Egy lovas lány élete nem is gondolnád, mennyi izgalommal és fájdalommal jár.
Hanna a sok verseny miatt magántanuló lesz és felköltözik legjobb barátjával, Mátéval Pestre.
Gyerek kora óta lovagol, de most ért el arra a szintre, hogy úgy érzi elind...
Ezek után még beszélgettünk kicsit és mindketten elindultunk haza. Ez a nap után már csak otthon megfürödtem és azonnal bedőltem az ágyba.
Szombat Az a helyzet, hogy én nem éppen az a típus vagyok aki kihasználja a hétvégét és délig alszik. Én már 8-kor a lovardába szoktam lenni és ez ma is is így volt.
Azt hittem hétvégén nem lesznek ilyen korán túl sokan, sőt igazából egy árva lélekre sem számítottam. Amint beléptem Vincével találtam magam szembe. -Szia Hanna!-köszönt nekem mosolyogva miután visszaköszöntem folytatta-Jövő hét szerdán lesz egy kisebb verseny a Nemzeti lovardában és az fix, hogy te mész, de lehetséges lenne, hogy én az egyik lovaddal benevezzek?-kérdezte és látszott rajta, hogy tart a választól. Gondolkodás nélkül belementem. -Természetesen! Cavallo jó lesz? -Tökéletes! Köszönöm szépen!-nézett rám hálásan majd átölelt és nyomott egy puszit a homlokomra. Hogy lehet ilyen aranyos?
Fél órával később már a pályán léptünk. Én Hidalgon Vince pedig a kölcsönbe adott Cavallon. Előzetesen a mellettem sétáló fiú már felállított egy ugró pályát aminek magassága 100 és 105 cm között mozgott. A versenyre is pont 100-105 centire neveztünk. Pontosabban Vince nevezett be a tudtom nélkül.
Az edzésen semmi érdekes nem történt. Vince tökéletesen mente végig a pályát többször is, én pedig bár néhányszor vertem, összeségében egész jól ment. Meg is dícsért Vince.
Cavallo kezd nagyon is hozzászokni a fiúhoz, ahhoz képest, hogy még csak pár alkalmat edzettek együtt, Már kellően összeszoktak én pedig ennek rendkívül örülök. Úgy néz ki most egy kis időre átpasszolom őt Vincének.
A fárasztó ugró edzést követően lenyergeltünk mindketten én pedig szedtem két külön vödörbe kukoricát a lovaknak. Az egyiket odaadtam Hidalgonak a másikat pedig Vince kezébe nyomtam aki csak értetlenül nézett rám. -Add oda Cavallonak! Elvégre a te lovad!-néztem rá mosolyogva, de azért egy dolgot muszáj volt hozzátennem-De nem örökre! Egy ilyen csoda kancát, azért nem adok ingyen! -Majd meghálálom..-mondta mélyen a szemembe nézve és megindult a sárga ló irányába. Inkább bele se gondolok, hogy ez mit akart jelenti, bár valahol mélyen pontosan tudom...
Bár mindkét lovam le volt már lovagolva még nem szerettem volna haza menni, szóval leültem a pálya szélére ahol már kezdődtek a hétvégi edzések. A lovakon ülő lányokat bár ismertem, még egy szót sem beszéltem velük. Mindhárman iskola lovon mentek. Az egyikük azon a lovon akivel én is kezdtem. Pálmán.. Ha az a paci nincs, szerintem én sem tartanék ott ahol most. Sok mindent köszönhetek neki és ő ezt nem is tudja.
Megnéztem 2 edzést egyhuzamban és amikor már mentem volna vissza a lovaimhoz, megfürdetni őket a hatalmas melegre való tekintettel, megláttam Szintit belépni a pályára Csillagon, szóval úgy döntöttem maradok. Kiváncsi vagyok a produkciójukra.
————————————————————————
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
