...Csak az volt a baj, hogy nem volt más választásom. Kutya kötelességem elmenni erre minden nap. Minimum három hétig, maximum három hónapig. De jó.
Mindenki, mikor elolvas egy fantasy könyvet, abban a világban akar élni, de hogyha ez élőben történik meg, akkor annyira nem vicces. Sőt, már azt kívánod, bárcsak ne olvastál volna el egy fantasy könyvet sem.
Máté még mindig a vállam átkarolva vezett arra a helyre, ahol valószínűleg mindenféle védőfelszerelés nélkül meg fogok halni. Vagyis még azzal is meghalnék.
-Szóval-kezdett bele-Nem én foglak tanítani. Csak ott leszek. Elsőnek majd kapsz egy olyan kardot, aminek nincs hegye. Majd csak pár óra után kapod meg a sajátod, szóval nem kell izgulnod. Egy Chris nevű srác fog tanítani. Jófej, de néha talán túl komolyan veszi a dolgát. Tizenöten lesztek kezdők, akiket szerdán hoztak ide, szóval ők már azért tudnak egy-két dolgot, amit te nem. Vannak idősebbek, és fiatalabbak is nálad. De ne úgy tekints rájuk, mint az ellenségeidre. Ők a barátaid.
Kicsit elgondolkodtam azon, amit mondott. Oké, idősebbek, fiatalabbak. Nem az ellenségeim... Vagyis még.
-Chris? Itt senki sem magyar?
-Sikerült megragadnod a lényeget.-röhögött.
Azt hiszem, igaza van.
Odaértünk ahhoz a helyszínhez, ahol a halálom fog megtörténni... Nagy eséllyel. Na jó, legyünk optimisták, és mondjuk, hogy csak kibeleznek, aztán meggyógítanak, csak azért, hogy még többet szenvedhessek.
Olyan optimista vagy ma, Bianka!
Előttem már több gyerek is gyakorolt. Talán tizenhat évesek lehettek, de ezen a héten már az sem lepne meg, ha negyven évesek lennének.
Tipikusan olyan sportoló testalkatúak:magas vékony, szálkás izmok. Olyan, ami nekem nem nagyon van. Mondom ezt több év kajakozás után.
Mellettük egy tizennyolc év körüli, nem túl magas, göndör szőke, kék szemű fiú állt. Annak ellenére, hogy nem volt valami magas, egész izmos volt. Még a maga fura módján talán helyes is. Nem túl vezető típus, de látszott rajta, hogy magabiztos. Kinézném belőle, hogyha ahhoz van kedve, akkor simán megöl valakit.
-Dávid, ne bénázz annyit.-szólt oda az egyik fiúnak.-Szerintem nem annyira akarsz meghalni. Mozodj is, ne csak egy helybe állj! És védd a fejed is.
Ahogy ezt mondatot kimondta, a másik fiú Dávid (elvileg így hívják) feje fölé ütött a kardjával, mire Dávid kivédte.
Ez a Chris nem kezdő.
-Bocs, hogy élek.-szólt közbe Máté.
Chris úgy fordult meg, mint aki már évezredek óta tudta, hogy egyszer ott fogunk állni.-Azt hittem, már lehúztad magad a wc-n. Szóval idehoztad az őrzőt. Én érzem magam megtisztelve.
Máté elengedte a vállam.-Nem az. Az csak egy félreértés volt. Én pedig most egy kicsit hátrébb megyek, oké? Ne kínozd meg annyira, ő a legjobb barátom, és élve szeretném visszakapni. Nem pedig darabokban.
Chris bólintott, mire Máté hátrébbment pár lépést. Őszintén szólva örültem annak, hogy nem hagyott ott. Mondjuk annak még jobban örültem volna, hogyha ő tanít, de legalább nem voltam egyedül. Inkább már nem panaszkodom semmi miatt.
Egyszer valaki azt mondta, "Hogyha visszautasítassz valamit, gondold meg, mert valaki más azt mondaná rá: Egek, micsoda lehetőség."
Vagy valami ilyesmi. Bár én inkább átadtam volna másnak a lehetőséget, hogy megtanuljon vívni. Én az életet választom, köszi. Csak az volt a baj, hogy nem volt választásom.
-Mutasd a kardod.-szólalt meg Chris.
Eddig észre sem vettem, hogy ott cipelem azt a szerencsétlen kardot az oldalamon már vagy húsz perce. Mondom, hogy ebben a táborban nagy távolságok vannak.
Előhúztam, majd odanyomtam Chris kezébe.
Egy ideig nézte úgy nézte, mint Máté. Mintha össze lett volna zavarodva, és mintha félt volna.
-Sikerült pont ezt kifognod?-nézett végül a szemembe, majd messzebb ment, és a kardot(m) berakta egy tartóba. Van ilyen szó? Tudjátok, olyan, amibe az esernyőt rakják.
-Miért kérdezi ezt mindenki ezt?
-Kezditek már végre?-szólt közbe Máté. Annyi idő alatt már el is felejtettem, hogy ott áll mellettem nem messze.
-Ő nem akarja, hogy tudj róla.-mutatott a barátomra-Csak az a baj, hogy nem sokáig tud megvédeni az igazságtól.
-Milyen igazságtól?
-Azt hiszem, ezt tőle kéne hallanod őrző.
-Mi ez az őrző dolog? Mit őrzök már megint a nem létező becsületemen kívűl?
-Ahogy mondtam:ezt tőle kell hallanod.-ezzel ugyanabból a tartóból elővett egy sima szürke kardot, aminek nem volt hegye, és odadobta felém.-És most gyere, megmutatom, hogy ne halj meg.
Vagyis hogy haljak meg?
Már nagyon válaszokat akartam a kérdéseimre, de nem volt más választásom.
-Na figyelj.-vett elő ő is egy hegyetlen (?) kardot, majd szembeállt velem, úgy hogy kb másfél méter volt köztünk.-Nézd a lábam!
Előrelépett a jobb lábával, mire én ösztönösen hátra, de csak a bal lábammal.
-Jó.-szólalt meg-Ezt honnan tudtad?
Megvontam a vállam.-Nem tudom. Ösztönös volt. De ez csak egy lépés.
-Egy jó lépés, ahhoz, hogy fejlődj.-újra lépett egyet, most a bal lábával, mire én hátrébb léptem a jobb lábammal.-Mindig nézd az ellenség lábát. Így tudni fogod, mit fog tenni, mielőtt megteszi.
Azt is tettem amit mond:néztem a lábát. Még egyet előrelépett, de én már nem mozdultam. A fejem fölé emelte a kardot, mire én kivédtem azonnal, előrébbléptem, így Chris kénytelen volt elengedni a kardom, és hátralépni.
-Azta.-nézett rám.-Nem is mondtam el, mit kell csinálnod. Azt hittem, majd jól eltalálom a fejed, és azután tanulsz belőle.
-Sajnálom, hogy csalódást okoztam.
-Nem egészen. Ez ügyes volt. Na, gyerünk tovább!
Ezzel előrébblépett, és megtámadta a bal oldalam. Vagyis azt hittem, a balt. Helyette megütötte jobb oldalam. Még jó, hogy az oldal sem éles, különben már nem élnék.
-Most... Halott vagy.-vette el a kardját.
-Mert...-kezdtem, de félbeszakított.
-Mert azt hitted, a bal oldalt támadom. Ezt a csodát úgy hívják, hogy csel. Amikor azt hiszed, a bal oldalt támadom, akkor kicselezem, és átteszem a kardot a másik oldalra. Tehát félbevágtam egy embert.
-Nem mondtad, hogy ilyen is lesz.
-Gyakorlat teszi a mestert.-rántotta meg a vállát.-Nem foglak arra kérni, hogy most gyakorold, mert arra számítok.-közelebb hajolt.-És élesben nem jó, hogyha az ellenség számít a következő lépésedre.
Most nem ő támadott, hanem én. Én akartam megtámadni az oldalát, de egyből kivédte. Ő támadott, előrelépett, én szokásosan hátra. Újra a fejem fölé csapott, de elhárítottam.
-Nagyon jó, Bianka. Csináld így tovább.
Őszintén fogalmam sem volt, honnan tudja a nevem, de nem volt időm elgondoldni rajta.
Előrelépett, a bal oldalamra akart támadni, az utolsó másodpercben eltért, és a másik oldalamat ütötte meg, de én kivédtem.
Ment még ez egy darabig, egyre gyorsabban támadt, de egyszer sem ütött meg. Közben folyamatosan dícsért, hogy milyen jól csinálom, de fogalmam sem volt, hogy ment ilyen jól. Valószínűleg túl sok fantasy könyvet olvastam/filmet láttam.
Már vagy tíz perce nem ütött meg, és amikor úgy véltem, hogy nem figyel, megfordultam, kivédtem a támadást, közelebb léptem, és a torkának szorítottam az életben kardot.
Chris annyira meglepődött, hogy hirtelen nem is tudott mit mondani.
-Most...-kezdtem.-Halott vagy.
Omg, gyerekek 1,22 K megtekintés 😳
Köszönömmm 🥺🥰❤️
(Btw én két évig jártam vívni, lol)
ŞİMDİ OKUDUĞUN
Dreams And Death
FantastikMájus 11, hétfő. Egy hónapja még semmit sem tudtam a szigetről, az erőmről, és arról, hogy milyen különleges vagyok. Egész jól ellettem volna a táborba, csak a gond, hogy a barátnőm, és a legjobb barátomat elküldték egy életveszélyes küldetésre, ami...
