Karácsonyom egy másik világban

19.

  Újra akarom kezdeni az életem. Tiszta lappal akarok kezdeni. Nagyon össze vagyok zavarodva, hogy mi a helyzet...
  Most akkor apa a rossz, mert veri anyát? Vagy anya, mert... Azt sem tudom miért? Timmy az egyetlen, akivel tudom, mi a helyzet. Ő csak egy hét éves kisfiú, akinek jobb lett volna, ha a bátyám lenne, idősebb mint én, szóval már kirepülhetett volna a háztartásból. De ehelyett itt kellett ragadnia, ebben a zűrös családban. Igazán sajnálom őt.
  Annyit tudok biztosra, hogy mi ez a portcukor, és hogy ezzel lehet visszajutni. Habár az kérdéses hogy honnan van. Apa erről nem mondott semmit, mivel ő se tudja. Ez akkor rejtély marad számunkra.
  Apa mesélt nekem a városról, hogy régen itt nem létezett semmiféle szeretet, jóság, csak gyűlölet, szomorúság és megkeseredettség. Egy nap pedig megjelent egy szerelmes pár, akik meggyűlölték volna egymást a hely hatására. Ők viszont kitartottak, és a szeretetük elterjedt a városban. Majd mindenki összebarátkozott mindenkivel. A legenda szerint még mindig itt van a szerelmes pár, és megőrzik a boldogságot a városban.
- Szerinted lesz itt valaha újra szomorúság és keserűség? - kérdeztem apámtól, miközben a városban sétálgattunk.
- Nem hiszem. Nagy valószínűséggel nem lesz.
- Még az a szerencse.
  Egy kis ideig nem mondtunk egymásnak semmit.
- Allison - szólított meg kicsivel később.
- Igen?
- Mit szeretnél karácsonyra? - kérdezte tőlem. Előre fordított fejjel, kissé lehajtva választ adtam rá:
- Békességet. Hogy együtt legyen a család, és tarthassunk egy szép karácsonyt. Közben essen a hó is, és legyenek velem a barátaim. Ezt szeretném karácsonyra.
  Apám megállt, amit észrevéve én is így tettem. Majd odalépett hozzám és megölelt.
- Nagyon sajnálom, hogy miattam nem lehetett szép a karácsonyotok.
  Az ölelése közben könnyek gyűltek a szememben, és válaszolni sem tudtam. Észre is vette, majd arcomról letörölte a cseppeket, és a szemembe nézve így szólt:
- Van még a tarsolyomban ilyen cukor, ha szeretnénk visszamenni. Habár muszáj lesz elég tartalékot vinni. Nem kéne még egy olyan eset, mint ami nemrég volt...
  Nagyon nem - gondoltam.
- Mi lenne, ha anyának és Timmynek is hoznánk ilyet? És akkor ők is el tudnának jönni ide!
- Attól félek, anyád nem fogja akarni.
  Elővett a zsebéből egy kis zacskót, telis-tele portcukorral.
- Viszont mi nem hagyjuk, hogy rossz karácsonyuk legyen! - mosolygott rám, amit én sem bírtam ki egy mosoly nélkül. Majd átadott volna nekem egy cukrot, amit elutasítottam.
- Nekem már van egy.
- Akkor több marad! - Eltette, majd megfogta a kezem és elindultunk az erdőbe. Ahonnan jöttünk. Ahol el is megyünk. És ahol visszajövünk.