Őszintén megvallva fogalmam sincs, hogy mit keresek én itt. Ez a hely egyáltalán nem nekem való. Iannel az egész délutánt együtt töltöttük, bejártuk egész Pestet majd Ian felvetette, hogy nézzünk el abba a buliba amint Bence emlegetett. Beleegyeztem, gondoltam úgysem lehet semmi bajom, ha ott van ő is meg Bence is. Ám most mégis egyedül ücsörgök a kanepén. Bencét nem találtam meg a hatalmas házban, Iant pedig körbevették a rajongói.
- Szia – ült le mellém ekkor egy srác.
- Szia – köszöntem vissza.
- Egyedül vagy?
- Nem. Egy barátommal meg itt van valamerre a bátyám is – válaszoltam.
- Hogy hívják? Hátha ismerem.
- Balogh Bence.
A srác tekintete felcsillant, arcán széles mosoly terült el.
- Szóval te vagy Bence húga. Csenge igaz? Már nagyon sokat hallottam rólad – mosolygott rám.
- Tényleg? – kérdeztem meglepetten.
- Igen, Ákos vagyok Bence legjobb haverja – mutatkozott be.
- Legjobb haver? Eddig soha nem láttalak nálunk – ráncoltam a homlokom.
- Mert sose voltál otthon mikor ott jártam – vágta rá.
- Hm... aha, az lehet – motyogtam.
- Nincs kedved átjönni a kisházba? – kérdezte.
- Nem köszi, de te menj csak. Én maradok, hátha vissza jön Ian vagy Bence.
- Bence is a kisházba van, videójátékozunk. Gyere már jó buli lesz – hívott mosolyogva.
- Hát nem is tudom – kezdtem bizonytalanul.
- Ugyan mi bajod lehetne? Olyanok vagyunk, mint egy rakás kölyök, ráadásul ott a tesód – bökött oldalba vigyorogva.
- Jó menjünk – álltam fel.
- Csúcs, hozok, valami italt aztán mehetünk is – vigyorgott rám majd elsietett.
Iant keresve forgolódtam, hogy szóljak neki, kint leszek a kisházban, de nem láttam őt sehol sem. Sóhajtottam egy nagyot és elindultam a bejárati ajtó felé. Már az ajtó közelében voltam, amikor valaki durván megragadta a kezem és maga felé fordított.
- Hé – kiáltottam felháborodva aztán tágra nyílt szemekkel Zolira meredtem. – Mit akarsz? – kérdeztem dühösen miután megtaláltam a hangom.
- Megóvni azt hiszem – ráncolta a homlokát.
- Megóvni? Mégis mitől?
- Nem mitől inkább kitől – javított ki.
- Akkor kitől akarsz megóvni? – meredtem rá villogó szemekkel.
- Attól a görénytől, akivel előbb dumáltál. Bárhova is hívott ne menj vele – nézett a szemembe.
Hitetlenkedve meredtem rá, majd a nevetés kirobbant belőlem. A falnak támaszkodva, kétrét görnyedve nevettem.
- Abbahagynád? Ez egyáltalán nem vicces – mordult rám.
- Ne haragudj, csak... csak – kuncogtam a szememet törölgetve.
- Idefigyelj Csenge, nem viccelek – fogta meg a karom.
أنت تقرأ
Szíveddel láss!
أدب المراهقينTe képes lennél megbocsátani annak, aki pokollá tette a gimis éveidet? Annak aki megmentette az ártatlanságod s ezért a szeme világával fizetett? Legalábbis ideiglenesen. Te mit tennél Csenge helyében? Úgy cselekednél mint ő? Vagy másképp? A Szíved...
