🌹~Twenty four~🌹

66 7 4
                                    

Október., 31.

Szombat

Végre eljött ez a nap is. Holnap kerül megrendezésre az őszi bál, amire az elmúlt hetekben elég sokat készültünk. Minden délután bent maradtunk, a programokat szerveztük, és persze rengeteget szórakoztunk, amivel Adamet eléggé kiakasztottuk. Lett egy összeszokott "bandánk" amiben én, Alex, Clara, Noel és a bandája van benne.
Apropó Noel.
Az ominózus buli után, minden este találkoztunk, és úgy érzem nagyon közel kerültünk egymáshoz. Mindig velem van, suliban is a társaságomat keresi, megfogja a kezem, puszit ad a fejemre, arcomra...én meg csak pironkodok.
-Jó, gyerekek ezt az utolsó délutánt bírjátok ki, holnap lemegy a bál, és többet nem kell itt maradnotok. Kérlek, kicsit szedjétek össze magatokat.-könyörgött Adam, mivel a társaságunk most is szanaszét volt, mindenki csapogva ordibált természetesen a tőle legmesszebb lévő embernek.
Én a padomon ültem, mellettem Noel beszélgetett Chrissel, de közben egy pillanatra sem engedte el a kezem.
-Ashleeey.-kiáltotta Alex. Felkaptam a fejem, es elvigyorodtam. Két napig nem volt suliban mert elutazott a szüleivel. Felpattantam és Noelre néztem.
-Noeeel. Elengedsz egy picit?-nevettem.
-Ja persze. Bocsi.-mondta zavartan, és elengedte a kezemet.
Vigyorogva fordultam Alex felé, és egyszerűen ráugrottam. Ő erősen tartott, miközben belenevetett a vállamba.
-Ez a majom minek néz téged? Egy tárgynak?-suttogta.
Hát igen. Alex és Noel között nem változott semmi.
-Nem, csak nem szereti ha más fiúkkal vagyok.-adtam meg a logikus választ.
-Dehát nem is jártok.-tűnődött el.
-Még.-vigyorogtam rá.
Alex a fejét csóválta, majd inkább témát váltott, és mesélt arról, hogy milyen volt az utazás.
-Mázlista vagy. Mi meg mindkét napig estig itt dekkoltunk, és a hülye bódékat állítottuk fel kábé mindenhol!-fortyogtam.
-Azért gondolom nem unatkoztál.-nézett rám sejtelmesen, mire csak mosolyogva megvontam a vállam.
Hát, unatkozni nem unatkoztam.

-Na jó, elég volt!-ordította el magát Adam, mire mindenki kizökkent abból amit épp csinált, és néma csendben nézett az ofőre.-Elkezdjük az utolsó készületeket, hogy holnap meg tudjuk tartani ezt a szerencsétlen bált. Akkor mondom a csoportokat. Noel és Ashley megy a konyhába, hogy valamit össze tudjatok dobni pluszba még a többi kajához. Úgy hallottam hogy ti tanultatok főzni/sütni, szóval ti elüthetitek ott az időt. Clara és Alex ti menjetek az italos részleghez a földszintre...-sorolta az ofő, én pedig óvatosan ránéztem Noelre. Engem nézett, majd amikor észrevette hogy nézem, mosolyogva kacsintott egyet.

-Mehetünk?-lépett elém Noel, amikor Adam befejezte a feladatok kiosztását.
-Igen.-mondtam, majd széles vigyorra húztam a számat, amikor Noel előre indult, útközben elkapva a kezem, amit összekulcsolt a sajátjával.

A konyhába érve csodálkozva néztünk körbe. Mindenhol kaják voltak.
-Nem értem miért rángattak be minket szombaton is ide. Ez kész van mit csináljunk még??-tárta szét a karját Noel.
-Valami biztos hiányzik. Vagy nézzük meg miből van kevesebb adag, és ahhoz készítsünk még.
-Aaa ugyan. Itt mindenből roskadásig van. Inkább lógjunk meg.-csillant fel Noel szeme.
-Igen? Lógjunk meg? És ki fogja ezt kimagyarázni Adamnek? Mert én biztosan nem.-tártam szét a karom értetlenül.
-Majd én. Csak gyere máár. Csomó mást is csinálhatnánk egy szombati napon.-kérlelt.
-Például?-néztem rá kíváncsian.
-Akarod tudni?-nyalta meg az alsó ajkát huncutul.
-Inkább nem.-nevettem az arcába, majd a kijárat felé igyekeztem. Noel utánam futott, és hátulról átölelve a derekam, sikerült megállítania.
Ez az a mozdulat, amiért bármikor megállnék.
A szememet lehunyva álltam ott, Noel pedig még közelebb húzott magához, majd egy puszit nyomott a nyakamba.
-Mozi?-kérdezte.
-Nincs kedvem emberek közé menni.-húztam el a számat.
-Nem is kell. Gyere át hozzánk. Senki nincs otthon, nyugiban tudnának a nappaliban filmezni.-ajánlotta fel.
-Rendben.-mentem bele rögtön. Noelnél az elmúlt időben elég sokszor voltam, néha csak úgy.
-Akkor most vetsd be a nindzsa képességeidet, mert bizony mi most kilógunk.-húzta vigyorra ajkait.

Bólintottam, mire megfogta a kezemet, és a kijárat felé lopózott velem. Mosolyogva néztem a kezünkre. Tudom nem nagy dolog, de az, hogy Noelnek szinte már ösztönös az a mozdulat hogy megfogja a kezemet, leírhatatlan boldogsággal tölt el.

A suliból kiérve vigyorogva néztünk egymásra, majd futva elindultunk Noelhez. Fogalmam sincs miért futottunk, talán csak minél hamarabb be akartuk kuckózni magunkat egy jó filmhez.
Az utcába érve kifulladva lassítottunk, majd Noelék háza elé érve, megálltunk. Noel kinyitotta az ajtót, majd bementünk.
-Noel?-lépett ki csodálkozva az anyukája.
-Anya? Mit keresel itt?-döbbent le.
-Előbb eljöttem a munkából, hogy tudjak készülni a holnapi bálra a kajákkal, meg gondoltam akkor nektek is főzök ebédet.-magyarázkodott.
-Ó..hát ez kínos.-húzta el a száját, mire felnevettem.
-Ashley drágam! Jó újra itt látni. Nyugodtan menjetek csak Noel szobájába, én itt maradok a konyhába ígérem.-mosolygott, mire visszamosolygtam.
Ez egy ilyen mosolyogós nap.
Mint kb az összes, amit Noellel töltök.

Felmentünk az emeletre, majd Noel szobájába lépve elkezdtem kuckósra csinálni az ágyat. Noel hozott üdítőt, és kajákat lentről, így szinte egyszerre lettünk kész.
-Mit nézzünk?-érdeklődött.
-Két lépés távolság!!-csillant fel a szemem.
-Azt múltkor néztük meg.-nevetett fel.
-Légysziiii.-könyörögtem.
-Jó legyen. De harmadjára nem vagyok hajlandó megnézni.-jelentette ki nevetve, de én nem vettem komolyan. Úgyis megnézi velem.

Elindította a filmet, majd befeküdt mellém, és átkarolva magához húzott. Mondanám hogy másodjára is szuper volt a film, de ez nem teljesen lenne igaz. Noel szinte végig szenvedte az egészet, már az elején nyivákolt, a film felénél pedig úgy döntött sokkal érdekesebb vagyok én, mint a film. Szóval a film felétől nem igazán figyeltem oda, sokkal inkább lekötött az, hogy Noel szorosan magához ölelve simogatta a hajamat, másik kezével pedig a kezemet fogta.
Az örömtől majd' szét csattanva lehunytam a szememet, és hosszú idő óta éreztem úgy, hogy boldog vagyok újra. Újra mosolyogva telnek el a napjaim, és azt akarom hogy ez soha ne változzon meg. Mert időközben rájöttem.
Nekem Noelre van szükségem.

Folytatása következik...

Blanka1013 kérésére itt is van a kövi rész. Kukkantsatok be az ő oldalára is!

🥀Vak szerelem🥀Onde histórias criam vida. Descubra agora