban arra keltem, hogy valaki átölel hárulról
-Baj lenne ha ide jönnék? Nagyon kényelmetlen a kanapé-súgta a fülembe.
-Persze, dehogy baj. Csak nehogy én is összetörjem a szíved..
-Remélem nem fogod-nevetett fel.-de ezt a témát majd reggel megbeszéljük.