~Utazunk~[Befejezett]

~Utazunk!~ 1.rész

Egy átlagos szombati reggelen, jó korán arra ébredtem, hogy valaki azt hiszem anyám piszkál...

Anyu: - Kicsiim! Kicsim! Tina ébresztő! Hahó!!

Én : - Ahhh! Jól van, jól van fenn vagyok! De miért ilyen korán?-suttogtam

Anyu : - Összegyűlt úgymond kis pénz arra, hogy elutazzunk!

Én : - Jaaj anyu! Már 16 vagyok nem kell, hogy ilyenekért keltegess. Különben is... Hova megyünk egyáltalán?-méltatlankodtam

Anyu : - Norvégiába!

Én : - Pff!! Anyu tudod hogy nem... Várj mii??-értetlenkedtem

Anyu : - Igen jól hallottad, elutazunk Norvégiába! Örülsz Tina?-kérdezte

Én : - ÚRISTEN! ÚRISTEN ÚRISTEN!
ÁÁÁÁ!! Mit vegyek fel??! Mit pakoljak?? Mit csináljak???

Anyu : - Nyugii! Nyugi! Még két óra amég indul a repülő Trofosba!

Én : - Uhhh!! Úristen! Mindjárt elájulok!

Anyu : - Jaaj! Nyugi kicsim! Mély levegő....-nevetett

Szóval így kezdődött életem legjobb napja...A gépen meg majdnem hánytam(de ezt inkább hagyjuk) Pár óra alatt végre oda értünk Trofosba. Szó szerint leesett az állam amikor megláttam, hogy két háznyira lakunk Marcus és Martinustól...

Én: - Anyuuu!!! Ugye csak viccelsz? Az ott Marcus és Martinus háza! Úristen azt hiszem sírni fogok! (elkeztem sírni de annyira hogy szerintem még ők is meghallották)

Anyu: - Tina! Ne sírj... Inkább örülnöd kéne! Jajj gyere be a házba. Vendégeket várunk!

Én : - (Törölgetem a könnyeim) Milyen vendégek? Nem akarok semmi felé vendéget!.. - nyafogtam

Anyu : - Tina ne legyél már ilyen! Biztos kedvelni fognak, minden rendben lesz. - nyugtatott

Én : - Jól van! Ah! De akkor mennyünk be mert, el kell készülnöm. Éhes is vagyok már!

Anyu: - Ne nyögj már! Gyere be...

Olyan gyönyörű volt az a ház kívülről, belülről hogy azt elmondani sem tudom.. Szép falak, emeletes, kert, sok szoba ami csak a csövön kifér!

Én : - Anyu! Melyik az én szobám? Kirakhatom a posztereim? Benn lehet a cicusom is Mocsok? Hm?

Anyu : - Az emeleten van a szobád és igen felőlem rakd ki a posztereid meg vidd Mocsokot is!

Én : - Köszönöm! Ezazz! - kiáltottam

Ahogy beléptem a szobába egyből kiáltozni keztem... Hiszen életemben nem láttam még ilyen szép helyet

Én : - Jesszusom! Aztaaaaa!- ámultam

Szépen lepakoltam a cuccaim, lezuhanyoztam átöltöztem a leg Marcus&Martinus osabb ruhámba, egy kicsi sminkkel is feldobtam magam és aztán már csak vártam a vendégeket.

Anyu : - Megjöttek!!

Apu: - Nyitom!

Lerobogtam a lépcsőn de az utolsó fokon meg is álltam és teljesen lefagytam mert ha hiszitek ha nem.. Marcus és Martinus állt a szüleivel az ajtóban.

Én: - Istenem anya ez Marcus és Martinus!! Mi a??? Anya! Anya! Komoly?

Mac: - Szia Marcus vagyok!

Én: - A.. A.. Azt hiszem el..

Elestem és csak annyira emlékszem hogy a kanapén fekszek és mindenki engem néz...

Én : - Ahhh!!! Sajog a fejem! Ho.. Hol vagyok??! Mi?

Tinus : - Elájultál és idefektettelek!

Én : - Mi van? Akkor nem álmodtam?! Te igazi vagy?

Tinus : - Én Gunnarsen Martinus vagyok! Te meg gondolom egy rajongó.. Igaz?

Én : - Honnan t.. tudod?

Tinus : - Hát általában minden rajongónk rosszul lesz meg üvöltve ugrál mikor meglát minket, deee.. Olyan még nem volt, hogy elájultak! Úgyhogy kérlek máskor ne hozd ránk a frászt- nevetett és rám mosolygott

Mac: - Én nagyon megijedtem!! Azt hittem, hogy miattam kerülsz kórházba!..

Én : - Nem csak nem is tudom.. Ohmm ahogy megláttalak nem tudom dee..

Marcus leült mellém a kanapéra.. Az én szívem meg olyan hevesen vert hogy azt hittem mégegyszer elájulok! Közelebb csúszott hozzám és mintha mondani akart volna valamit de nem bírtam ki hogy ne öleljem meg azonnal.

(innen folytatódik a következő részben)