𝐽𝑈𝑆𝑇 𝐵𝐴𝐵𝑌𝐵𝑂𝑌! ➦ 𝐣𝐢𝐤𝐨𝐨𝐤 |✔︎

ᴇɢʏ ᴍᴇɴᴇᴛ?

Jungkook szemszöge

Miután hazaértünk, mondanom sem kell, hogy mik történtek, és mik nem. Jiminie egyből kiterült, amint kihúzódtam belőle. Amikor már majdnem elaludt, felémásztam.

-Csak nem gondoltad azt, hogy hagylak egy menet után kidőlni?! - kérdeztem vigyorogva.

-Ahj, de Jungoo! - csapott karjaimra, majd kezeit ott is hagyta.

-Nincs "de", Baby! Tudod... Eléggé ki vagyok éhezve, és ez csakis a te hibád. Nem kellene ennyire kívánatosnak lenned. - mondtam miközben megint a szétkínzott nyakára hajoltam.

-Ah, Jungooh! Nemh tehetekh rólah, hogyh közeledikh ah tavasz! - mondatán csak kuncogtam egyet, majd megnéztem hogy elég tág e még a babám.

Hát persze, hogy igen! Mivel kicsit most megéheztem, lejjebb hajoltam. Amikor meglátta mire készülök, megfordult és mellkasát letette az ágyra, míg lábaival térdelt. Istenem, de imádom! Megfogtam combjait, majd közelebb húztam a fejemhez. Lehet, hogy kicsit elbambultam, hiszen arra eszméltem fel, hogy Jimin a hajamba markolva húzott a vágatához.

-Oh, de kis türelmetlenek vagyunk! - nevettem el magam.

-Kussh! Inkább élvezdh kih a pillanatoth! - mondta nehezen véve a levegőt.

-Örömmel, Baby! - kaptam az alkalmon és rögtön elmerítettem a fürge nyelvemet, édes fenekében.

-Ahh, mégh! - nyomta jobban a fejem a mézesbödönébe.

-Na, Babám! Nem ettől fogunk elmenni! - toltam el magam fenekétől, mire szenvedve fordult meg.

-Meg foglak lovagolni, Jeon! - mondta szemeit összeszűkítve.

-Én annak csak örülni fogok! - mondtam, ő pedig ekkor felült és egy hirtelen mozdulattal fordított helyzetünkön. Meglepődve bámultam Jiminre, aki ráköpött a farkamra, majd rá is ült. Egyszerre nyögtünk fel, s párom pedig még várni sem várt; egyből mozogni kezdett rajtam. Combjára fogtam, és azt kezdtem el markolni, összeszorított szemekkel. Egy kis idő elteltével, jobban rámszorított, s elélvezett. A szorításra én is beléengedtem a második adagom. Fáradtan dőlt le mellkasomra, míg a kis Kook még mindig a meleg résében volt.

-Ezh jóh volth! - suttogta.

-Igen, jó volt! - mondtam és haját kezdtem el piszkálni.

-Már nincs erőm lemászni rólad... Ugye aludhatunk így? - kérdezte fel sem nézve rám.

-Nyugodtan. Aludj jól, Picim! Szeretlek! - suttogtam most már én is.

-Én is, Guka! - mondta álmosan, és ezután már csak az édes szuszogását hallgattam.