𝐽𝑈𝑆𝑇 𝐵𝐴𝐵𝑌𝐵𝑂𝑌! ➦ 𝐣𝐢𝐤𝐨𝐨𝐤 |✔︎

sᴢᴇ́ᴘsᴇ́ɢᴇᴍ

Jungkook szemszöge

-Tudod... Szeretnélek egy kicsit kényeztetni. - szólaltam meg. - És persze jó kedvre deríteni mert látom, hogy rosszul érintett téged a mai nap. - öleltem magamhoz apró testét.

-Most kicsit megnyugodtam a fürdőben, de kíváncsi vagyok mit értesz a kényeztetés alatt. - mondta halkan, miközben hozzám bújt.

-A boltban vettem tejszínhabot, ugye... Epret is akartam venni, csak nem voltak szépek. - mondtam, mire értetlenül nézett fel rám.

-Minek az neked? - kérdezte.

-Meg foglak enni! - mondtam vigyorogva, ő pedig elnevette magát.

-Nem hinném, hogy elférnék benned, de mindegy. - nevetett édesen.

-De én benned elférek! - mondtam, mire elpirult és mellkasomra csapott. - Na, feküdj az ágyra! - mondtam.

Szó nélkül tette amit mondtam, és én elmosolyodva másztam felé. Egyik kezemmel feje mellett támaszkodtam meg, míg másikkal a tejszínhabot fogtam. Letettem mellé a flakont, és levettem felsőjét, amit elhajítottam a szobánk sarkába. Kibontottam az említett "édességet", és felsőtestére nyomtam a habból.

-Ah! - remegett meg a hidegtől. - Ezh hidegh! - suttogta.

-Tudom, Baba! - mondtam mosolyogva. Miután a mellkasától egyenesen az alhasáig nyomtam rá a fehér finomságból, eldobtam a flakont. Mellkasához hajoltam, s elkezdtem lenyalogatni testéről. Mikor lenyaltam egy érzékeny pontjáról a habot, meg is szívtam azt a részt, ami miatt felnyögött és a lepedőt markolta.

-Guk... Ah, ezh nagyonh jóh! - nyögte.

-Lesz ez még jobb is, Szívem! - mondtam mély hangon, s lejjebb haladtam.

Mikor nadrágja korcához értem, felnéztem szemeibe, ahol mérhetetlen mennyiségű vágyat véltem felfedezni. Mikor érezte, hogy nem csinálok semmit, szemeimbe nézett, és megszólalt.

-Még ma le is szeded rólam azt a szart, vagy nézel egy ideig? - kérdezte szaporán véve a levegőt.

-Hmm... Hát ezt a látványt egésznap tudnám bámulni, de ha már ennyire harcias lettél... Állok elébe! - mondtam, és már le is került róla az anyag.

-Kapcsold le a lámpát! - takarta el magát gyorsan. Értetlenül másztam feljebb.

-Dehát, Édesem, már láttalak így! - simítottam meg vörös pofiját.

-De most olyan lettem, mint egy disznó! - mondta halkan.

-Ahj, Babám... - sóhajtottam. - Figyelj, nem vagy disznó, és nem is tudnál az lenni, hisz alig eszel... - simítottam arcára újból.

-De az vagyok, Guk! - mondta remegő hangon, amitől a szívem szakadt meg.

-Picim, nem vagy az! - mondtam, de nem ért semmit. Oldalára fordult, és zokogni kezdett. - Picúr... Édesem... Szerelmem... Bogyó... - feküdtem le vele szembe. Ő csak szemeit össze, karjait pedig magára szorítva zokogott. Hiába szólongattam, nem figyelt rám.

Ekkor eszembe jutott valami. Nem tudom, hogy neki ez mennyire fog tetszeni, de ha már van egy álló, ember magasságú és széles tükör a szobánkban... Kihasználom.

Vagyis... Kihasználjuk.