🥀Vak szerelem🥀

🌹~Twenty-five~🌹

November 1., Vasárnap

-Anyaaaa hol van a ruhám amit tegnap kikészítettem?-kiabáltam le a lépcső tetejéről.
-Nincs ott a szobádba?-kiáltott vissza.
-Nincs! Ha ott lenne most nem ordítanék.-forgattam a szemem.
-Ha felmegyek, és megtalálom mérges leszek.-jelent meg anyu a lépcsőn, majd engem kikerülve a szobámba ment, majd 5 másodperc múlva megjelent kezében a ruhámmal.
-Minek neveznéd ezt?-nézett rám érdeklődve.
-Öö....anyai szuperképesség?-kérdeztem, majd behúzott nyakkal indultam átöltözni. Tipikus. Amit mi órákon át keresünk, azt anya két másodperc alatt megtalálja.
A táskámat felkapva csaptam ki a szobám ajtaját, és szélsebesen fordultam balra hogy a lépcső felé induljak, de ezt a tervemet megakadályozta egy mellkas, aminek erősen nekiütköztem. Felnéztem, és egy számomra idegen fiúval találtam magam szembe.
-Nem tudsz odafigyelni?-kérdezte flegmán.
-Szerintem baszódj meg.-vágtam a képébe, mert semmi kedvem nem volt leállni veszekedni egy számomra idegen fiúval a SAJÁT házamban. A srác hitetlenül elröhögte magát, én pedig idegesen kikapva a csattokat a hajamból a lépcső felé indultam, gondolván; majd a suliban megcsinálom újra a hajamat.
-Jó reggelt hugi!-kiáltotta Michael a konyhából.
-Ki ez a gyökér az emeleten?-kérdeztem, miközben odasétáltam hozzá, és belekanalaztam a müzlijébe, amit a bátyám fejcsóválva nézett végig.
-Először is. Nem gyökér. Ő az egyik haverom, oda jár kosarazni ahova én.-mondta, mire az említett személy megjelent a lépcső tetején, de én nem vettem róla tudomást.
-Ja így már értem. Mindegyik kosaras egy tuskó.-mosolyogtam ártatlanul, majd mielőtt bármelyikük is szólhatott volna valamit, gyorsan felkaptam a kabátomat és a cipőmet, majd kiléptem a házból.
November elejéhez képest meglepően hideg volt, éppen ezért ahogy szokott lenni, alig volt ember az utcán, azonban kocsi annál több volt az utakon.
Noelék háza előtt megállva becsengettem.
-Szia.-nyitott ajtót Noel. Sport dzsekit viselt, Nike gatyával és cipővel. Istenien nézett ki.
-Szia.-öleltem meg.
-Minden oké?-fogta meg a kezem.
-Fura reggelem volt.-tűnődtem nevetve.
-Mi történt?
-Semmi különös amúgy. Volt egy idegen srác a házunkban akibe beleütköztem, de amúgy minden okés volt.
-Ki volt az?-ráncolta a szemöldökét.
-Bátyám egyik haverja elvileg. Nem is lényeges.-legyintettem.
-Hát jóó...azért szólj ha valamit csinál.-mondta.
Nem értettem Noelt. Nem voltunk még együtt, ilyet nem kérhetett tőlem. Meg amúgy is. Kétlem hogy bármi is történne azzal a sráccal és velem.
A sulihoz érve elengedtem Noel kezét, és Alexhez és Clarahoz siettem. Mindketten a bejáratnál vártak engem, ahogyan azt tegnap megbeszéltük.
-Sziasztok.-borultam a nyakukba.
-Minden oké köztetek?-nézett Clara rám.
-Mármint? Köztem és Noel között? Igen, miért?-döbbentem meg.
-Olyan furin nézett utánad az előbb.-rántott vállat Clara, Alex pedig hevesen bólogatott.
Hátranéztem Noelék társasága felé, de semmi furát nem vettem észre.
-Nem történt semmi, nem tudom mit láttatok.-mondtam hátrafelé nézve, miközben az ajtó irányába indultam.
-Ash vigyázz!-szólt Clara, de már késő volt, nekiütköztem egy mellkasnak. Ijedten felnéztem, majd mikor megláttam ki az, bosszúsan fújtam egyet. A reggeli srác állt előttem.
-Ezt minden alkalommal el fogod játszani amikor találkozunk?-érdeklődött idiótán vigyorogva. Idegesen arrébb löktem, és az ajtón belépve egyenesen Michael felé vettem az irányt, aki a portánál állt egy csapat fiúval. Megragadva a karját kihúztam a tömegből.
-Mi a szar Michael? Mit keres itt az a srác? Nem úgy volt hogy egy helyre jártok kosarazni?-érdeklődtem mérgesen.
-Jézus nyugi már. Igen, egy helyre járunk. És azért van itt, mert mondjuk ide jár. Velem egy osztályba.-röhögött.
-Na ne. Az életben nem láttam még őt.-hüledeztem.
-Ne viccelj velem. Harmadik éve a legjobb haverom, csomószor jött át hozzánk. Velünk költöztek ide, csak pár utcával arréb laknak.-mondta.
-Tessék? És ezt nekem reggel miért nem említetted? Hogy hívják?-kérdeztem, mert egyszerűen nem hittem el, hogy én ezt a tuskót már nem is egyszer láttam nálunk.
-Samuel.
-Hogy mi van? A kicsi Sammy? Ő az?-tátottam a számat. Igen, tény és való hogy a bátyámnak volt egy legjobb haverja Sam, de ő nagyon nem így nézett ki egészén tizedik végéig. Ezen a nyáron nem láttam, mert a szüleivel nyaralt valahol. De hogy ennyit változott egy nyár alatt....lehetetlen.
-De, pedig ő az. Itt is van. Szia haver.-pacsizott le ezek szerint Sammel.
-Ki ez a csaj Mike?-kérdezte Sam.
-Én nem értem mi van veletek. Haver ő a hugom Ash.-forgatta a szemét unottan a bátyám.
-Hogy micsoda? Ash?-csodálkozott Sam.
-Ne nézz így rám, én nem változtam semmit, ellentétben veled!-tettem fel a kezeim védekezően.
-Külsőre nem változtál, de bunkóbb lettél.-vigyorgott.
-Na jó.-sóhajtottam, és inkább elléptem tőlük, hogy végre csatlakozhassak Claraékhoz, akik a folyosó túloldalán vártak rám.
-Ki volt az a srác Mike mellett?-érdeklődött Clara kedvesen.
-Egy seggfej. Samnek hívják, és a bátyám legjobb barátja. Mielőtt elköltöztünk is egy suliba jártak.-magyaráztam, miközben elindultunk az udvar felé.
-Nem néz ki rosszul.-nézett hátra Clara.
-Felejtsd el. Egy tuskó. És nem is néz ki jól.-fintorogtam.
Az udvar kijáratához érve megcsapott minket a hideg szellő, úgyhogy a kabátunkat összehúzva léptünk ki az ajtón.
-Ash.-ragadta meg a karom és húzott vissza a melegbe Noel.
-Igen?-fordultam felé, és szúrós szemmel néztem Claraék után, akik észre se véve hogy lemaradtam, tovább mentek.
-Ki volt az a srác a bátyád mellett?-bökte ki Noel.
-Ja ő? Ő Sam volt, a bátyám legjobb barátja.-magyaráztam meg, és kezdtem kissé szürreálisnak tartani azt, hogy a mai napon eddig Samről beszéltem a legtöbbet.
-Ő volt az akinek nekiütköztél reggel?-kérdezte, és mikor látta hogy bólintok, idegesen elindult a srác felé.
-Hé hé! Állj már! Mit akarnál csinálni? Ő tizenegyedikes. Te kilencedikes vagy.-jelentettem ki a nyilvánvalót.
-És? Szerinted nem tudok megverni egy tizenegyedikest?-nézett rám sértetten.
-Mi? Nem, én nem ezt mond...
-Hagyjuk. Inkább be se fejezd.-röhögött kínosan, és engem kikerülve kilépett az ajtón, ezzel pillanatok alatt eltűnve a szemem elől. Hát, ez remek.
Egyedül léptem ki a hidegbe azzal a céllal hogy megkeresem Noelt, amikor az osztályfőnököm, Adam sietett felém.
-Ashley! Beállnál az egyik pultba pár percre? Nekem el kell valamit intéznem gyorsan.-kért meg.
-Öö...rendben. Melyik bódéba kell mennem?-kérdeztem, mert ezt azért jó lenne megtudnom.
-A dartzoshoz. Tudood, aki eltalálja a közepét, kap ajándékot.-világosított fel Adam.
-Rendben. Megyek.-bólintottam.
Hát, ennyit arról hogy megkeresem Noelt. Talán jobb is ha hagyok neki pár percet hogy lenyugodjon.
Két perc keresgélés után megtaláltam a keresett bódét, ami előtt most szerencsére nem állt senki sorban. Sietősen beálltam a pult mögé, és felhúztam kesztyűimet, mivel az ujjaim enyhén elgémberedtek. Gondoltam megnézem milyen ajándékokat lehet kapni, ezért lehajolva, benéztem a pult alá.
-Szia.-szólt valaki hirtelen, mire ijedtemben fel akartam pattanni, de lefejeltem a pult tetejét.
-A picsába.-szitkozódtam halkan, és a fejemet masszírozva felálltam.-A frászt hoztad rám.-nevettem kínosan.
-Ezt nem hiszem el. Te kísértesz engem.-röhögte el magát az előttem álló valaki, mire kinyitottam az eddig a fájdalom miatt csukva tartott szemeimet és megpillantottam....Samet.
-Te mit keresel itt?-kérdeztem gorombán.
-Tudtommal itt is lehet valamit nyerni.
-Nem.-vágtam rá.
-De ki van írva.-mutatott a táblára mosolyogva, ami a bódé előtt volt elhelyezve.
-Neked nem.-helyesbítettem, majd pár pillanat múlva mindketten elnevettük magunkat.
-Rendben, 3 esélyed van. A következő 3hoz már fizetned kell.-mondtam, miután abbahagytuk a nevetést.
-Tudtommal ezek a programok ingyenesek.-nézett rám összevont szemöldökkel.
-Neked nem.-vontam meg a vállam mosolyogva.
-Mindegy is, úgyis elsőre nyerni fogok.-vigyorgott magabiztosan. Dobott, és tényleg elsőre eltalálta a közepét.
-Ekkora szerencsét...rendben. Mondom mik közül választhatsz.-csóváltam a fejemet, miközben visszafordultam Samhez, de ekkor megláttam Noelt mellette.-Noel, te mit keresel itt?-csodálkoztam.
-Gondoltam jövök hozzád, hogy kibéküljünk, de úgy látszik már találtál más társaságot, és ahogy látom egész jól elvagytok.-sziszegte, majd megfordult, és ott hagyott. Megint.
-Noel! Légyszives ne menj el! Én innen most nem tudok kijönni. Noel!-kiabáltam, de mintha meg se hallotta volna.

Inkább nem is mondom mikor raktam ki a legutóbbi részt.. :D
Tudom, sokszor ígértem már, de mostmár próbálok többször részt hozni, sok ihletem van jelenleg.
Jó olvasást!