𝐽𝑈𝑆𝑇 𝐵𝐴𝐵𝑌𝐵𝑂𝑌! ➦ 𝐣𝐢𝐤𝐨𝐨𝐤 |✔︎

ᴠɪɢʏᴀ́ᴢᴢ ʀᴀ́!

Jimin szemszöge

Felkapott az ölébe fenekemnél fogva, én pedig újra nyakába kulcsoltam apró mancsaim. Fogalmam sincs, hogy eddig miért ellenkeztem, és bunkóztam vele. Nem szeretném, ha megtörténne ami akkor történt. Ahogy ezen gondolkoztam, bekönnyeztem és halkan sírni kezdtem, amit Jungkook észre vett. Elvált tőlem, és letörölte könnyeim ujjával.

-Mi a baj, Chim? - kérdezte halkan, miközben arcomra simított.

-S... Semmi... - szipogtam.

-Gyere, menjünk fel! Hol a szobád, baba? - kérdezte, majd homlokon puszilt én pedig becenevem hallatán elvörösödve bújtam nyakába, s így mutattam "szobám" felé. Mivel sokszor jártam át, Hobi csinált nekem egy vendégszobát, így ott húzom meg magam, míg itt vagyok. Elkezdett az említett helyiség felé vinni, de ekkor eszembe jutott, hogy a barátom még mindig a nappaliban van.

-V... Várj! - dadogom. -Hobi még ott van! - mutatok barátom nappalija felé.

-Akkor visszamegyünk, és szólsz neki, hogy átmegyünk hozzám! - suttogta fülembe, amitől kirázott a hideg.

-R... Rendben... - azért kicsit félek, hogy megint átvisz magához, ráadásul úgy, hogy mindketten fel vagyunk izgulva.

-Vigyori! - szólt Hobinak, Jungkook mikor beértünk a nappaliba. Az említett furán nézve beceneve hallatán, fordította felénk fejét, majd mikor meglátta hogy én hol "ülök", elvigyorodott. - Chim mondani akar valamit. Igaz, Baba? - fordította felém fejét, Jungkook.

-Uhum... M... Most... Izé... Felmegyünk... Jungkookhoz...-motyogtam, miközben Jungkook nyakába bújtam.

-Rendben. Jó szórakozást! - mondta barátom, mire felkaptam vérvörös fejem és ránéztem. Nagyon jól szórakozik a helyzeten, hisz vigyorog. Szerencséje, hogy a legjobb barátom.

-Szóval, Vigyori, most elmentünk, majd valamikor hozom! Muszáj elvinnem, mielőtt még annyira vörös lesz a pofija, hogy rá sem ismerek majd! - mondta mosolyogva, Jungkook, mire még jobban elvörösödtem - már ha ez lehetséges-.

-Oké! De vigyázz rá! - emelte fel mutatóujját barátom, fenyegetően.

-Igenis! - mondta, Jungkook, mire elkuncogtam magam.

-Na, sziasztok! - tessékelt ki minket barátom, az ajtóján. Még mindig Jungkook ölében vagyok, de csak egy dolog zavar.

-Nem vagyok nehéz? - kérdeztem meg halkan, gondolataim témáját.

-Dehogyis! Pihe könnyű vagy. - mondta, és fejemre simított. - Itt a kocsim. - állt meg, letett engem. Beszálltam az anyósülésre, és vártam míg Jungkook is beül a kocsiba.