🥀Vak szerelem🥀

🌹Twenty-two🌹

Október 16., Péntek

Ashley szemszöge:

Tegnap tesi után Chris odajött hozzánk, és elhívott minket egy házibuliba ami ma kerül megrendezésre kilenctől.
Clara azonnal beleegyezett, én azonban nem. Nem tudom hogy mi a jó döntés. Elmenjek, vagy ne.

                               •••

-Jössz ma?-kérdezte Clara, amikor a suli elé értem.
-Nem tudom..kik lesznek ott?-érdeklődtem finoman.
-Chris, Noel...-kezdte sorolni.
-Nem hiszem hogy ott a helyem.-tártam szét a karom értetlenül.
Noel és én egy helyen?
Nem hangzik túl jól.
-Nem Noel miatt kell elmenned. Azért gyere el hogy jól érezd magad.-dünnyögte Clara unottan. Valószínűleg már rég unja hogy az életemben minden Noel körül forog.
-Rendben. De ha nem tetszik, hazamegyek.-adtam be a derekam, mire Clara vidáman átölelt.

                               •••
Suli után Claraval megbeszéltük hogy nyolcra átjön, hogy együtt készüljünk el, ami sajnos hamarabb eljött mint gondoltam. Alex jót röhögött azon hogy bulizni megyünk, ezáltal kiderült hogy ő nem egy partiarc.
-Aaaaash! Itt van a barátnőd aki múltkor itt aludt nálunk, és aki igazán jól néz ki.-lépett be a bátyám a szobámba, mire én pislogás nélkül meredtem rá, és hozzávágtam az első dolgot ami a kezem ügyébe került. Ebben az esetben ez a fésűm volt. Komolyan köszönetet kell mondanom a tesi tanárunknak, mióta ő tanít, folyamatosan pontosan célzok.
-Te hülye!-néztem rá szemforgatva.
-Most mi van?-értetlenkedett, miközben a homlokát dörzsölte.
-Semmi.-sóhajtottam, és kikerülve őt, lementem ajtót nyitni Claranak.

                                •••

-Na ez az, amit biztos nem veszek fel.-jelentettem ki ellentmondást nem tűrve, mikor megláttam Clara kezében egy ruhának nem is nevezhető foszlányt.
-Nyugi ez az enyém lesz.-legyintett, majd ledobta az említett anyagot az ágyra, és könyékig belemászott a táskájába.
-Hogy vagy képes ilyet felvenni??-értetlenkedtem. Ennyi erővel fel se vegyen semmilyen ruhát.
-Ez lesz az első gimis bulink, meg kell adni a módját.-vonta meg a vállát szórakozottan.-Neked ezt hoztam.
-Nem.-jelentettem ki, mikor megláttam a ruhát, de ezt mind olyan hangnemmel, hogy Clara rögtön tudta. Nyert ügye van.
Magával a ruhával nem volt baj, egész jól nézett ki. A vállfán. Vagy esetleg egy másik lányon.
-Ugyan mááár. Ez az enyémhez képest semmi!-forgatta a szemét.
-Rendben, de fel kell vennem valamilyen kabátot, az anyám nem láthat meg ilyen ruhában.-sóhajtottam.

                               •••

Claraval a szobámban lévő tükörben figyeltük egymást. Rajta egy haspóló volt, amit én inkább melltartónak neveztem volna. Na mindegy. Tehát egy haspóló, és egy szoknya. Vagy inkább bugyi. Kinek mi.
És akkor jöttem én. Egy jóval hosszabb haspóló, és egy rövid, talán túlságosan rövid nadrág. Valakinek ez annyira nem nagy szám, nekem viszont az volt. Sosem voltam megelégedve az alakommal, ez most sem volt másképp, és ahogy a tükörben vizsgálgattam magam, kicsit elbizonytalanodtam. Kell ez az egész most nekem?

Alex bár nem jön a buliba, megígérte hogy elvisz minket a helyszínre. Mivel mindketten kabátban voltunk, elkerültük azt, hogy esetleg tesz egy rosszalló megjegyzést, de szerintem volt egy két elképzelése.
-Bár a ruhátokat nem látom, a sminketek jól sikerült.-mosolygott ránk Alex, miután leállította a kocsit.
-Köszi. Sok munkám volt vele.-sóhajtotta elégedetten Clara. Mindkettőnknek füstösebb sminkünk lett, a hajunk pedig hullámosan omlott a vállunkra.

Alex kitett minket, mi pedig elindultunk az ajtóhoz. Már a kertben sok számomra ismeretlen ember tartózkodott, kisebb nagyobb csoportokba verődve.
Amint beléptünk az ajtón, megcsapott minket a füst, és az alkohol szagának keveréke. Na meg a rohadt nagy meleg.
Rögtön le is vettük a kabátunkat, amit jó pár srác elégedett pillantással kísért végig. Körbenéztem, és azt kellett megállapítanom, hogy a mi öltözetünk néhány lányéhoz képest nem is volt olyan vészes.
-Clara! Ashley! De jó hogy eljöttetek!-kiáltotta Chris boldogan, majd odajött hozzánk és megölelt minket. Ivott, ez nem is volt kérdés.
-Kik vannak itt még?-érdeklődtem.
-Noel a konyhában van.-vágta rá Chris sokat sejtető pillantással. Összehúzott szemöldökkel meredtem rá, végül egy vállrándítással lereagáltam az egészet.
-És még?-kérdeztem.
Chris hunyorogva nézett rám.
-Nem hiszem hogy más érdekel téged.
-Mi van?-döbbentem meg.
-Menj a konyhába.-mondta egyszerűen. Csak néztem rá, nem is tudom mennyi ideig, végül megrántottam a vállamat, ami talán túl görcsösre sikeredett, és elindultam az említett helyre. Chris és Clara mögöttem haladtak, míg én utat törtem magamnak a tömegben.
És elértem a konyhába.
Ha Chris nem jön oda hozzánk, ha nem köszön ránk, ha nem viselkedik olyan furcsán, és ha nem parancsolja meg nekem hogy menjek a konyhába, talán az egészet nem is láttam volna. Talán elkerültem volna Noelt egy ideig, akár egész este. Talán lehetett volna ebből az egész buliból egy irtó jó élmény.
Ehelyett mikor beléptem a konyhának nevezett szobába, megtorpantam. Noel az egyik sarokban állt, és nem túl diszkréten smárolt egy lánnyal. Ez már alapjáraton kiborított volna, na de akkor láttam meg, hogy az említett csaj nem más mint Lucy!
Ledermedve álltam, és néztem őket.
-Szükségem van egy kis friss levegőre.-tátogtam Claranak, majd megfordulva kisiettem a szobábol, sőt az egész házból. Azt még pont láttam, hogy a mögöttem álló Chris a homlokára csap, és lesajnálóan néz Noelre.
Kicsaptam a bejárati ajtót, és a friss levegőbe szippantva mélyeket lélegeztem. Ha eddig nem lett volna egyértelmű, most nyilvánvalóvá vált számomra, hogy Noel nem csak egy barát. Nekem nem.
-Hát te?-lépett elém hirtelen egy srác. Magas volt, barna hajú, és fogalmam sem volt arról, hogy kicsoda.
-Bocs de...ismerlek?-érdeklődtem.
-Nem.-nevette el magá a srác. Aranyos volt.
-Én csak annyit láttam, hogy egy szép lány egyedül áll a kertben, miközben bent mindenki szórakozik.-vonta meg a vállát.
-Ohh. Igen elég antiszociálisnak nézhettem ki.-nevettem fel.
-Hát igen. Vagyis..
-Inkább engedjük el a témát.-mosolyogtam.
-Rendben. Akarsz róla beszélni?-nézett rám. Nem mondta ki miről, de én tudtam mire gondol.
-Nem köszi. Az lesz a legjobb ha nem is gondolok ilyenekre.-vontam vállat mosolyogva.
-Oké. Akkor..bejössz? Táncolhatnánk.-ajánlotta fel kedvesen. Végül is. Egy buliban vagyok, mégiscsak jobb ha több embert ismerek.
-Rendben. Táncoljunk.-bólintottam, majd megfogtam a felém nyújtott kezét, és hagytam hogy maga után húzva bevigyen a tömegbe.
Kezeivel óvatosan megfogta a derekamat, én pedig átkulcsoltam kezeimet a nyakán. Tökre nem zenére táncoltunk, de ez egyikünket sem zavarta. Csak lehunytam a szemeimet, és megpróbáltam kiélvezni azt, hogy valaki törődik velem.

Már az ötödik tuc-tucos zenét lassúzhattuk át, amikor felpillantottam.
-Nem iszunk valamit?-kérdeztem, mivel kezdett kiszáradni a torkom.
-De.-mosolyodott el, majd megfogta a kezem, és a konyha felé vezetett. Ahogy lepillantottam a kezünkre, eszembe jutott, hogy nemrég még Noel fogta így a kezemet amikor Mekiben voltunk hajnalok hajnalán. Az ő keze biztonságot adó érzést keltett bennem, míg ezt a srác nem tudta elérni. Ekkor jutott eszembe hogy nem is tudom hogy hívják.
A srác elvett két bontatlan kólát, majd egy szabad sarokba vezetett.
-Ne haragudj hogy eddig nem kérdeztem meg, de hogy hívnak?-érdeklődtem kínosan felnevetve.
-Cage vagyok.-mosolyodott el.
-Szóval Cage. Én Ashley vagyok.-mondtam.
-Tudom.-nevette el magát, mire értetlenül meredtem rá.
-Honnan?-kérdeztem.
-Az maradjon az én titkom.-vigyorgott, én pedig legyintve ráhagytam.

                               •••

Már fél órája álldogáltunk a konyhának egy sarkába, és valahogy egyikünk sem kívánkozott visszamenni a fullasztó tömegbe.
Tök sokat beszélgettünk, megtudtam hogy kosarazik (a magassága miatt amúgy is erre tippeltem volna), és a közeli gimibe jár. Vagyis hozzánk. Csak amíg én első éves vagyok, addig ő már harmad éves.
Épp arról érdeklődtem hogy milyen szakra jár, amikor valaki megkocogtatta a vállam. Az előbbi beszélgetés miatt mosolyogva fordultam meg, majd mikor megláttam ki áll előttem, az arcomra fagyott a boldogság.
-Beszélnünk kell.-jelentette ki Noel.
-Nem, nem kell.-mondtam, és már fordultam volna vissza Cagehez, amikor Noel egész egyszerűen megragadta a könyökömet, és kihúzott a konyhából, majd a házból is.
Dühösen rántottam ki a karomat szorítása alól.
-Ez most mire volt jó?-kérdeztem idegesen.
-Azt mondtam beszélnünk kell.-ismételte meg magát.
-És én mégis mióta vagyok az állatod hogy parancsolgass nekem?-meredtem rá unottan. Szavaim hallatán Noel szája megremegett, de hamar összekapta magát.
-Azt mondtam beszélnünk kell. Az ami a konyhában történt Lucyval...
-Nem érdekel! Nem tartozol nekem magyarázattal.-nevettem el magam ingerülten.
-De, mert amit láttál az nem az igazság.-emelte meg a hangját Noel.
-A saját két szememmel láttam ahogy ledugod a nyelved a torkán, nehogy már be akard nekem magyarázni hogy nem jól láttam. Az ilyesmit nem lehet máshogy látni!-kiabáltam.
-Hagyd már hogy végigmondjam!-kiabálta Noel.
-Nem! Épp elég időt kaptál arra hogy megmagyarázd miért vagy ilyen velem!-tártam szét a karom idegesen.
-Mégis milyen?-akadt meg.
-Nehogy azt hidd hogy nem tűnt fel nekem az hogy a kirándulás óta levegőnek nézel.-mondtam.
-Nem néztelek levegőnek.-jelentette ki, de nem nézett a szemembe.
-Ezt még te sem hiszed el.-néztem rá lesajnálóan.
-Jó rendben! Mégis mit kellett volna tennem? A kirándulás előtt olyan jól alakultak a dolgok, én élveztem minden percet amit veled töltöttem esküszöm.-esküdözött hadarva.
-Akkor? Mégis mi ütött beléd?-kérdeztem.
-Nem tudom....amikor láttam hogy Alex "ment" meg téged a kiránduláson, valami bekattant nálam. Nem akartam elfogadni, hogy ezúttal ő volt az okosabb.-mondta, majd felemelte fájdalommal teli tekintetét.
-Nem csak akkor volt ő az okosabb.-tűnődtem.
-Tudom.-dünnyögte.
-És? Ennyi?-hitetlenkedtem.
-Ezután jött a pólós sztori is....Ash el sem tudod képzelni mennyire fájt más fiú pólóját látnom rajtad.-szívta be a levegőt feszülten. Ideges volt.
-Én ezt mind elhiszem. Még talán meg is érteném. Na de mi van Lucyval?-akadtam ki.
-Arra nincs mentségem. Azt akartam hogy neked is fájjon egy picit.-ismerte be kelletlenül.
Ledermedve álltam előtte, majd tettem felé egy lépést.
Noel élesen beszívta a levegőt, de egy pillanatra sem vette le a tekintetét rólam. Szemei elidőztek egy picit a számon, majd a szemembe nézett, és felvonta a szemöldökét.
Lassan karjaimat nyakára vezettem, éreztem ahogy az egész teste megfeszül, miközben karjait a derekam köré kulcsolja.
-Hiányoztál.-suttogtam halkan, mire hirtelen kipattantak a szemeim és egész testemben megfeszültem. A francba!
Noel eltolt magától, és kezével kényszerített arra, hogy a szemébe nézzek. Nem nevetett, nem mosolygott, csak megfogta a kezemet, és ennyit szólt:
-Kikészítesz te lány.
Ennyi. Semmi több. Most akkor én is hiányoztam neki? Vagy nem?
Noel Graham könyörgöm az életben legalább egyszer had tudják kiigazodni rajtad!