🥀Vak szerelem🥀

🌹~Three~🌹

Szeptember 7., Hétfő
Reggel szinte alig bírtam felkelni. Miután sikerült ez a nehéz művelet, felvettem a nyuszis mamuszom (divat...azt elhagytam valahol..) és leindultam a konyhába.
Lent, frissen készült, tojás illata csapott meg, ezért sietve szedtem a lábaim az asztal felé. Amint leültem, valaki belém kötött.
-Mi van nyuszi? Menő a mamuszod.-nézett rám gúnyosan Michael. Dühösen emeltem rá tekintetemet, majd nemes egyszerűséggel, levettem a lábamról az említett tárgyat, és hozzávágtam. Ő erre nem igazán számított, ezért sikeresen pofán találtam. Nevetve álltam fel a székről és mentem szedni magamnak rántottát.
Reggeli után, a szobámba mentem készülődni. Szedegettem a ruhákat amit fel akartam venni, amikor rápillantottam a telefonomra. Tegnap nem is használtam. Oda mentem az említett tárgyhoz és bekapcsoltam. Az osztályból mindenki jó utat kívánt és írták hogy hiányozni fogok nekik. Kivéve egy ember. Leo. Mire is számítottam? Hogy majd sírva hív fel és bocsánatot kér? Ugyan...a tegnap előtt történtek miatt, szerintem soha többé nem fog keresni.
Csalódottan raktam az asztalra a telefonomat és elkezdtem készülődni.
Mire végeztem mindennel,  ebéd idő volt.
Lementem a konyhába, és szedtem a salátából. Tudom, borzasztóan egészséges vagyok.
-Anyu én ebéd után indulok.-néztem fel a kajámból.
-Rendben. De siess mert ma itt vacsoráznak a szomszédok.-figyelmeztetett.
-De jó.-forgattam meg a szememet.
-Kislányom! Több lelkesedést várok el tőled!-nézett rám szigorúan.
-Igen Ashleyke! Halgass anyucira!-piszkálódott a bátyám.
-Tőled is Michael! Ma nem mész haverokhoz, hanem szépen mész vásárolni, utána pedig itthon leszel egész nap!-mondta anyu.
Kuncogva vittem a tányért a mosogatóba, majd egy "elmentem!"-el kiléptem a lakásból.
A pláza fél órára van a házunktól, ezért buszra kellett szállnom, hogy időben odaérjek és végezzek mindennel. Őszintén megmondom nektek, utálok buszozni. Az a tömeg, azok a szagok...blah. Utálom.
Most is a busz végébe mentem, leültem egy székre és bedugva a fülemet, elkezdtem zenét hallgatni.
A buszon sikeresen elaludtam, (ne kérdezzétek miért, talán a zene miatt) ezért sétálhattam vissza egy megállót. Tapsot kérek gyerekek.
Bent szokás szerint tömeg volt, az emberek eszeveszettül rohangáltak, és az utolsó kellékeket vették meg a gyereküknek a sulikezdéshez. Én a normál tempómban sétálgattam, majd megálltam a "Kes papír"-nál és bementem.
Vagy fél órát töltöttem bent, mert legszívesebben az összes mintás füzetet megvettem volna.
Végül mikor meg volt az összes tantárgyhoz a spirál füzetem, mentem a kasszához. Kifizettem, és amint kiléptem az üzletből, megkordult a hasam. Ezt nem hiszem el! Ashley most ettél, bírd már ki amíg hazaérsz! De nem, a hasam nem bírta ki, ezért muszáj volt ennem.
A kezemben egy tálca mekis kajával (mi mással, fő az egészség, tudjátok) indultam egy üres asztalhoz, ahol szépen, nyugisan elfogyaszthatom az ételemet. Vagy műanyagomat. Kinek hogy tetszik.
Miután végeztem a kajával, kimentem a plázából és felszálltam a buszra.
Most gondolom azt kérdezitek hogy: hogy-hogy csak ennyit vásároltam? Hát ez egyszerű. Nem vagyok az a nagy shoppingolós típus. Ezért nekem ez a bő egy óra éppen elég volt. Úgy egy fél évre.
A busszal nagyon hamar otthon voltam, ezért volt időm picit pihenni a vendégek érkezése előtt.
Pontban fél hatkor anyum benyitott a szobámba:
-Kicsi...te mit csinálsz?-nézett rám meglepődve. Hát igen. Utcai ruhában feküdtem az ágyamban. Szép látvány lehettem.
-Én? Semmit. Pihenek.-mondtam.
-Lassan ha akarsz akkor készülj mert hatra jönnek a szomszédok.-mondta, majd kiment, maga után becsukva az ajtót.
Nem akartam kiöltözni, ezért tovább feküdtem az ágyamon, a plafont bámulva.
Hat előtt két perccel megigazítottam a ruhámat, és leindultam a konyhába. Ott már anyum sürgött forgott, ezért mellé álltam és megszólaltam.
-Amúgy kik a szomszédok?-kíváncsiskodtam.
-Egy veled egykorú srác, a huga és a szülei.-mondta. Jaj de jó. Már csak ez hiányzott.
Szemforgatva mentem teríteni, majd miután végeztem, leültem az asztalhoz.
Csengettek. És nekem kell ajtót nyitnom.
Kicsit lassan ugyan, de elértem az ajtóhoz, amit mintha a fogamat húznák, kinyitottam.
Egy, tőlem egy fejjel magasabb, szinte fekete hajú, vékony, de izmos fiú állt velem szemben, a hugával és mögöttük a szülőkkel.
A fiú egy pillanatra tátott szájjal nézett engem, de utána észbe kapott, és érzelemmentes arccal nézett rám.
-Khm..jó estét. Fáradjanak beljebb.-köszörültem meg a torkomat.
A család kikerült, majd az előszobában megállt és felém nézett. Nagyot sóhajtottam.
-Kövessenek.-csak ennyit mondtam, majd elindultam az étkező felé.-Foglaljanak helyet, a vacsora nemsokára kész lesz.-néztem rájuk, majd otthagyva őket, elindultam anyához.
-Miért nem mondtad hogy egy ilyen fiú a szomszédunk?!-suttogtam idegesen.
-Milyen? Szép fiú? Tetszik?-nézett rám sejtelmesen anyu.
-Mi? Na ne röhögtess. Dehogy tetszik! Nem is az esetem.-legyintettem. Az igazság az volt, hogy nagyon is az esetem ez a fiú.
-Légyszíves szólj a bátyádnak, hogy lejöhet.-szólt anya. Bólintottam, és elindultam az emeletre.
A tesóm szobája előtt megálltam, és benyitottam. Idegesen ült, és nézett rám.
-Na?-kérdezte.
-Anyu azt üzeni, lejöhetsz. Amúgy neked mi bajod van?-néztem rá meghökkenve.
-Kik jöttek?
Hát egy velem egyidős fiú, annak a huga..-kezdtem sorolni, de félbeszakított.
-Hány éves a huga?
-Nem tudom. Talán tőlem egy évvel fiatalabb.
-Ó basszus. Hogy nézek ki? Szarul mi?
-Csak nem be akarsz vágódni? Amúgy egész elviselhető vagy.-bíztattam, mivel megesett a szívem rajta az esetlen feje miatt.
-Kösz.-röhögte el magát.-Na gyere menjünk.-karolt át, ezzel kitolva a szobájából.
Mikor leértünk az étkezőbe, a szomszéd szülők mosolyogva figyeltek minket, a gyerekek azonban nem igazán. A szomszéd fiú, eléggé gyilkos tekintettel méregette a bátyámat, a fiú huga azonban rám nézett értetlenkedve. Na de jó.
Miután mindenki szedett magának a kajából, beállt a kínos csend.
-Na és..khm. Hogy hívnak titeket?-kérdeztem a két gyerektől. Ők először összenéztek, majd mindketten rám.
-Én Noel vagyok. Noel Graham. Ő pedig a hugom, Lily. Lily Graham. Ők pedig a szüleim. Kate Dallas és Patric Graham.-mondta ezek szerint Noel.-És titeket?-nézett ránk.
-Én Michael Williams vagyok. Ő a hugom Ashley. Ashley Williams. Ők pedig a szüleink. Rose Rossi és Peter Williams.-sorolta a bátyám.
-Öm..elnézést hogy megkérdezem de önnek köze van esetlek Cameron Dallashoz?-néztem Kate-re reménykedve.
-Semmi gond. Sokan kérdezik, de nem, nincs közöm hozzá.-nézett rám mosolyogva.
-Ó. Kár. Szívesen találkoztam volna Cameronnal. Nagy rajongója vagyok.-nevettem kínosan.
A vacsora további részét csendben töltöttük el, csak néha kérdeztünk a másiktól valamit. Kiderült hogy Noellel egy suliba és osztályba fogok járni. De jó. Ja és azt is jól tippeltem meg, hogy Lily mennyi idős. Pontosan egy évvel kisebb nálam. A bátyám ennek hallatán kicsit csalódott lett, gondolom azért mert szépnek tartja a lányt, viszont sok a korkülömbség köztük.
Este kikészítettem a holnapi ünneplőt, majd megpróbáltam elaludni. Az izgatottság miatt bevallom nehezen ment, de végül éjfél körül sikerült elaludnom.
Holnap pedig rajtam múlik, hogy ezt a négy évet jól fogom eltölteni, vagy sem..