𝐽𝑈𝑆𝑇 𝐵𝐴𝐵𝑌𝐵𝑂𝑌! ➦ 𝐣𝐢𝐤𝐨𝐨𝐤 |✔︎

ʜᴀᴢᴀᴊᴏ̈ᴛᴛ!

Jimin szemszöge

Vagy jó pár percig csak bámultam magam elé, és vártam. Kook még mindig nem jött ki, de gondolom azért, mert öltözik. Igen, pizsamában akart elvinni kajálni. Egyszer csak megláttam egy ismerős alakot, ezért azt kezdtem el figyelni csodálkozva.

-Jimin? - ért ide.

-T...T...Taehyung! - sírtam el magam, és felpattantam ülőhelyzetemből. - Miért hagytál el? Miért? - zokogtam, majd mellkasát kezdtem el püfölni. Miután kellően kitomboltam magam, sírva öleltem meg. Most nem érdekelt az sem, hogy annó csúnyán kihasznált. Nekem csak az számított, hogy visszajött.

-Miért vagy itt kint? - ölelt vissza, és megsimogatta a hátam.

-A kérdésemre válaszolj! - szóltam rá.

-Anyámék váratlanul haza hívtak, mert állítólag találtak nekem egy lányt, és három évig kellett őket győzködnöm, hogy nekem már van valakim. Oh, és a telefonom széttörtem idegességemben. Vettem újat, viszont nem volt benne a telefonszámod, én pedig nem arról vagyok híres, hogy megjegyzem a számokat... - sóhajtott és megsimogatta a fejem.

-Nem haragszom, Tete! És ki az a bizonyos valaki? - néztem rá kíváncsian, csillogó szemekkel. Nyoma sem volt már annak, hogy én sírtam.

-Seokjin a neve. Nem ismered, de ha szeretnéd majd szólok neki, és találkozhatunk hárman. - mondta mosolyogva.

-Jimin, mehet... ünk...? - jött ki Jungkook a házból. - Ez meg mit keres itt? - kérdezte nem éppen kedvesen. Miután bezárta az ajtót, idejött, és elrántott tőle, miközben hátulról átölelt védelmezően.

-Hazajött! - mondtam boldogan és megfogtam a derekam ölelő karjait, majd ujjait kezdtem el piszkálni.

-Chim, én most megyek Jinniehez, de majd akkor beszélünk! Szia, Törpi! Szia, Jungkook! - köszönt el tőlünk kedvesen.

-Szia, Tae! - köszöntem, míg párom csak morgott egyet.

-Mehetünk, akkor? - morogta türelmetlenül, és elengedett. Mellém lépett, majd ujjainkat összekulcsolta. Elpirultam, de félretéve zavaromat, megszólaltam;

-Tudtommal nem rám kellett várni tíz percet! - motyogtam.

-Jó, na! Sajnálom! - mondta, és elém állt. Elengedte a kezem, majd újra karjai közé zárt.