𝐽𝑈𝑆𝑇 𝐵𝐴𝐵𝑌𝐵𝑂𝑌! ➦ 𝐣𝐢𝐤𝐨𝐨𝐤 |✔︎

ᴋᴏ̈ᴢᴇʟ

*Másnap *

Jimin szemszöge

-Szia, gyere be! - mondta, majd beengedett.

-Szia... - köszöntem halkan.

Még tegnap mikor hazaértem, elküldte a címét, és megbeszéltük hogy nála alszom. Nagyon parázok, mert kitudja hogy mit fog velem tenni. Azt tudni kell rólam, nem adom magam nagyon könnyen, és ezt már meg is jegyezték sokan... De a lényeg, hogy naiv vagyok, és érzékeny.

-Kérsz valamit enni, inni? - kérdezte kedvesen.

-N... Nem, köszi! - még mindig zavarban voltam, és féltem. Nagyon meglepett kedvessége...

-Rendben. Gyere, menjünk fel a szobámba! - mondta mosolyogva.

-Öhm... Oké... De megkérdezhetem, hogy mi a neved?! - tettem fel félve a kérdést, miközben meg indultam utána az emeletre.

-Jeon JeongGuk, de jobban preferálnám a Daddy megszólítást, mintsem a Jungkookot. - mondta, majd beengedett a szobájába.

-De... Ha JeongGuk a neved, akkor mi az a Jungkook? - kérdeztem kíváncsian, figyelmen kívül hagyva előző mondatát.

-Hát, a barátaim hívnak csak így. - rántott vállat, majd leült az ágyára. - Gyere, ülj le! - mutatott maga mellé. Leültem, és felé fordultam

-És... Tudom, hogy huszonnégy éves vagy, és te is tudod, hogy én tizenhat vagyok... Deeee... - nyújtottam el a szót. - Tulajdonképpen nem is ismerlek, de már itt vagyok nálad... - motyogtam inkább magamnak. - Szóval... Miért is hívtál fel magadhoz? - kérdeztem zavartan.

-Nagyon kíváncsi vagy, Babyboy! - mondta mosolyogva. - De egyébként... Szeretném, ha jobban meg ismernénk egymást, és a babyboyom lennél! - mondta lazán.

-É... Értem... - dadogtam, és kezdtem eggyé válni egy paradicsommal.

-Nagyon aranyos vagy! - ült közelebb.

Zavartan lehajtottam a fejem, mire csak kuncogott. Erre felkaptam fejem, s rá kellett jönnöm, hogy közel van az arca. Nagyon közel...