Először azt hittem, otthon vagyok. Otthon, a kényelmes ágyamban, egy szombat reggel.
Mintha minden normális lett volna. Aztán egy pillanat leforgása alatt visszatért az összes emlék, és rájöttem, hogy lehet, sosem fogok hazaérni.
A ketrecben tértem magamhoz. Én voltam az első, aki felkelt. Ahogy a látásom egyre jobban kitisztult, világossá vált, hogy be vagyunk zárva.
Felültem, de megszédültem, és majdnem visszaestem a padlóra.
Mikor sikerült teljesen felülnöm, körbenéztem. Minden olyan volt, mint... Fogalmam sincs, meddig lehettem kiütve, de minden olyan volt, mint mikor elájultam.
Aztán tágra nyílt a szemem:Nem haltam meg. Nem haltam meg... Pedig azt hittem, megfulladok.
Másodszor is:Mi a szar?
-Jó reggelt szépség!
Jobb oldalra fordítottam a fejem. Egy tizenhat év körüli lány ült egy széken, kezében a kulcsokkal. Szorosan kontyba kötött barna haja, és kék szeme volt. Katonai nadrágban volt, bakanccsal. Egy lazább fekete, hosszú pólót viselt egy kb félig kigombolt inggel. A nyakába arany ezüst láncot hordott. Ült, de így is látszott, hogy elég magas.
Lehet, én vagyok a hülye, de messziről lesüt róla, hogy...
-Már azt hittem, sosem kelsz fel.-panaszkododtt.-Ha sosem keltél volna fel, akkor... Ha tudnád, mit csináltam volna...
-Ki vagy?-kérdeztem vissza.
-A foglyulejtőd. A nevemet sajnos nem árulhatom el, a főnök ragaszkodott hozzá.
-A főnök? Ki a főnököd?
-Oh!-kapta a kezét a szája elé meglepődöttséget játszva.-Ezt nem szabadott volna elmondanom... De azt hiszem, neked bármit elmondanék.
-Tehát a főnöködnek több embere is van?
-Persze. Hat katona őrzi a házat, szóval nem tanácsolom, hogy csak úgy megpróbálj szökni a kis barátaiddal. Inkább maradj itt... Velem.
Kezdtem nagyon szorongani. De legalább több mindent is megtudtam. Új ember lehet. Túl sok dolgot árult el magáról, és valami "főnökről" is tudok már. Ezeket a dolgokat, és a tényt, hogy valószínűleg olyan dolgokat csinálna velem, amilyeneket, simán ellene fordíthatom. Persze, lehet, hogy csak kamuzik, ez is benne van. Viszont ha hazudna, lehetséges, hogy túl sokat, vagy keveset pislogna. A tenyerét dörzsölné, vagy a plafont nézné. Többször elakadna a beszédben, és nem nézne így rám. Ha ezek után is kamuzik, nagyon tapasztalt ember lehet.
Becsuktam a szememet, és próbáltam hívni Lupát. Ez volt az egyetlen, ami eszembejutott, úgy, hogy a többiek még aludtak.
-Ha azt tervezed, hogy a kis farkasodat idehívod, el kell, hogy szomorítsalak, ugyanis nem fog menni.-jelentette ki.
-Miért nem?
-Az a mit tudom én, micsoda, amivel idehívod, a ketrecen belül nem működik. Ez az egyik ok, a másik, hogy nem létezik. Az a farkas, ha valaha élt is, már halott. Csak egy kitalált történet, hogy ne merjelek őrizni.
A kulcsokat az övére tette.-Viszont, szerintem, ha létezne is, te tudsz jobbat mutatni.
A falhoz másztam, és nekidöntöttem a hátam. Legszívesebben a földbe tapostam volna a csajt. De nem tehettem. A "többet ésszel, mint erővel" mondás eddig majdnem mindig bejött. Majdnem...
-Na mi van, félsz, hogy a kis barátnőd ki lesz rád akadva?-vágta oda.-Sokkal jobb vagyok nála. Lefogadom, hogy sokkal jobban csinálok mindent, mint ő.
Nem szóltam semmit. Elfordítottam a fejem. Csak fogja már be... Ahogy elkezdte mesélni, mit csinálna velem, a kezem egyre jobban ökölbe szorult. Csak fogja már be... Fogja be.
أنت تقرأ
Dreams And Death
خيال (فانتازيا)Május 11, hétfő. Egy hónapja még semmit sem tudtam a szigetről, az erőmről, és arról, hogy milyen különleges vagyok. Egész jól ellettem volna a táborba, csak a gond, hogy a barátnőm, és a legjobb barátomat elküldték egy életveszélyes küldetésre, ami...
