Karácsonyom egy másik világban

13.

  Hazudnék, ha azt mondanám, hogy teljes mértékben megbízom ebben a családban. Vagy legalábbis Johnban. Elég gyanús az nekem, hogy ennyire itt akar engem tartani. Lehet valami terve van velem? Vagy csak egy családtaggá fog engem "avatni" és soha többet nem térhetek haza? Talán karácsony után nem mehetek vissza? Mit akarhat? Mi lehet a célja?
  Muszáj megtudnom, hogy mit akarhat...
  Amikor elment fát vágni, vigyázva arra hogy a családtagjai ne vegyék észre, belopóztam a szobájába. Elég rendes szoba volt. Nekem elég nagy kupi szokott a szobámban lenni és elég sokszor. Szerencse, hogy nála nem ez a helyzet, mert akkor keresgélhetnék órákon keresztül.
  Megnéztem a fiókokat, szekrényeket, a szőnyeg és az ágy alatt, a tévé mögött, mellett, az ablakban, mindenhol kerestem, de tényleg, MINDENHOL, de egyáltalán nem találtam meg. Hol a csudában lehet? Hová tehetett egy ilyen kicsi cukorkát? Talán magával vitte? Meglehet. Viszont nagyon, nagyon remélem hogy nem így van, hogy nem ez a helyzet...
  Mikor már feladtam és kiléptem volna a szobájából, megláttam valamit. A könyvespolcon egy sárga és lila színben pompázó borító állt.
  Hirtelen lekaptam a könyvet a polcról.
  Na ne! Nekik is megvan ez a könyv? Hű de jó! - Leültem az ágyra, majd kinyitottam az oldalon, ahol abbahagytam. Szerencsére emlékeztem, hogy hol tartottam. Folytattam a kedvenc könyvem a kedvenc részem után: amikor a főszereplők győzedelmeskednek a mellékes ellenfelek felett. Nagyon imádtam ezt a részét! Lily annyira aranyos volt Amyvel, hogy nem bántotta azok után, amit tett. Nagyon tetszik, remélem a jövőben is nagyon jó barátnők...
  ...Túl sokat mondok el a történetből, igaz? Nem kéne spoilereznem. Bocsi, csak annyira tetszik a történet, hogy egyszerűen nem bírom ki, hogy ne mondjam el nektek!
  Mikor a következő fejezethez lapoztam, valamit megláttam a könyvlap bal alsó sarkában; az illusztrációt. Furán nézett ki. De csak azért, mert volt rajta valami, ami kellett nekem!
- Na ne! - lepődtem meg, majd elvettem a cukrot és zsebre tettem. - Ez hogy került ide?
  Inkább nem is gondolkodtam el rajta. Fogtam a könyvet is, majd kimentem a szobából. Szerencsére John még nem érkezett haza.
  Elmentem a feleségéhez a dolgozószobába, hogy megkérdezzem, elvehetem-e a könyvet, hogy elolvashassam. Ő pedig egy igennel válaszolt. Megköszöntem, és a szobámba elsietve lehuppantam az ágyra, és folytattam ott, ahol tartottam.
  Olyan hülye ötlet volt megkérdezni! Most megtudta ő is, és a férje is hamarosan tudni fogja, hogy a szobájában jártam. Olyan idióta vagyok néha!
  Arra számítottam, hogy Johnnak, miután hazaér, a felesége elmondja a dolgot, majd a férje leordítja a fejem. De ehelyett csak mosolyogva sétált el mellettem.
- Kellemes olvasást! - kívánta nekem. Amit én halkan meg is köszöntem. Nem számítottam erre. Arra sem, hogy nem veszi észre, ahogy elvettem a szert. Egyértelmű, hogy ebben a könyvben volt benne, nem? Akkor észrevehetné!
  Viszont egész nap még csak nem is szólt róla. Fura. Habár nem bántam. Legalább nyugodtan aludhattam aznap. A tudattal, hogy bármikor hazajuthatok.

Na jó, nem nagyon megy nekem ez a napi egy fejezet írása :c