🥀Vak szerelem🥀

~Twenty-six~

November 1., Vasárnap

-Hát ezt komolyan nem hiszem el!-szitkozódtam.
-Ő a barátod?-kérdezte hirtelen Sam.
-Nem. Vagyis...még nem. Vagy nem tudom.-dörzsöltem meg idegesen a szemeimet.
-Nagyon úgy néz ki hogy számára nem csak barát vagy.
-Semmi közöd hozzá.-dünnyögtem.
-Bocs.
-Melyik ajándékot választod?-sóhajtottam.
-Azt.-mutatott mosolyogva egy macira. Felvettem, és odanyújtottam neki.
-Nem kell. A tiéd.-mondta kisfiúsan mosolyogva.
-De...-kezdtem, addigra viszont Sam már elsétált.-Mi van ma az emberekkel?-csodálkoztam magamban, miközben elraktam a macit a táskámba.

Ezután csomó olyan ember próbálkozott nyerni, akiket egyáltalán nem ismertem, és már kezdtem csodálkozni hogy hol lehet Adam, amikor az említett személy végre közeledett felém.
-Köszönöm Ashley a segítséget, megmentettél!-hálálkodott, mire csak mosolyogva megvontam a vállam, és kilépve a pultból elindultam megkeresni Alexéket.
-Mike. Mike!-kiabáltam, amikor megláttam a bátyámat. Ő felém fordította fejét, majd mikor észrevett, vidáman intett egyet.
-Hát te? Egyedül?-csodálkozott.
-Aha, de ez most nem lényeg. Clarat és Alexet keresem éppen.
-Segítek. Úgyis elvesztettem Samet. Te nem találkoztál vele?-kérdezte.
-Én? Én soha.-forgattam a szemeimet.
-Ezt most nem értem, de oké. Nézd! Koripálya!-csillant fel Mike szeme, mire én is odakaptam a fejem. És valóban. A suli udvarának közepén a "központban" egy hatalmas koripálya állt. Mike és én már vagy nyolc éve minden télen korizni járunk, imádjuk ezt a sportot. Ezzel magyarázható az, hogy amint észrevettük a pályát, szélsebesen futni kezdtünk felé.

Szerencsénkre a sorban állt Clara és Alex is, így beengedtek minket maguk elé. Miután megkaptuk a korikat, szélsebesen felvettük azokat, és Mikekal a pályára siklottunk. Rögtön versenyezni kezdtünk, én pedig hangosan nevettem amikor sikeresen megelőztem Mikeot. Csináltam pár trükköt, majd hátrafordultam, hogy megnézzem Mike hol tart, amikor valaki hirtelen nekem jött, és felkapott a karjaiba. Miután megbizonyosodtam róla hogy csak Mike az, elkezdtem csapkodni a karját, mire ő ordítozva letett engem. A nagy civakodásunk közepette észrevettem Noelt. Ott állt a pálya szélén, és Lucyval beszélgetett. Legalábbis Noel beszélgetett. Lucy csak vihogott egyfolytában, és minden harmadik másodpercben megsimította Noel karját. Ledöbbenve figyeltem őket gondolom elég feltűnően, ugyanis Mike is ugyanabba az irányba kapta a fejét, majd mikor meglátta az említett személyeket, fejcsóválva szitkozódott. Időm sem volt felfogni a dolgokat, ugyanis Clara, Alex, és legnagyobb meglepetésemre Sam is odasiklott hozzánk.
-Sziasztok.-köszöntem nekik bambán.
-Mi történt?-kérdezte Clara rosszat sejtve, és a két srác is gyanakodva méregetett.
Mike csupán Noelék felé mutatott.
-A szemét!-tátotta száját Clara.
-Megverem.-indult el felé Alex, de én elkaptam a karját.
-Alex, nyugodj meg.-néztem rá.-Hagyjuk jó? Csak korizzunk tovább.-kértem.
Komótosan elindultunk, elől Mike és Alex, utána Clara, és kicsivel lemaradva én és Sam. Aznap, utoljára találkozott össze a tekintetem Noelével. Szemei ürességtől csillogtak, majd mikor meglátta a mellettem korizó Samet, lesajnálóan elröhögte magát, és visszafordult Lucyhoz. Nem adtam okot Noelnek a kirohanására. Arra pedig végképp nem adtam okot, hogy rátapadjon Lucyra.
-Minden rendben? Nem egészen értem mi történik.-nevetett kínosan Sam.
-Nem is kell értened.-legyintettem.
-Hát jó.-mondta, majd előrement Mikehoz.

Összességében ha Noeltől eltekintünk, jó napom volt. Sokat voltam Claraékkal, sokat nevettünk, és viccelődtünk. Sam, miután "leráztam", már nem szólt hozzám többet. Nem mintha ez nekem számítana valamennyit is.
Este fél 9re értünk haza Mikeal, addig a lehető legtöbb mindent kipróbáltuk.
A szobámba érve gyorsan kipakoltam a táskámból, majd a fürdőbe mentem, és lezuhanyoztam.

Magamra csavarva egy törölközőt, kiléptem a fürdőből, és legnagyobb meglepetésemre Mikeot találtam a szobámba.
-Mi az?
-Honnan van a maci?-kérdezte nevetve.
-Samtől.-mondtam, mire ráfagyott a mosoly az arcára.
-Miért kaptál Samtől egy macit?-nézett rám gyanakodva.
-Ne tőlem kérdezd. Én se értettem.-vontam vállat.
-Nem tetszik ez nekem.-sóhajtotta Mike halkan, de pont annyira hangosan hogy én is haljam, miközben kiment az ajtómon. Nem értettem mire céloz ezzel, de úgy gondoltam ráér ezzel majd holnap foglalkozni.