𝐽𝑈𝑆𝑇 𝐵𝐴𝐵𝑌𝐵𝑂𝑌! ➦ 𝐣𝐢𝐤𝐨𝐨𝐤 |✔︎

ᴇᴢ...ᴊᴏ́ ᴠᴏʟᴛ

Jungkook szemszöge

Újra szétkínzott mellkasára hajoltam, és ugyanúgy megszívogattam. Jiminie csak felnyögve a hajamba túrt és úgy húzott magára még jobban.

-Mégh... - nyögött fel. Kis mohó! Lejjebb csúsztam és hasát kezdtem el puszilgatni, amikre meg-meg remegett apró teste.

Felnézve rá, csúsztam lejjebb merev tagjához. Ködös tekintettel nézett szemeimbe, én pedig ezt a pillanatot választottam arra, hogy bekapjam makkját. Ívbe feszült háttal, hátra vetett fejjel nyögött, míg apró mancsai a szőnyegbe markoltak. Nyelvemmel még kicsit köröztem makkján, aztán hirtelen elnyeltem teljes méretét. Megint bele mart tincseimbe, és meghúzta azokat. Fejem mozgatni kezdtem tagján, amire magas hangon felnyögött.

-Z... Zavar, hogy r... Rajtad van r... Ruha... - beszélt akadozottan. Felnéztem rá tagjával a számban, mire teste és fallosza is megremegett. - N... Ne nézz így! - suttogta remegve.

-Fázol, Életem? - engedtem ki ajkaim közül, nyálamtól csillogó farkát.

-N... Nem, cs... Csak jól e... Esik... - mondta. - D... De... Már m... Magamban akarlak é... Érezni... - mondta halkan, s belepirult mondatába.

-Oh, Édesem... - kuncogtam el magam. - Gyere! - mondtam, kezeim az övéért nyúltak és ülő helyzetbe húztam őt magam elé. Négykézláb helyeztem őt arccal a tükör felé, én pedig mögé helyezkedtem. Ujjaim benyálaztam, majd fenekéhez illesztettem őket és először csak a mutatóujjam helyeztem fel neki. Hamar megszokta második ujjamat, és a harmadikat is könnyen fogadta. Próbáltam türelmes lenni, de mivel nem sikerült, hangot adtam elégedettlenségemnek és cselekedtem; -Na, jó! Én ezt már nem bírom! - mondtam, s kihúztam ujjaim belőle, majd hirtelen belévágódtam. A tükörből láttam Jiminie arcát, amire fájdalmas grimasz ült ki, s ezután fejét lehajtotta. Kezei megint a szőnyeget markolászták, én pedig kezdtem megijedni hogy valami baj van vele, de ekkor szipogást hallottam. Rögtön kihúzódtam belőle, és hátára dőlve öleltem át testét, ami rázkódni kezdett.

-Istenem! Baba, sajnálom! Sajnálom! Sajnálom! Sajnálom! - remegett meg a hangom. Ekkor meghallottam édes kacaját, amire felkaptam a fejem és mérgesen néztem rá.

-Sajnálom, Gukkie! - nevetett tovább, mire muszáj volt nekem is elmosolyodnom.

-Ezt még vissza kapod! - mondtam, ő pedig abba hagyta a nevetést.

-Na, azért azt nem mondtam, hogy nem fájt! - mondta durcásan.

-Jól van, bocsánat, Szerelmem! Csak tudod, már nem bírtam magammal... - mondtam és újra mögé térdeltem.

-Legközelebb kösd pórázra az anakondád, vagy én fogom, de az nem lesz élvezetes! - motyogta.

-Jól van, jól van! Értettem! - nevettem el magam. - Akkor mehet? - kérdeztem.

-Uhum. - bólogatott, én pedig megint beléhatoltam. Most már óvatosabb voltam, ő neki pedig nem is fájt, így lassan mozogni kezdtem. - Ah, Gukkieh! - hallottam meg édes hangját.

-Monddh, Édesh! - dőltem rá hátára megint, miközben derekát szorosan tartottam.

-Gyorshabbanh! - mondta nehezen, én pedig kérését teljesítve gyorsabban kezdtem el mozogni.

Egyre többször találtam el gyönyörközpontját, amitől folytonosan sikoltozott. Észre sem vette, hogy mi most éppen mit csinálunk és hol, annyira önkívületi állapotba került.

Nem sokkal később, egy jól irányzott lökés után a szőnyegre élvezett, én pedig belé. Ha nem tartottam volna meg derekánál fogva, tuti bele dőlt volna a saját élvezetébe. Nekem még volt annyi erőm, hogy feltegyem az ágyba és betakarjam. Ezek után bebújtam Szerelmemhez, aki édesen szuszogott mellettem és magamra húztam fáradt testét. Már majdnem elnyelt az álom, mikor is meghallottam halk hangját.

-Ez... Jó volt! - suttogta, majd mindkettőnket elnyelt az álmok világa.